Jelen tudásunk szerint a hazai romák őseinek tekintett első csoportok Indiából származnak, feltehetően iszlám hódítás elől menekülve kényszerültek elhagyni otthonaikat. A XV. század elején már bizonyíthatóan éltek cigányok – vagy romák, egyik sem önelnevezés, de nem is sértő, egymással felcserélhető a két fogalom – a Magyar Királyságban, egy részük közvetlenül az uralkodó fennhatósága alá tartozott, és mindannyian a Szent Korona joghatósága alatt álltak. A romák egyfajta kulturális öntudatra ébredése a XIX. században kezdődött cigány zenészek, a kor „celebjei” vezetésével, a XX. század közepén pedig „hivatalosan” is megszületett a roma nemzet.
Ezeket a témákat érintettük eddig a magyarországi roma közösségek történetét feldolgozó sorozatunk első fejezetében, hogy jelen, második egységben újabb résztémát nyissunk meg: a múltból eredeztethető olyan sztereotípiák vélt vagy valós gyökereit, mint a cigányvajda, a vándorló életforma, a cigány törvény vagy a tipikusnak tekintett roma mesterségek. Elsőként Dr. Gulyás Klára kulturális antropológust, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem adjunktusát, a Holokauszt Emlékközpont roma holokauszt emlékezetpolitikájának feltárására irányuló kutatásának vezetőjét a középkori, kora újkori „hagyományos” cigány társadalomról kérdeztük.
A többi között kiderül, hogy még a szakirodalom sem tesz egyértelműen különbséget a „cigányok vajdája” és a „cigányvajda” között: az előbbi a földesurak vagy a király által kinevezett, nem cigány nemesember volt, míg az utóbbiakat a helyi roma közösségből választották a földesurak vagy más hatóságok. Vagyis a vajda kifejezés többféle személyt és többféle feladatkört jelölt. Illetve
a cigányvajda nem a közösség által, tiszteletből választott vezető volt. Az újkorban a vajdaság intézménye elveszítette szerepét, majd a XX. században ismét „előkerült” egészen más tartalommal.
Ahány ház, annyi szokás?
A roma közösségek kezdettől szétszórva éltek az országban, miközben az egyes csoportok életmódja is jelentős eltérést mutatott, ezért esetükben egységes társadalmi szerkezetről a legutóbbi időkig nem beszélhetünk. A régi, XIX. századi vagy a múlt század közepén írt néprajzi munkák persze megpróbálták őket is definiálni, miként tették ezt távoli vidékek népeivel: a kutatók által vizsgált, jellegzetesnek tekintett csoport jellemzőit vetítették ki a teljes népességre. Így pedig a cigányoknak tulajdonított főbb jellemzők a XX. századi oláh cigány csoportra vonatkozó kutatási eredmények túláltalánosítása révén alakultak ki.
Cikksorozat a magyarországi cigányokról
A magyarországi roma közösségek történetét bemutató sorozatunkban társadalomtudósokkal folytatott beszélgetések alapján igyekszünk megismerni a legnagyobb hazai etnikum múltját és közösen telt évszázadainkat. A sorozat eddig megjelent részeit ide kattintva olvashatja.
The post A cigányvajda nem az volt, akinek a legtöbben tudni véljük first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
