Valójában csak utólag derül ki az, mi jelentett fordulópontot a történelem menetében. Sokszor a hírek fogyasztása közben is azt érezhetjük, hogy amit látunk, sorsfordító, innentől minden másként lesz. Így történt ez sokakkal péntek este is, amikor élőben nézték végig, ahogy a Fehér Házban az amerikai elnök és alelnök újságírók gyűrűjében kiabál egy megtámadott szövetséges ország elnökével. Azok, akik végignézték Donald Trump, JD Vance és Volodimir Zelenszkij vitáját, azt érezhették, hogy a világ végleg megváltozott. Erőszakos emberek ülnek a Fehér Házban, akik keménykednek egy háborús hőssel. Akik más oldalról nézik a helyzetet, azt érezhették, hogy a világ azért változott meg, mert Amerika mostantól kiáll magáért, nem számít, hogyan néz ki ez a szövetségesei felé.
Valójában nem volt ez fordulópont, csak logikus konklúziója több feszítő ellentétnek. Ha olyan fordulópontot szeretnénk keresni, ami valóban megváltoztatja a világ menetét, ennél hátrébb kell keresnünk az időben. Talán az a pillanat, amikor Donald Trump azt mondta Joe Bidennek a tévévitájuk közepén, hogy
Nem értettem, mit mondott, de őszintén, szerintem ő sem értette.
Ez lehetett az a pont, amikor eldőlt, hogy nem Biden indulni az elnökségért, és mivel hónapokkal jártunk a választás előtt, jó esély látszott arra, hogy Trump lehet az Egyesült Államok elnöke. Ezzel az is eldőlt, hogy a XX. századi értékek alapján fenntartott kapcsolat Európával megváltozik. Ugyanis sem Trump, sem Kamala Harris nem volt érdekelt abban, hogy a mostani világrend fennmaradjon, kampányuk során mindketten hangsúlyozták, hogy az amerikaiakat érintő belső problémákra kívánnak koncentrálni.
Vagy ha még hátrébb akarunk menni, akkor azt a pillanatot is kiválaszthatjuk, amikor Kevin McCarthy, a képviselőház republikánus vezetője elutazott Mar-a-Lago-ba tárgyalni Donald Trumppal. Ez a látogatás volt az, ami kiengedte Trumpot a ketrecből, amelybe az elvesztett választás, a 2021. január 6-ai felkelés és az impeachment zárta. Innentől lett ismét esélyes arra, hogy a republikánusok elnökjelöltje lehessen. Ezek mind fordulópontok voltak a történelemben, melyeknek egyenes következménye volt az, amit péntek este láthattunk.
És péntek este a tárgyalást alapvetően nem Trump rontotta el. Az amerikai elnök magához képest visszafogott volt, nem tűnt igaznak az, amit sokan látni véltek: hogy Trump csapdát állított Zelenszkijnek. A találkozó negyven percének háromnegyede nyugodtan telt. Ha valaki elrontotta ezt a tárgyalást, az Zelenszkij volt. De a helyzet az, hogy nem nagyon tudta nem elrontani.
Zelenszkijt figyelmeztették a tárgyalás előtt, hogy Trump érzékeny, ne ugorjon be bármilyen állításnak. Ezt nem is tette meg, Trumppal kapcsolatban toleráns volt, óvatosan igazította helyre, amikor úgy érezte, hogy helyre kell igazítani.
Azt viszont, amikor JD Vance arról kezdett el magyarázni neki, hogy a diplomácia működhet Putyinnal szemben, már nem tudta lenyelni, és elkezdte kiosztani az alelnököt, hogy hülyeségeket beszél.
Aki követte az orosz-ukrán konfliktus elmúlt tucatnyi évét, tudja, hogy igaza volt.
The post A kegyetlen Amerika first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
