Annak idején csak néhány udvarias gesztusra, jó pár kézfogásra és diplomatikus bájcsevejre kellett számítania a világ vezetői politikusainak, ha az amerikai elnöknél tettek látogatást, és az ajtók bezárása előtt közösen válaszoltak a sajtó kérdéseire. Donald Trump második ciklusa alatt azonban más forgatókönyvekre is fel kell készülnie a Fehér Házban fogadott országvezetőknek: lassan külön illemtankönyvet lehetne írni, hogy miképp érdemes reagálni arra, ha az amerikai elnök (vagy egyik beosztottja) éles kritikával vagy kellemetlen, esetleg sértő kijelentésekkel bombáz minket a nyilvánosság előtt. Februárban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök – emlékezetes módon – nem hagyta magát, és ki is dobták a Fehér Házból; majd áprilisban Mark Carney kanadai miniszterelnöknek kellett egyensúlyoznia a határozottság és a szívélyesség között, amikor Trump szóba hozta az 51. amerikai állammá válás ötletét. A héten Dél-Afrika elnökén volt a sor, hogy bizonyítsa, rátermetten tudja kezelni az amerikai elnök kiszámíthatatlanságát, miközben Trump – egy televíziót előguríttatva – nem kevesebbel vádolta, mint hogy elnézi az országában zajló, fehérek elleni népirtást.

Tovább az erdeti cikkre:: Portfolio