Kovách Imre szociológust nem lehet inkonzisztenciával vádolni. Nagy Gergely Miklós három éve és most is interjúzott vele. A 2021-es kép egyrészt egy masszív időkapszula, például a felmérésekben vezető ellenzékről esik szó – ez, ugye, abban az időszakban volt, amikor úgy tűnt, hogy az előválasztani szándékozó civilek egy asztalhoz kényszerítik a NER-en kívüli akkori pártokat, és még nem lehetett tudni, mi lesz azon az asztalon.

Másrészt három és fél éve is sorra kerültek elő olyan megfigyelések, amik gyakorlatilag azonos megfogalmazással köszönnek vissza a friss interjúban is, csak a mi fejünkben teljesen más a keretezés, amióta nem egy jobboldali populista uralja a felméréseket, hanem kettő vetélkedik azokban (ráadásul a fiatalabbik komoly mintán is vezet Pandur Viktorö előtt). A mantrák: hogy Orbánt egyáltalán nem csak a kitörésről rég lemondó szegények, de egy rakás – az én leegyszerűsítésemmel – jó sorú opportunista szavazó tartja hatalomban, és hogy a párhuzamos népi-urbánus buborékok megbízhatóan el tudják szúrni egymást követő generációk társadalmi hangulatát, ám/ezért egy tehetséges buborékszurkáló sokra vihetné.

A gondolatmenet része az is, hogy a kisvárosokat kell figyelni, avagy lefordítva: hogy a NER-t nem a miskolciak és a debreceniek, hanem a szerencsiek és a hajdúszoboszlóiak fogják leváltani, ha úgy találják, más jobb színvonalon tudná szállítani

a békén hagyás és a biztonság a magyar léleknek különösen kedves kevercsét.

Kovách látható igyekezettel próbál a szemlélődő társadalomtudós szerepében maradni, de amikor ezekhez a szerinte ébredő kisvárosokhoz ér, azért kihallatszik a szavaiból az izgalom. És abból is egyértelmű, hogy félig teli pohár típusú úrról van szó, hogy nem azon kesereg, hogy úgy 5 százaléknyi magyart lehetne polgárként klasszifikálni, hanem történelmi lehetőséget lát abban, hogy az elmúlt évtizedben magukat feljebb dolgozó munkásokból meg a csődbe nem menő városi népekből megépüljön valami középosztály-féleség, ami legközelebb már ellen tud tartani a lehetőségeit megnyirbáló hóbortos autokratáknak.

Pedig a szociológus azon is szomorkodhatna, hogy a legkevésbé mobilis, legalsó rétegbe tartozó, legszerencsétlenebb harmadnak lényegében nincsen képviselete, illetve amennyiben mégis van, úgy az az a kormánypárt, ami a kiskereskedelmi különadótól kezdve a szétmálló, kukacos vízvezetékekig szüntelenül átveri őket mindennel. Ideális táptalaj egy baloldali mozgalomnak, mondhatnánk, és gondolhatnánk Majoros Péter előadóművészre, aki – mint Besenyei Balázs összeszedte – örök ellenzékiként és baloldaliként egyaránt meghatározta már magát, és tíznél több millió megtekintéssel igazolja azt a tételt, hogy van mit keresnie annak, aki jókor mond kellően nem konkrétat a bindzsisztáni megafonba. A Csurran, cseppen, pontosan az élét lekeverő utólagos ki nem állás Puzsér Róbertnek nem elég bátor (nem szó szerint idéztem), a dal Koncz Zsuzsának nem elég költői. A bátor költészet feltétlen elkötelezettjeként mondom, hogy szerintem mindkettőjüknek igaza van, és akkor már legalább hárman vagyunk, akiknek a kérdésben alkotott véleménye egy botladozó tömegdemokráciában nagyjából mindegy.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post 24/7: Cirkuszt kolbásszal és a nullánál több kenyeret first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu