A világ művészeti fókusza lassan elmozdul: a Kelet városai már nem perifériák, hanem új kulturális központok. A közép-ázsiai Buhara a hagyományból és kézművességből épít kortárs identitást, míg Isztambul a válságok és háborúk közepette keresi a túlélés esztétikáját. A Selyemút karavánszerájai és az Aranyszarv-öböl ipari terei most ugyanarra a kérdésre felelnek: mit kezdhet a művészet a világ törékenységével – és képes-e még gyógyítani ott, ahol a politika már rég kudarcot vallott?

Tovább az erdeti cikkre:: HVG