A tizenkettedik Hemző Károly-díj nyilvános prezentációján „változatos, színvonalas és elmélyült” pályázatokat láthatott a közönség a Capa Központban – írják a szervezők a közleményben, hozzátéve, hogy a jelölő kurátorok tíz kiváló fiatal tehetséget ajánlottak a Hemző Károly-díjra. Hárs Kata, Kocsány Kornél, Pályi Zsófia, Sopronyi Gyula és a tavalyi nyertes, a – szintén lapunk fotórovatát erősítő – Szajki Bálint mutatták be a díjra kandidáló fiatal fotográfusokat: Erdős Dénest, Mohos Mártont, Varga Jennifert, Mohos Zsófiát, Zoltai Andrást, Horváth Júliát, Farbaky Tamást, Ladjánszki Mátét, Belicza László Gábort és Széman Csabát.
A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűri – Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter, Bánkuti András és Bácsi Róbert László fotográfusok, illetve az Alapítvány titkára, Szarka Klára a jelöltek közül választotta ki az öt finalistát.
A finalisták munkái nemcsak tematikailag, de a stílusukat illetően is nagyon változatosak. Több vérbeli fotóriportot neveztek, de volt egészen személyes indíttatású, valamelyest a koncept irányába mozduló pályázat is. Többen a finalisták közül elmélyülten dolgoznak ugyanazon a témán hosszú évek óta. Újra találkozhattunk a velünk élő hagyományok gazdagságával, a víz és vízhiány egyetemes és hazai problematikájával. De remek sportfotósorozat is volt a pályaművek között, illetve a személyes nemzeti identitás feldolgozásának egyéni hangú megközelítésével is szembesülhetett a közönség – áll a közleményben.
Alább bemutatjuk a finalisták portfóliójának egy-egy részletét.
Zoltai András: Blue Memoir
„Blue Memoir című fotósorozatomban az ember és a víz közötti törékeny, mégis kiszolgáltatott kapcsolatot vizsgálom. Szeretném bemutatni, hogyan viszonyulunk Magyarországon a vízhez és annak elszigeteltségéhez fizikai, társadalmi, illetve spirituális szinten. Magyarországot vízügyi nagyhatalomnak tekintik, vízkészletei mind mennyiségben, mind minőségben egyedülállóak a Kárpát-medencében. Az elmúlt években azonban Magyarországot is példátlan aszályok, szélsőséges időjárási események, szárazság és vízhiány sújtotta. Felmerül a kérdés:
hogyan lehetséges, hogy Magyarországon egyszerre sok és kevés a víz? Az elmúlt 200 évben kanyargó folyóinkat intenzíven szabályozták. A víz borította élőhelyeket lecsapolták az iparosítás és az intenzív mezőgazdaság oltárán. A folyók természetes ártereit szántóföldek és az ezek öntözésére szolgáló csatornahálózat váltotta fel, elvágva az embereket a víztől és néhány évtized alatt kiszárítva ezzel az országot.
Az emberi beavatkozás felgyorsította a klímaváltozás ránk gyakorolt hatásait, és a tendencia folytatódni látszik. A víztől való elszigetelődésünk a rövidlátó vízgazdálkodás következménye, amely rendszerszintű válságot okozott a természet eredendő működése és az ipari valóságunk között. A vízzel való kapcsolatunkat természetesnek vesszük, de vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatottjai a körülöttünk zajló változásoknak?”
Mohos Zsófia: Kiskarácsony
„»Jöjjön Karácsonyi hangulatba!” – harsogta egy pláza reklámfénye. Az ingergazdag környezetben talán a legnehezebb átélni az ünnep valódiságát. A karácsony mára általában a szűk család eseménye, de vannak vidékek, ahol még a közösségé is. Többek között Hollókőn az ott élő emberek Szenteste a több mint 100 éves betlehemmel járó fiatalokat várják, míg a Bakonyban található Városlőd és Herend lakosai a Christkindlspiel sváb énekeit hallgatják. Január 6-án, a szerb karácsonykor Ráckevén és Lóréven szerb ortodox szertartáson vesznek részt a hívek a templomban, majd a helyi betlehemeseket várják.”
Horváth Júlia: Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel?
