Verekedős, csibész gyerekből lett klasszis kézilabdázó az olimpiai ezüst- és bronzérmes Kökény Beatrix, akiben az edzői hamar felismerték a tehetséget, majd rájöttek arra is, hogy két-három labdaérintéssel korábban látja, mi történik majd a pályán. Csapatkapitányként a nyugalmat képviselte – máskülönben a társai is idegesek lettek –, és nem volt véletlen, hogy irányító lett: a magánéletben is ilyen típus. Jó ideje az utánpótlás-képzésért felelős sportvezetőként dolgozik a Ferencvárosnál, így jól látja, hogyan alakult át a sportolók és az edzők kapcsolata az elmúlt évtizedekben, és hogy mennyire mások hozzájuk képest a mai fiatalok. Szilágyi Áronnak és Kenyeres Andrásnak azt is elárulta a Penge podcastban, hogy ugyan nem riad fel éjszakánként, amiért „minden idők legerősebb női válogatottjával” nem sikerült Sydney-ből hazahozniuk az aranyérmet, de az olimpiák idején van benne emiatt egy nyomasztó érzés.

Tovább az erdeti cikkre:: HVG