Milyen bank a K&H, belga? Kész is vagyunk, főnök!
– sugározhatott a hét elején egy gyakornok a Fidesz/kormány kommunikációs gépezetében, miközben átadta a memót, ami elfért egy söralátéten. Rafinált egy bankcsoport a KBC (minden más országban így hívják, nálunk az arculatot lecserélték, amikor megvették a K&H-t, de a nevet nem), már 1935-ben nekiálltak Brüsszelben szövetkezni, sejtve, hogy 2025-ben majd oda kell szúrni egy megjegyzéssel a magyar kormánynak, ahol igazán fáj, de hát mit is vártunk egy nemzettől, amely sült krumplival eszi a kagylót, és közben azt se tudja, hova álljon.
„Az a bajuk, hogy a bankadóval bevontuk őket a közteherviselésbe” – értelmezte a miniszterelnök azt, hogy a nevezett bank vezető elemzője, Németh Dávid szerint elég sok fenntarthatatlan politikai hókuszpókusz nyomja a költségvetést. Ugyanő azt is mondta, hogy a pénzvilág elkezdte a Tisza győzelmét árazni, ettől erősödik a forint – hiába, a pénzvilág már csak olyan, hogy a szimpátiája után megy, nem a profitot keresi: a világért sem arra fogad, hogy a felfüggesztett EU-pénzek egy látható része épp úgy zúdul majd be a magyar költségvetésbe (Magyar-költségvetésbe) egy Tisza-győzelem után, ahogy Donald Tuskék esetében sem gondolkodtak sokáig az addig holmi bíróságok miatt akadékoskodó kígyóvállú bürokraták.
Ez egyébként tényleg egy leegyszerűsítő narratíva: a magához és a régióhoz képest is menetelő forintnak ahhoz is akad köze, hogy az MNB-ben újabban nem a jegybankelnök családjának ingatlanportfólióját építik, meg nagyzoló hülyeségeket a budai Várba, hanem a maguk eszközeivel a stabilitást, ami állítólag előkelő helyen szerepel a feladataik között. Azzal persze még egy Facebook-poszt erejéig is nehezebb kiállni miniszterelnökként, hogy „gondolkodtunk rajta tizenkét évet és két jegybankelnöki ciklust, de mostanra odaküldtünk egy komolyan vehető embert, mert állítólag számít”.
Ahogy nagyon is számít az is, ami az elmúlt egy hétben a Blikkel és a Szabad Európával történt. Nálunk Polyák Gábor, másutt mások is felemlegették már, hogy a Blikket (pontosabban az azzal ékes lapportfólióját) most az Indexet és más délibábokat is kiadó Indamediának értékesítő svájci Ringier nem először demonstrálja, hogy nem csak a szabadság képes jönni nyugatról. Benne voltak a Népszabadság körüli machinációkban (igaz, nem a fináléban, úgyhogy nem vérezték össze a kezüket), az meg nemigen került elő, hogy a szintén többre érdemes Magyar Hírlap mögött is ők álltak 2000–2004 között, hogy nagyobb üzleti érdekek és Széles Gábor kedvéért álljanak ki onnan.
Lehet, hogy ez egy jó nevű médiakonszern, de nehéz elengedni az érzést, hogy az az üzleti modelljük, hogy shortolják a magyar független sajtót.
Azt a kísérletet, ami a Blikknél zajlott: a hecctelenített, közéletileg aktív és figyelmes, olvasóit szolgáló bulvárlapét, most elvágták, pedig beljebb lett volna vele Magyarország.
A Szabad Európa ügye más háttérrel sajnálatos: az amerikai külügy finanszírozta lap hibrid idők újraszülöttje, amennyiben ebben az inkarnációban nem Münchenből, hanem Budapestről sugározta a betűket (most leállítják a finanszírozását). Mindenkire rábízom annak átgondolását, mit gondolna egy lapról, ami az orosz, a kínai, az osztrák, a piréz kormány pénzéből tenné ugyanezt Budapesten – azzal, hogy rátok bízom, nem sunnyogni akarok, eltérő, mi több, párhuzamosan érvényes válaszok is léteznek a kérdésre. De az, amivel a leállítást indokolták: hogy ti. nem akartak egy szövetséges kormányt gyengíteni, melyet eszerint a saját, autonóm szabályai szerint működő újságírás gyengít, elmondja, mi volt ennek a modellnek az elejétől kódolt fonákja.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post A belgák csak ne álljanak sehova, de ki shortolja a független sajtót? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
