Sokkal többet foglalkozunk önmagunk mutogatásával, mint korábban, hétköznapivá vált egy olyan társadalmi működés, amely igazolja a nárcizmust – mondja Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Csak tetézi a bajt, hogy az „empátia nélküli algoritmus” kitolja az intimitás határait is, éppen a legsérülékenyebb korosztályoknál. Hogyan hat ez a kamaszokra, gyerekekre? Miért nem veszik tudomásul a szülők, ami történik? Miért veszik el a lassú gyerekkor lehetőségét a legkisebbektől?

Tovább az erdeti cikkre:: HVG