Bokros Lajos: A gonoszság görbülete – Az amerikai és a magyar populizmus közös nevezője

„A gonoszság nem ismeri a hatékonyságot még burkolt formában sem; helyette kiszárítja a társadalom éltető nedveit, mert csökkenti a népesség utánpótlási képességét. Lehet, hogy a jóval kevesebb jómódú család növekvő hányadában a korábbihoz képest több gyermek születik, de az igazi szaporulat évszázados tapasztalat szerint mindig az alsó középosztály és a szegényebb népesség jóval szélesebb köreiből várható. Az állam feladata normális országban éppen az, hogy a szegényebb népesség tehetséges és szorgalmas utódait folyamatosan felemelje és célzott támogatással – például családi pótlék, ösztöndíjak stb. – megkönnyítse belépésüket a felsőbb néposztályok és ezzel a jólét világába. Ha egészséges és életerős, a megmaradás képességét fokozó társadalmi mobilitás és legalább a megmaradás világviszonylatban elvárható mértékéig szaporodó nemzet a cél, akkor a rászorultsági alapon nyújtott szociális támogatásokat kívülről kell illeszteni egy olyan személyi-jövedelemadó rendszerhez, ami nem tartalmaz gyermekkedvezményt, viszont sávosan progresszív. Azzal, hogy ezt a megoldást büszkén elutasítja, az oligarchikus önkényuralom a nemzet fogyását gyorsítja föl. Minden aggodalom, sajnálkozás, amit a magyar nemzet fogyása miatt a nemzeti szégyen kormánya megfogalmaz, színtiszta porhintés és vaskos hazugság.

Aki a magyar nemzet és társadalom javát akarja, vegye ezt majd figyelembe. Nekem ennek a témának a helyes kezelése lesz az az ugrópont, aminek alapján eldöntöm, támogatom-e a jövő kormányát.”

Darvas Béla: Tudománytalanítás – tények

„Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke leszögezte, hogy amennyiben az állam tulajdonosként a HUN-REN-re ruházza a kérdéses épületeket, akkor biztosítani fogja [?] az ELTE számára e kutatóközpontok ingatlanjainak hosszú távú, ingyenes használatát. Számomra azért önkényes ez a felajánlás, mert meddig marad vajon elnök, vagyis miféle személyes garancia ez, és kinek elégséges jogi értelemben.

Az ELTE javára való lemondás erről a vagyonrészről, viszont a 198. közgyűlési határozatával ellentétes. A pontos jogállás aligha tisztázható már bíróság nélkül. Az MTA 198. közgyűlési határozata kimondottan az ingatlanvagyon rendezéséről szólt: az eladás akkor elfogadott, ha az teljes egészében (!) a kutatóhálózat hasznát szolgálja. A négy kutatóközpont ELTE-hez való áthelyezése nem szerepelt ebben a határozatban. Az MTA fenntartja 198. Közgyűlés határozatának értelmezését, és nem tekinti elfogadhatónak az ELTE-hez való intézetátadás folyamatát. Ez mindenképpen új közgyűlési határozat szükségességét jelenti, amire az Orbán-kormány mintha legyintene. A kormányzati erőszak végig felülkerekedett az akadémiai dolgozók akaratán, az irányításban (tehát nem a kutatásban) alapvető változást hozó döntésekben demokráciának nyoma sem volt.”

Majtényi László: Közöny – pártpénzek, kampány, magánzsebek, szabadsághiány

„De, ha a Fidesz-világban soha nem tartották magukra kötelezőnek, kérdés, mi az oka, hogy a jelöltekként néhány milliós határt az Országgyűléssel most pozitív végtelenre módosíttatták? A válasz egyszerű: Orbán rendszere – gondoljunk például a világra szóló jegybanki függetlenségre alapozott bankrablássorozatra – a lopást fedező jogtechnikákra fogékony. A jól látható cél a választási vereség esetén esedékes büntetőeljárások elkerülése és a 2026-ban indítandó kamupártok gond nélküli pénzelése.

Ugyanakkor új helyzet, hogy a NER-pártállam korlátlan kampánypénze, ez a napirenden lévő rendszerváltás jele, morálisan devalválódott, mára szinte nincs csereértéke, nagyrészt pocsékba megy. Orbán Viktor a Nagy Imre temetésen beteljesülő jóslatként mondta, hogy a hatodik koporsóban „a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik”. Ebből kellene végre kilépni. Nálunk csakis a példás demokrácia működőképes! A Negyedik Köztársaság legelső feladatainak egyike a rákos fekély kimetszése, a korrupt párt- és kampányfinanszírozás felszámolása. Egyébként megint baj lesz.”

(Gegesy Ferenc: Nekünk (is) Mohács kell?)