„A Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel? című fotósorozatban a régen Magyarországhoz tartozó, de ma már Ukrajna területén élő magyar nemzetiségű emberek és környezetük kapcsolatának dokumentálásával foglalkozom.
Az első világháborúig Magyarországhoz tartozott Kárpátalja, a trianoni békeszerződéssel Csehszlovákia, 1945-től 1991-ig a Szovjetunió, majd Ukrajna része lett. A magyar-ukrán határ melletti 5–10 kilométeres szakaszon sok, a mai napig magyar anyanyelvű falu követi végig a Tiszát, aminek a túlsó felén az ott élők Magyarországot látják. Számomra ez mindig megindító volt, mivel jelentős különbségeket tapasztaltam a folyó két partján. A kicsiny távolság nem hatott arra, hogy milyen adókat néznek a televízión, milyen nyelvű az újság, ezeknek a megváltoztatásához egy határnyi különbség nem elég. Arra viszont elég egy határátkelés, hogy elhagyatottságot és kirekesztettséget generáljon az emberekben, aminek nyomán különös ragaszkodással találtam szemben magam.”
A Kárpátalján élő magyarok erősen kötődnek a magyarságukhoz, ami több tényezőn alapul. A nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik megőrzése mellett aktívan részt vesznek közösségi eseményeken és ünnepeken, ami erősíti identitásukat. A nemzethez köthető szokások megmaradása és felértékelése mellett nemigen történtek újítások és fejlesztések; Kárpátalját az ott élők tartották szinten.
Mohos Márton: Az ország legidősebb háziorvosa
„Dr. Körmendi István 1923. június 27-én született, abba az I. kerületi Mészáros utcai lakásba, ahol az édesapja alapította az orvosi praxisát három évvel korábban. Egy évszázaddal később és egy tartalmas élettel a háta mögött ma is ebben a lakásrendelőben gyógyítja a betegeit, az ország legidősebb háziorvosaként. A 2023-ban készült anyagot korábban a 24.hu felületén is publikáltuk. Dr. Körmendi István 2024 elején abbahagyta a praktizálást egészségügyi okok miatt.”
Varga Jennifer: Több, mint menedék
„A RÉS Alapítvány női éjjeli menedékhelye egész évben nyitva áll a rászorulók előtt: nyáron 35, télen 50 hajléktalan nő számára biztosít alvóhelyet minden este hattól másnap reggel nyolcig. A Podmaniczky utcai szállón már több mint három évtizede térítés és feltételek nélkül vehetik igénybe a lakók az alvási, fürdési, mosási és ételmelegítési lehetőségeket, valamint igény esetén vacsorát, meleg teát is kapnak. A menedékhely jóval többet ad a hajléktalan nőknek, mint pusztán menedéket. Bárki kaphat segítséget szociális ügyintézésben, adományok által új ruhát, igény esetén rendelkezésre állnak könyvek, újságok és internet is. A szállóra érkezési sorrendben lehet bekerülni, a lakók felvételéről az ügyeletes szociális munkás dönt.
2024 elején látogattunk el a szállóra Kovács Márta újságíró kollégámmal, hogy riportot készítsünk a 24.hu számára. Az ott élő nők történetei, valamint a kezdeményezés emberközpontú szemlélete mély benyomást tett rám, ezért az év folyamán többször is visszatértem. Így lehetőségem nyílt arra is, hogy az év végén megörökítsem a karácsonyi készülődés pillanatait.”
Ez az időszak különösen megterhelő a szálló lakói számára, hiszen sokan egyedül, családtagjaiktól távol töltik az ünnepeket. A szociális munkatársak ilyenkor kiemelten figyelnek arra, hogy a közösség számára mégis megteremtsék az ünnep hangulatát.
Idén június 11-én, kedden délután ötkor lesz az ünnepélyes díjátadó a Capa Központban. A győztest Korniss Péter, a finalisták munkáit Bácsi Róbert László és Bánkuti András méltatják majd.
A tavalyi nyertes, Szajki Bálint kiállítása, az Egészségben és betegségben megnyitója a díjátadás után lesz a 8F Galériában.
The post A 24.hu három fotóriportere is a Hemző-díj öt döntőse között first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
