A tavaly hatályba lépett ukrán törvény – az oroszországi szabályozással ellentétben – nem teszi lehetővé, hogy olyan fogvatartott is jelentkezzen katonának, akit gyilkosság, nemi erőszak vagy hasonlóan súlyos bűncselekmény miatt ítéltek el. Az igazságügyi minisztérium tájékoztatása szerint 2025 áprilisáig (azaz közel egy év alatt) több mint 8000 rab csatlakozott a hadsereghez, és jelenleg is folyamatban van több mint tízezer kérelem elbírálása.

A 93-ik különálló gépesített „Holodnij Jár” 2024-ben az elsők között állította fel az elítéltekből álló az „Alkatraz” elnevezésű zászlóalját – utalva a névadással az ismert San Francisco-i fegyintézményre. Ezekben a napokban telik le a túlélők első éve, akik közül néhányan most segítenek a kiképzőknek és jótanácsokkal látják el az újoncokat.

Parancsnokuk szerint mindenki szeretne szabad lenni, de nem mindenki kész arra, hogy megfizesse ennek az árát.

Pasha

Egyetlen céllal szereltem fel: hogy túléljem ezt az évet, és kikerüljek a börtönből. Holnap lesz egy éve, hogy túléltem az első bevetésemet Kliscsijivka körzetben. Tízen mentünk ki, szerencsére annyian is jöttünk vissza. Ott és akkor mindent megértettem a háborúról. Aki nem úgy gondolkodott, hogy túl fogja élni, ott is maradt. Egyszerűen nem volt meg bennük, ami ehhez kellett. Mondom is az új fiúknak, ne aggódjatok, csak az első bevetést éljétek túl. Utána megváltoztok, és minden menni fog. De nem hiszik el. Az eredeti szakaszomból már csak én vagyok itt. Sok mindent láttam, megértettem az elmúlt egy évben, kardinálisan megváltozott az életem, gondolkodásom. A háborúig más ember voltam. Rakodóként dolgoztam, egyszer a boltból elvittem valami értékeset. Négy évet kaptam, a felét ültem le, amikor aláírtam a szerződést. Azt mondják, egy év után az embert ilyenkor felhívja a parancsnok, hogy értesítse, letelt a felügyelet alatt töltött egy éve, de én még nem kaptam meg a telefonhívást, hogy szabad vagyok, pedig sokat jelentene. Most, hogy letelt az első év, kapni fogok két hét szabadságot. Megünneplem: megcsináltatom a fogaimat Zaporizzsjában. Most már fejlődni szeretnék: feljebb lépni a ranglétrán. Hogy mi lesz utána? Nem tudom. Van egy kislányom, Szofija. Ötéves. Egy hónapja láttam utoljára. Az anyukája elvált tőlem, mikor börtönbe kerültem. Megértem az ő oldalát is. A régi haverjaim teljesen eltűntek az életemből. Mindenkim itt van a hadseregben

– meséli a történetét Pasha.

A Donyeck és Harkiv megyék határán fekvő Dovhenyke falu teljesen megsemmisült a 2022-ben előrenyomuló orosz csapatok csapásai alatt. A romba dőlt házak most néptelen díszletként szolgálnak a városharcászatot gyakorló Alkatraz zászlóalj újoncai számára. Csak a szétszórt téglák között rendületlenül nyíló, terebélyes rózsabokrok emlékeztetnek az egykor itt lakókra. A házak fölött drónok repülnek, hogy a friss pilóták tapasztalatot szerezzenek a földön előrenyomuló, támadókra és védőkre osztott katonák megfigyelésében.

Vlagyiszlav

The post „A börtönben is megosztottak az emberek, ott is vannak hülyék meg normálisak. Mint a hadseregben” – katonának állt ukrán elítéltekkel beszélgettünk first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu