A hazai politikai preferenciák generációk mentén történő elkülönülése az elmúlt években vált egyre erősebb trenddé. A jelenségre Orbán Viktor és Magyar Péter is több alkalommal reagált a kampány során. Előbbi a Fidesz-szimpatizáns szülőkhöz és nagyszülőkhöz szólt, arra kérve őket, beszéljenek a gyerekeikkel és az unokáikkal, és igyekezzenek meggyőzni őket, hogy szavazzanak a Fideszre. Magyar pedig a fiatalokat hívta fel arra, kezdeményezzenek beszélgetést a szüleikkel, nagyszüleikkel, és magyarázzák el nekik, miért a Tisza a jó választás. A Politico egyenesen odáig ment, hogy döntőnek nevezte a generációs törésvonalat a magyar választások szempontjából.

A különböző korosztályok eltérő politikai preferenciáit a lapunk megbízásából készült, a 21 Kutatóközpont által március elején végzett felmérés is kimutatta:

a harminc év alattiak körében mindössze 14 százalék a Fidesz támogatottsága, a Tisza 65 százalékával szemben.

Ez a generáció az, amelyiknek a tagjai 2010-ben még 14 évesnél fiatalabbak voltak, tehát felnőtté válásuk és politikai szocializációjuk az Orbán-rendszer idejére esett. Hasonlóan nagy eltérést mutat a 65 évnél idősebbek vizsgálata:

ők 50 százalékos arányban támogatják a Fideszt, szemben a Tisza-szavazók 19 százalékával.

A helyzet az 50 és 65 év közöttiek körében a legkiegyenlítettebb: 32 százalékos Fidesz- és 33 százalékos Tisza-támogatottságot láthatunk.

Hogyan párologtak el a Fidesztől a fiatalok?

Közkeletű tévedés, hogy a Fidesz mindig is az 50–60 évesek pártja lett volna. A Fidesz generációs pártként indult, az 1990-es választáson a 30 év körüli, nagyvárosi, iskolázott, liberális értelmiséget szólította meg. Persze a liberális akkoriban nem egészen azt jelentette, mint most: antikommunista, bizonyos értelemben radikális és polgári attitűdöt takart

– vezet vissza minket a rendszerváltás környékére Szabó Andrea szociológus, politikatudós, az ELTE Társadalmi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese, aki szerint számos akkori szavazója együtt öregedett a párttal: ők azok, akik „ősfideszesként” tekintenek saját magukra.

Karakteresebb generációs párt nem is nagyon létezett a Fidesznél a rendszerváltás környékén, elég, ha csak az ikonikus, csókolózós választási plakátjukra gondolunk, melyen Brezsnyev és Honecker összeborulása alatt egy fiatal pár látható.

A következő nagy változás 1994-95 körül zajlott, amikor kinyitották a pártot a szélesebb szavazótábor felé, és a Fidesz elkezdett néppártosodni. Ekkor vetette le magáról a generációs jelleget, és, amikor 1998-ban nyert, már korántsem csak a fiatalok, hanem széles társadalmi rétegek szavaztak rá.

2008–2009-ig a fiatalok megszerzésében nem volt ellenfele a Fidesznek – állítja Szabó Andrea, hozzátéve: ekkor válnak versenytársaikká a Jobbik és az LMP. Előbbi a „Kurucinfó-nemzedéket”, azaz a kistelepülésen élő, szakképzett réteget, utóbbi pedig a Critical Mass-nemzedéket, azaz a városban élő értelmiségieket szólította meg.

2010-től pedig további pártok célozták meg a fiatal szavazókat: az Együtt, a Kétfarkú Kutya Párt és a Momentum, majd legutóbb a Tisza Párt. Utóbbi nem kifejezetten generációs pártként indult, ugyanakkor nagyon erős a generációs lába – sorolja.

A mai huszonévesek politikai szocializációja teljes egészében az Orbán-rezsimben történt, ezért számukra természetes, hogy ki mással, mint a Fidesszel szemben fogalmazzák meg magukat politikai értelemben

– mutat rá a kutató.

Szabó Andrea szerint

a mostanra tapasztalható generációs ellentét nem magából az Orbán-rezsimből, hanem az eltelt időből következik.

Megöregedtek a „fiúk a koleszszobából”

„Másként fogalmazva: ha egy párt és annak vezetői folyamatosan öregednek, és a másod-, harmad- és negyedgeneráció már nem tud olyan hatékonyan szólni a fiatalokhoz, akkor ez létre tud hozni egy vákuumot. Ezt használták ki a fent említett pártok is” – véli Szabó Andrea, aki ettől még egy jelentős, anyagi értelemben is jól ellátott ifjúsági szervezetnek tartja a Fidelitast, amely „képes volt befolyást gyakorolni a fiatalokra”, káderképzőként pedig most is jelentős a szerepe. „Ezt nem pejoratív, hanem normatív értelemben mondom” – hangsúlyozza.

A fiatalok lassú, de biztos elvesztésével párhuzamosan a Fidesz tudatosan erősített az idősebbek körében, a védelem és a gondoskodás, mely a biztonságérzet megteremtésén túl anyagi juttatásokkal párosult – magyarázza Szabó Andrea. „Az első komoly gesztus feléjük a 2006-os szociális népszavazás volt, mely során a tandíj eltörlése mellett a vizitdíjra és a kórházi napidíjra is nemet mondott a magyar társadalom többsége – a Fidesz kezdeményezése mellé állva. A 2010 utáni időszak szimbolikus, elsősorban az időseknek kedvező intézkedése volt a rezsicsökkentés és a migráció elleni fellépés, valamint a 2022-es kampány során a 13. havi nyugdíj bevezetése.”

Mikecz Dániel politológus, az ELTE Társadalmi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa ellenben úgy véli, a Fidesz ifjúsági szervezete mára már nem feltétlen egy olyan képződmény, amihez egy fiatal kapcsolódni tud. A Tisza Párt március 15-ei menetén szervezett ukrán zászlós akciójuk is inkább azt üzente: ők a hatalomtechnikai gépezet fogaskerekeiként funkcionálnak, nem pedig olyan szervezetként, amely nyit az ifjúság felé.

Annak ellenére, hogy azért frissült ez a Fidesz-kör, és lehet látni, hogy a régi, bibós társak nagy része már elment, még mindig érződik a Fidesszel kapcsolatban ez a» fiúk világa” hangulat. Ez a fajta identitásuk azóta is megmaradt, és jellemzi a pártot

– mondja Mikecz.

A lázadó ifjúság mítosza

Azt a népszerű nézetet, miszerint a fiatalok szemében Magyar Péter jeleníti meg a lázadást, és ezért tartják őt szimpatikusabbnak, durva leegyszerűsítésnek tartja Mikecz Dániel.

Ez az érvelés kissé infantilizálja a fiatalokat, és azt sugallja, mintha az ő pártpreferenciájuk nem racionális, hanem valami impulzív, pusztán érzelmi alapú döntés lenne

– mondja.

Ezzel szemben szerinte számos oka van annak, hogy a Fidesz miért nem népszerű a mai húszas–harmincas korosztályban.

• Egyrészt érdemes megnézni, hogy mivel kezdte a Fidesz a 2010-es hatalomátvétel után a kormányzást: rengeteg forrást vont el a felsőoktatásból. Már 2011-ben hallgatói tüntetések szerveződtek emiatt, de a közoktatás centralizálása és a források elapadása folyamatos tapasztalata ennek a korosztálynak, mely ellen egyetemfoglalásokkal is tiltakoztak, mint, ahogy az a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében is történt – sorolja Mikecz.
• Másrészt a fiatalokat segítő kormányzati intézkedések szelektívek. „Mit csináljon az a fiatal, aki nem egyből a szülői házból házasodna és vállalna gyereket? Persze, van szja-mentesség 25 éves korig, de ebben az időszakban egy fiatal foglalkoztatottsága még nem annyira stabil. A huszonéves időszakra nincs valódi szakpolitikai ajánlata a Fidesznek” – magyarázza a politológus, aki a 3 százalékos lakáshitelt sem tartja jól célzott, hatékony intézkedésnek, már csak azért sem, mert a bevezetését 30 százalékos ingatlanár-emelkedés követte.
• Harmadrészt a fiatalok kormánnyal szembeni elégedetlensége nem csupán anyagi természetű. A Fidesz által közvetített üzenetek, a politikai polarizáció, a hajléktalanokkal, a szexuális kisebbségekkel és a menekültekkel szembeni intolerancia erősen szembemegy egy átlagos fiatal értékvilágával, tapasztalatával – ehhez még csak nem is kell progresszív liberálisnak lenni.
• Negyedrészt pedig ott a nepotizmus és a korrupció, ami azt az érzést keltheti bennük, hogy korlátozottak az érvényesülési esélyeik, a társadalmi mobilitásuk

– teszi hozzá Mikecz.

Túl lehet lépni a generációs megosztottságon?

A generációs megosztottságon a politológus szerint úgy lehetne túllépni, ha a pártok – jelen esetben elsősorban a Fidesz – valódi, vonzó belépési lehetőséget kínálnának a fiataloknak.

„Az, hogy egy párt jobboldali, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehet vonzó a fiatalok számára, hiszen a Jobbik is egy fiatalos pártként jött létre” – hangsúlyozza Mikecz Dániel. Ám, ha egy pártról az a benyomás, hogy abban a klientúraépítés és az urambátyám világ zártsága dominál, akkor az kevésbé lesz vonzó egy fiatalnak – teszi hozzá.

Ha egy társadalomtudós egyáltalán mondhat ilyen normatív kijelentést: én mindenképp szükségesnek tartom, hogy a generációs megosztottságon, ezen az erős polarizáción túllépjünk. Hűteni, nem pedig fűteni kellene ezt az ellentétet, ami mostanra kialakult Magyarországon, mert ennek a társadalmi fennmaradás és a társadalmi nyugalom szempontjából ma már kifejezetten negatív hatásai vannak

– véli Szabó Andrea.

Ki győz meg kit?

Mit gondolnak arról, hogy a két nagy párt vezetője arra kérte a szimpatizánsait: beszélgessenek egymással, és próbálják meggyőzni a másik felet.

Mikecz inkább annak látja nagyobb esélyét, hogy a fiatal tiszások meg tudják győzni az idősebb fideszes rokonokat. Egyrészt a szociológiában létezik a fordított szocializáció jelensége, melynek lényege, hogy a fiatalok valamilyen módon képesek edukálni az időseket. Szemléltető példaként a rendszerváltás környékének „Fidesz-nagymamáit” említi a kutató: azokat az időseket, akik a korai, liberális Fideszre szavaztak azért, hogy az unokáiknak „jó legyen”. Másrészt,

aki már átment egy értékváltáson a Fidesztől a Tisza irányába fiatalként, ott már kevésbé lehetséges az, hogy megváltoztatja a döntését. A Fideszről való leválást azonban az segíti, hogy a Tisza esetében értékrendben nincs igazán különbség.

„Nem az van, hogy a Fidesz helyett most akkor Gyurcsányra kell szavazni, vagy át kell mennie valami woke-ba” – magyarázza.

Szabó Andrea szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a különböző generációk képesek lenének meggyőzni egymást. „Az nem úgy megy, hogy rászólok a gyerekre, hogy most akkor menjél és szavazzál így, vagy azt mondja a gyerek a nagymamának, hogy mama, most akkor szavazzál úgy. Ha így megy, akkor az politikailag nem megalapozott.”

Ugyanakkor arra is emlékeztet: még 2024-ben végeztek Kovách Imre szociológussal egy közös kutatást, amely azt vizsgálta, értékek szintjén milyen különbségek vannak a Tisza és a Fidesz táborában. Az alábbi értékeket vizsgálták:

• tradíció,
• nemzet,
• települési autonómia,
• egyenlőség,
• kiszámíthatóság,
• stabilitás,
• szabadság,
• biztonság
• és saját döntési szabadságom.

Ennek eredménye „döbbenetes hasonlóságokat mutatott”: két értéket kivéve egy Tisza-szavazónak és egy Fidesz-szavazónak az értékstruktúrája majdnem megegyezett egymással. A két kivétel – a nemzet és a tradíció megítélése – pedig inkább életkori szempontok miatt eltérő – hangsúlyozza Szabó Andrea.

Elkötelezett híve vagyok a politikai vitáknak és a politikai beszélgetéseknek. Szerintem az, hogy a társadalom tudatosan vizsgálja, mi történik az adott országban, megpróbál beleszólni a döntésekbe, megpróbálja a saját politikai érdekeit érvényesíteni, egy demokratikus működésnek fontos eleme. Úgy tűnik, 2025-re ért be ilyen értelemben a magyar demokráciának ez a lába, és most már a társadalom is érdeklődik a politika iránt, és szeretne beleszólni az ügyek intézésébe. A két politikus mondatainak így van egy nem szándékolt következménye, miszerint egy demokratikus intézményt kezd el működtetni: ez pedig maga az állampolgári aktivizmus

– emeli ki, hozzátéve: ennek a választási kampánynak mindenképp az egyik újdonsága, hogy kifejezetten generációs alapú, és a generációs alapot, a generációs konfliktust kifejezetten a politikusok gerjesztik.

The post „A generációs konfliktust kifejezetten a politikusok gerjesztik” – szakértők a fiatal tiszások és az idős fideszesek szembenállásának okairól first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu