„Én azóta vagyok alkoholista, mióta nem iszom” – felépülők mesélnek arról, hogy nem elég letenni a poharat

„Meg is örültem, hogy nem bírom az alkoholt”

Utáltam az alkoholt, és utáltam, aki issza, elsősorban az apámat

– mondja Lovizer János, aki tizenhét évesen, egy gimnáziumi sportverseny után fogyasztott először alkoholt. A titokban megvásárolt, literes zöldszilváni rizlinget fogmosópoharakból itták. „Utáltam az izét, a szagát. Lehúztam két decit, utána töltöttek még egy kört, és körülbelül fél liter bor után elájultam. Meg is örültem, hogy nem bírom az alkoholt, nem leszek alkoholista, letettem a sorsomat, ami az apámé volt.”

Később a munka mellett az alkohol fokozatosan a fáradtság, a feszültség és a depresszív állapotok kezelésének eszközévé vált. Sokáig nem gondolta, hogy komoly problémája lenne. Egy alkalommal azonban a felesége azzal szembesítette, hogy már a környéken is felismerik az autóját annál a helynél, ahol rendszeresen megáll inni. „Otthon úgy fogadott, hogy tróger vagyok, hírbe hozom őt azzal, hogy a tanárnő férje a falu szélén iszik.”

János megígérte neki, hogy nem iszik többet. Néhány napig tartotta magát, aztán hazafelé ismét megállt.

Elhajtottam a hely mellett, de éreztem, hogy kimegy belőlem az erő. Megálltam, kikértem két fröccsöt, és úgy mentem haza. Komolyan gondoltam azt az ígéretet, be akartam tartani, de nem tudtam.

Józansága előtt már több mint tíz éve tudatosan keresett orvosi segítséget, a kezeléseket azonban rendszeresen újabb ivás követte, hiába mondták neki: „János, ha tudja, mit jelent az első pohár, akkor ne igya meg.”

Tudtam, hogy az egészségem, a feleségem és a családom a tét. Elvileg egy értelmes, gondolkodóképes ember vagyok, mégsem ment. A végén öngyilkos akartam lenni, mert ugyanaz történt velem, mint az apámmal. Egyszer csak egy katt, és megiszom az első italt.

Adrián Zoltán / 24.hu Lovizer János a szőci Családi Felépülési Központban 2026. október 8-án.

Titkosszolgálati pályájának megtörése után az ivás gyorsan súlyosbodott. Depressziója miatt olyan nyugtatót kapott, amelyet alkoholfüggősége miatt ugyan nem is szedhetett volna, „arra ittam meg a tizenkét nagyfröccsöt minden nap, és ezzel vegetáltam a vége felé”.