Ember vagyok, vagyis ehhez a szörnyszülött fajhoz tartozom

– ez egy közbevetett, korántsem programszerű, csupán tényszerűen rögzített gondolat abban a maratoni interjúban, amit Nagy József készített Csányi Vilmos etológussal. Olyannyira maratoni, hogy a héten a második részét közöltük, most fogadható be egyben.

„A sarokba szorított patkány példázata is arról szól, hogyha egy gyengébb állatot sarokba szorít az erősebb, akkor ugrásszerűen nő annak a valószínűsége, hogy a gyengébb támadásba lendül, hiszen az egyetlen menekülési lehetősége, hogy a támadással meglepi az erősebbet, és talán el tud slisszolni. Tehát, ha egy állat megérzi, hogy a másik fél, akkor azt gondolja, hogy támadni fog, ezért a biztonság kedvéért ő támad először” – mondja a beszélgetésben.

Elsőre úgy tűnhet, ez csak hobbietológusoknak fontos információ, de minthogy állatból vagyunk, rólunk is beszél. Még mielőtt ránk talál a Kopasz, aki oszt vagy a Megafon központ bármely másik, a Harcosok Klubjának indulását sikerrel átvészelt üdvöskéje, jelezném, hogy a miniszterelnökünk emlékezetes március 15-ei mondásával szemben én a politikai színtér egyik szereplőjét sem szeretném konkrét (bármilyen) állathoz hasonlítani. A szituáció az, ami kiugrott, amikor a szöveget olvastam, hiszen ilyen nagyra nőtt, sokra hivatott és magas tétekkel játszó lények, mint mi vagyunk, is képesek sarokba szorulni, és pont úgy viselkedni, mint Csányi mondja.

Egy normális országban innen oda kötnék át, lesz-e igénye az AI-nak arra, hogy mi is közreműködjünk a létezésükben, vagy mi csak egy eltakarítható, magára hagyható intermezzo leszünk, akik bedugták őket a konnektorba, és innen átveszik az ügyet – de még nem tartunk itt. És egyébként is, nevezzünk meg egy normális országot. (Norvégia nem ér: hozzáférhetetlen.)

Szóval szűkebb a sarok, ami miatt ezt az interjút felhoztam. Legjobban a Törökülés podcastunkból megismerhető és értelmezhető a dilemma, amivel egyre sűrűsödő heteinket értelmezni próbáljuk. Vajon tényleg földbe kívánják gyalulni a nem kormányakarat szerint működő médiát (fideszül ejtsd: külföldről finanszírozott), meg szegény, hozzájuk csatoltnak képzelt civileket, vagy csak azt szeretnék, ha más dolgok – például a föld alá tartó repülőrajt – helyett ennek a lehetőségéről lenne szó, amíg jobb ötletük támad?

Van-e a színháztörténelemben olyan pisztoly, amit kiraktak az asztalra, de nem sült el?

Érdekes drámaelméleti kérdés, izgalmas 9,8 millióan a részének lenni. Ehelyütt igyekszem sosem a pánik hangján szólni, most sem teszem ezt, de az aktuális kérdések a fentiek. És mivel tartalmat ajánlani jöttem: ezekről beszél a Háromharmad is.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post 24/7: Íme, egy sarokba szorított ország first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu