Azt hitték, elveszett a háborúban: jelentős műtárgyra bukkantak a Magyar Nemzeti Múzeumban

Nyolcvan év után újra látható a Magyar Nemzeti Múzeum 2. világháborúban eltűnt Apolló-szobra. A műalkotás a Hónap Kincse kamarakiállítás-sorozat keretében, szerdától egy hónapon át lesz megtekinthető, írja az MTI.

A múzeum közlése szerint különleges bronzszobor a Magyar Nemzeti Múzeum újkori főosztályának vegyes gyűjteményéből került elő a közelmúltban. Először a gyűjtemény 1961-es leltárkönyvében jegyezték fel, mint 19. század közepéből származó, ismeretlen eredetű „patikaszobor”. A múzeumban dolgozó restaurátor és régész szakembereknek köszönhetően azonban fény derült a tárgy valódi történetére.

Azt hitték, elveszett a második világháború idején

Bebizonyosodott, hogy a szobor valójában az az ókori Apolló-szobor, amely a második világháború alatt tűnt el. A műtárgy a Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi gyűjteményi darabjai közül való, hiszen már 1825 előtt bekerült az intézménybe. Első tudományos igényű közlése 1894-ben született meg, amely szerint a szobor valószínűleg Pécs, vagyis a római kori Sopianae területéről származik.

Jelentőségénél fogva a műtárgy a háború előtt a régészeti kiállítások állandó és kiemelt darabja volt. A háború utáni zavaros múzeumi viszonyok miatt került át az újkori gyűjteménybe, ahol pontos korát és származását évtizedekig nem tudták megállapítani.

A szoborról

Az 56 centiméter magas alkotás egy ruhátlan ifjút ábrázol, akinek testtartása a fejlett klasszikus stílusú szobrászati kompozíciós elvet, a kontraposztot idézi. A különleges hatású szemeket ezüstlemezzel borították, amelyek szinte világítanak a sötét bronzszínű arcon. A szem kialakítása, a zömökebb testarányok és a mélyen barázdált hajtömeg alapján

a mű a Krisztus utáni 2. század második felében, az Antoninus-korban készült.

A belül üreges, vékonyfalú öntvényt az ókori bronzművesek indirekt viaszveszejtéses eljárással, a testrészeket külön kiöntve, majd azokat forrasztással összeillesztve készítették. Érdekesség, hogy amíg a szobor előoldalát agresszív lyukkorrózió érte, addig a hátoldala szinte teljesen ép állapotban vészelte át az évszázadokat.

A görög mitológiában Apolló a legösszetettebb istenalak, aki a rendet, a ragyogó értelmet és a morális tisztaságot testesíti meg. Ez a konkrét ábrázolás a hellénisztikus kortól népszerű kithara-énekes (Apolló Citharoedus) ikonográfiai típusát követi. A szobor felemelt bal karjával a hangszert, míg leengedett jobb kezével a pengetőt tartotta. Apolló húros hangszere a matematikai pontosságot és a civilizáció diadalát jelképezte a zabolátlan dionüszoszi vadság felett.

A középméretű bronzszobrok ritkaságnak számítanak, mivel elkészítésük rendkívül költséges volt. Az újonnan azonosított mű egykor egy római városi ház vagy vidéki villa reprezentatív terét, esetleg kertjét vagy kútját díszíthette.

A különleges lelet november 4-től egy hónapon át tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kelet és Nyugat határán című állandó régészeti kiállítás 6-os termében.