Nem vagyok könnyű, mégis minden nehezebb nálam. A levegőre is ráfekszem, repülni születtem. Embert nem viszek – az csak megbonyolítaná, ismerem a sztorikat. Drón vagyok. Csomagom sincs, egyetlen célom a repülés. Ha a robotok elkezdenek érezni, mindenki megtudja majd, hogy nekem a legjobb. Barátaim nincsenek, csak koordinátáim. Csak siklok és nézelődök: szállok erről az orosz bázisról Ukrajna egy kiszögellésén túl, hova is? Lengyelországba?! Hű, ilyen egy F-35-ös?
Szavak nehezen írják le, mennyire nem arra találták ki a világ legdrágább vadászgépét, hogy papírrepülő-szerűen a szomszédba dobált autonóm repülőgépeket lődözzön le az égből (mint szerdán a Lengyelországban járőröző holland F35-ösök, amik orosz, töltet nélküli drónokat lőttek ki). Van olyan rakétája, ami úgy szedi le az ellenfeleket, hogy a radaron sem látják, milyen ellenfél indította el. Gépágyút ellenben csak az alaptípus, a 35-A kapott, amit egykor kevésbé futurisztikus háborúkra készítettek fel – utólag bebizonyosodhat, hogy mégis jövőbe látóan.
Mostanság történelmileg nemigen komfortos híreket olvasni – mondjuk, ez nem szerdán kezdődött. Orosz drónok tévednek be Lengyelországba, robbanóanyag nélkül, de orral az ukrajnai ellátást biztosító NATO-bázis felé? Tud valaki segédeszköz nélkül egy világégést mondani, ami úgy kezdődött, hogy regionális háború, még egy regionális háború, aztán zutty, Lengyelország? Köszönöm azoknak, akik a második világháborút mondták, ők leülhetnek, a többiek meg amúgy is egy másik teremben veszik át az orosz csekkeket. Remélem, mostanra rubelben kapják.
Elképzelhető, hogy ez olyan helyzet, amikor érdemes futólag átolvasni az EU vezetőjének beszédét – azzal kezdődik, hogy „Európa harcban áll”. Békeidőben a műfaj olyasmi, mint egy iskolaigazgatói évnyitó szöveg, az életek vezetéséhez is ezzel arányosan érdemes használni, de amikor a suli körül barikádokat emelnek az útra, hirtelen érdemes rá határozottan figyelni. És elképzelhető, hogy az oldschool külpolos arcoknak igaza van – mint a Fidesz átmeneti, szoft jobboldali korszakában külügyi államtitkárkodó Bába Ivánnak –, amikor arról beszélnek, hogy tíz Randomisztánt élesben nehéz lesz beváltani egyetlen valamire való nyugati szövetségesre, és hogy Szent István alapvetően nem a látnokzsályát tolta túl, hanem magasról látott messzire.
Ha pár száz éve mantrázzuk, hogy Lengyelországgal sorsszövetségben élünk abban a földrajzi határesetben, amiben, és becsapódik náluk öt rakéta, se alarmistának, se szakértőnek nem kell lenni ahhoz, hogy feltűnjön: baj van. Hátborzongató, amikor egy másfél évtizede félig képzelt veszélyek még félig sem elképzelt megoldásai révén kormányzó rezsim erre két tikkelés között azt mondja: miféle baj? Afféle baj, amin az erő segít – azok számára, akiknek van.
The post A drónok elviselhetetlen könnyűsége first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
