A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) elve, amely szerint a csomagolóanyagokat forgalomba hozóknak anyagilag is részt kell venniük a hulladékkezelésben, elméletben indokolt, a magyar agráriumban azonban jelenleg inkább jelent aránytalan adminisztratív terhet, mintsem a körforgásos gazdaságot segítő eszközt. A rendszer legnagyobb hiányossága, hogy az eltérő méretű piaci szereplőket azonos elvárásokkal terheli, miközben nem nyújt érdemi visszajelzést a befizetések környezeti hasznosulásáról. Ahhoz, hogy az EPR valós ösztönzővé váljon, egyszerűsített adatszolgáltatásra, a fenntartható csomagolási döntések anyagi elismerésére és a vidéki térségekhez igazodó, életszerűbb szabályozásra van szükség – írja Szeberényi András főiskolai tanár, a Budapesti Metropolitan Egyetem tanszékvezetője, az Agrárszektor véleményrovatában, a Metszetben.

Tovább az erdeti cikkre:: Portfolio