„Háromnegyedév van még hátra a következő választásig, de a kormánymédián kívüli sajtóban olyan heves viták zajlanak, amilyenek csak a kampányidőszakban szoktak folyni. Érthető, hiszen a tét óriási: ha a Fidesz ismét nyerne – akár csak egyszerű többséggel –, a hatalma a megszerzett pozíciókkal és a még tovább növekvő vagyonnal hosszú távra is bebetonozódna, az ország pedig folytatná a leszakadást még a jelenlegi uniós sereghajtó pozíciójához képest is, amiből csak valamilyen külső vagy belső katasztrófa tudná kimozdítani. És jelenleg az az utóbbi tizenöt évben soha nem tapasztalt helyzet van, hogy a Fidesz a közvélemény-kutatások szerint – természetesen a kormányközeli intézmények jóslatait figyelmen kívül hagyva – vesztésre áll, és ez már háromnegyedév óta így van (egy-két hónapig tartó vesztes pozíció 2014-ben és 2022-ben is előfordult), és csaknem ilyen hosszú idő óta a Fidesz még a mihazánkos szavazókkal együtt is vesztene. Ráadásul a tendenciákat is figyelembe véve még arra is megvan az esély, hogy a szélsőjobboldali blokk parlamenti képviselete 1/3 alá szoruljon, ami már nemcsak az eddigi kedvezőtlen folyamatok megállítását, hanem visszafordítását is lehetővé tenné.

Mi a vita lényege? Egy komolyan vehető párt induljon a Fidesz ellen, vagy induljon még egy, ami lehetővé tenné a sokszínű ellenzéki vélemény megjelenését a parlamentben is, megakadályozva, hogy az eddigi 2/3-os diktatúra rendszere – egy másik párt irányítása mellett – fennmaradjon. Az egypártos változatot támogatók érve egyszerű matematika: a jelenlegi választási rendszerben egy ellenzéki párt indulása több mandátumot eredményezhet, mint két ellenzéki párt eredményének az összesítése, még akkor is, ha a nem induló párt híveinek egy része ebben az esetben otthon maradna (arról nem is beszélve, ha a kisebb ellenzéki párt 5 százalék alatt marad, és a szavazatai teljesen elvesznek). Márpedig a 2/3 elérése kulcskérdés, amit nem szabadna kockáztatni, különösen, hogy a választásig hátralévő időben megjelenő lakossági plusz jövedelem, esetleg a maximálisra tekert propaganda a Fidesz jelenlegi szimpatizánsainak a számát növelheti. Miért ne indulhatna egy másik párt is, mondják a kétpárti változatot támogatók, ha a számukra fontos elvi kérdésekről a jelenlegi vezető ellenzéki párt nem – vagy egyenesen félreérthetően – nyilatkozik, a másik párt pedig ezekért tizenöt éve kiáll, képviselőinek nagy része folyamatosan ezért dolgozik, nem fogják megtagadni az elveiket.”

Ádám Péter: Peszticid-népszavazás -A franciaországi demokrácia

„Nemcsak a hazai kormánypártnak szokása, hogy akkor ír ki szavazásra egy erősen vitatott törvénytervezetet, amikor a honpolgár épp nyaralással van elfoglalva. Ezért szavazott a francia Nemzetgyűlés is július 8-án az (idehaza is alkalmazott) acetamiprid nevű növényvédőszer újbóli engedélyezéséről, amelynek ártalmasságára és csak hosszú távon észlelhető hatásaira több független szervezet is felhívta a figyelmet. A törvénytervezetet, amelyet Haute-Loire megye szenátora, a Les Républicains párthoz tartozó Laurent Duplomb nyújtott be, 316 igennel és 223 nemmel fogadta el a francia parlament első Háza.

Mindez annyit jelent, hogy a macronista centrum, plusz a jobboldal meg a szélsőjobb – szemben az engedélyezés ellen együttesen fellépő baloldallal – készségesen teljesítette a növényvédőszer-lobbi, valamint a peszticidpárti mezőgazdasági ernyőszakszervezet, az 1946-ban alapított FNSEA (Fédération nationale des syndicats d’exploitants agricoles) követelését. Aligha véletlen, hogy „a mezőgazdaságot korlátozó kényszerek feloldását” célzó törvénytervezet fő támogatói – így maga Laurent Duplomb is – szoros kapcsolatban állnak vagy álltak az FNSEA-val. Pedig a 2018-ban egyszer már betiltott acetamiprid újbóli engedélyezése ellen nem kevesebb mint huszonkét független szervezet és tudós társaság tiltakozott, többek közt a Rákellenes Liga, az Orvosi Kutatási Alap, több egészségügyi segélyszervezet, hogy a Tudományos Kutatás Nemzeti Központja, hogy a CNRS tudományos tanácsát és az ivóvíz tisztításával foglalkozó cégeket már ne is említsem.

Legalább ekkora probléma az is, hogy a törvénytervezet támogatói a baloldal obstrukciójára hivatkozva megakadályozták, hogy a képviselők az első Házban annak rendje-módja szerint megvitassák a javaslatot. Annyi igaz, hogy a Nemzetgyűlésben a baloldal nem kevesebb mint 3 500 módosító javaslatot nyújtott be a törvénytervezet kapcsán. A parlamenti vita elkerülését a motion de rejet préalable procedúrája teszi lehetővé. Ez a Nemzetgyűlés házszabályának 91. cikkelyében[i] engedélyezett eljárás egyfajta előzetes indítvány arra nézve, hogy a törvénytervezet megvitatását vegyék le napirendről.”

The post A franciaországi demokrácia first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu