Közkeletű felfogás, hogy a mezőgazdaság feltalálása előtt őseink szinte kizárólag apró, egyenlőségen alapuló vadászó-gyűjtögető csoportokban éltek. Abban már van vita, hogy ez vajon idilli vagy nyomorúságos, erőszakkal teli állapot volt-e. Önök viszont azt mondják, hogy mindkét verzió alapjaiban téves. Miért?
Mert az ilyen eredettörténetek azt várják tőlünk, hogy képzeljünk el egy korszakot, amikor az emberek egyfélék voltak. Pedig tudjuk, hogy ez életszerűtlen, hiszen az emberi természet összetett. Igazán furcsa elképzelés, hogy gyakorlatilag több százezer éven keresztül semmi lényeges nem történt velünk — elvégre ma már tudjuk, hogy az emberi faj nagyjából 300 ezer éve létezik a miénkhez hasonló testtel, és ami még fontosabb: aggyal. A természeti állapotnak ez a homogén felfogása olyan filozófusoktól ered, akik két-három évszázaddal ezelőtt írták műveiket. Akkoriban az emberek még hittek abban, hogy Isten a viszonylag közeli múltban teremtette a világot és az emberiséget, majd jött Bábel tornyának balszerencsés esete, amit követően szétszóródtunk, különböző nyelveket kezdtünk beszélni, és egytől-egyig Noé leszármazottai lettünk. Abban a keretben talán értelmesebbnek tűnt a feltételezés, hogy az Édenkertből való kiűzetés után jó darabig nem sok minden történt az emberekkel. Pedig igazából még az Édenkertben is történtek dolgok…
Volt valami gyümölcslopási história, meg is lett a következménye.
Hát igen, de a lényeg, hogy ezek a különös elképzelések jól beazonosíthatóan a felvilágosodás korabeli filozófusok írásaiból maradtak ránk.
Mi a baj azzal, ha kicsit leegyszerűsítenek egy bonyolultabb történetet?
Könnyű belátni, hogy az emberiség korai időszakát bemutató elbeszélések valójában nem a múltról szólnak. Inkább jogi-retorikai eszközként szolgáltak ahhoz, hogy a szerző a jelenről tehessen állításokat.
Ha például abból indulsz ki, hogy az emberek természetüknél fogva kegyetlenek, erőszakosak és versengők, ahogy Thomas Hobbes is tette, onnantól könnyű amellett érvelni, hogy szükség van egy abszolút hatalomra, ami képes ezt az erőszakot kordában tartani.
Sőt, akár képes a gazdaságba terelni ezeket a nehezen megzabolázható energiákat, hogy rendezett társadalmakban élhessünk és ne mészároljuk le egymást újra és újra. Amennyiben viszont az alapvetésed az, hogy mindannyian velünk születetten kedvesek és önzetlenek vagyunk és ösztönösen segítjük és szeretjük egymást, akkor nyilván egy egészen más történetet fogsz elmesélni. De elég egy percnyi gondolkodás, hogy rájöjjünk: mindkét álláspont végzetesen naiv.
The post A jövőnket is átrajzolhatja, ha belátjuk, hogy hazudtunk magunknak az emberiség hajnaláról first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
