Miért Balatonfüreden van a befutó? Rühellem azt a várost

— dohogott hajnali egykor a letaglózóan indusztriális Varga Pincészet udvarán egyik kollégám és futótársam a céges Ultrabalaton-csapat váltására várva. Nyilván délipartos (én nyilván sírig északi), de így sem értettem, hogyan lehet ennyire kiakadni egy városon, ami annyira békés, hogy ha csak rágondolok, tízet esik a pulzusom, és amit ha egész Magyarországra ki lehetne terjeszteni,

Magyar Péternek Hegyeshalomnál kéne állnia egy „Nem költözhet ide több svájci nyugdíjas” táblával.

Aztán kiderült, hogy ő a parti sétány villódzó szakaszától a Tihany felé eső NER-hotelekig tartó részt érti Balatonfüred alatt, ahol az egy főre jutó vitorlások száma kettő, és ami az én fejemben egy olyan enklávé, aminek a létezéséről sem veszek tudomást. Onnan vagy kétszáz méter a Balaton egyik legjobb utcája, és valószínűleg egyben a legjobb dolog, amit Blaha Lujzáról neveztek el. (Amennyiben csak pesti és füredi versenyzők vannak, bizonyosan, pedig én a pestit is adom: a dzsungelek szerepe fontos az ökoszisztémában.)

Amikor az ottani borbár teraszára telepszünk megnyitni a hosszú hétvégét, a tulaj, Andris, aki csak Ágizza a következő Országgyűlés elnökét, azt meséli, a sokat látott vendéglátóegység szintet lépett három hete, a Tisza győzelmekor.

Balosok, jobbosok meg olyanok, akik a Mi Hazánktól is kettővel jobbra esnek, de utálják a ruszkikat

— írja le az aznap éjszakai közönséget. Azt ajánlja, a hazára emeljük a habzóboros poharat, én meg az előző mondatát ajánlom azoknak a fideszes politikusoknak, akik maradnak a pályán, de még nem fáradtak el a tanulságkeresésben. (Tehát mindegyiküknek, mert abban biztos vagyok, hogy abban egyikük sem fáradt el.)

Füredhez — bár egyes részeit az utóbbi időben tényleg buzgón betonozták össze, valamint a restiben is láttam már olyan dolgokat, amiket nem lehet egyenes vonallal levezetni a reformkor örökségéből — alapvetően passzol a kultúra. Ebből az irányból ajánlom pár cikkünket: kezdjük Szász János filmrendezővel. Orosz R. Zoltán interjúja előtt nem gondoltam bele, hogy hány embernek hagynám, hogy filmet rendezzen az Utas és holdvilágból. Még most sem tartok a gondolatmenet végén, de aki elolvassa a szöveget, érteni fogja, Szász miért van rajta a nem biztos, hogy több elemű listámon. (Figyelmeztetés: aki nem csak április 12-én sírt, de azóta is szokott, ezen is fog.)

Elgondolkodtató színházi kitekintés Schilling Árpádé is, aki egyszerre elítélő és mértéktartó Vidnyánszky Attilával szemben. És nyilván egy hosszabb menet lesz, amíg a magyar filmgyártást újrahúzzák, de szemrevételeztük, ahogy azon is megindult a gondolkodás.

Tanulságképp írtunk a Petőfi rádió aláhullásáról is, amiről a hőskori szlogen villant be:

a zene kultúra, a kultúra közszolgálat.

Ez akkor került matricákon a még idegen megszállás előtti romkocsmák vécéinek csempéjére, amikor az a Such György volt a rádió elnöke, aki most a parlament főigazgatója. Ebbéli minőségében alighanem éppen egy zsúfolt szombatot szervez egy hét múlvára. Minden körbeér.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post 24/7: A haza mindenek előtt, na meg az északi part first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu