Úgy mutatkozott be, mint az új Magyarország alapító atyáinak egyike. Mi mondatja ezt önnel?

Először 1987-ben jártam itt, úgyhogy mindent láttam az átalakulásból. A félig magyar, félig német feleségemmel érkeztem, és egyből beleszerettem az országba. Jártam Budapesten és Kelet-Magyarországon, azon belül Tiszafüreden is, ahol később összeházasodtunk.

Milyennek tűnt az 1987-es Tiszafüred?

Elég rusztikusnak és szerénynek. Tanultam és éltem is ott, aztán Debrecenben is, miután 1991-ben úgy döntöttem, Magyarországra költözöm. Eleinte motorkerékpárokat, autókat és teherautókat hoztam be, Ivecókat és Pegasusokat, a nyerges vontatók első importőrei között voltam. Aztán részt vettem a Hungaluker privatizációjában, és tíz évig az alumíniumiparban dolgoztam, ötvözeteket gyártottunk az autóipar számára. Komoly pénzt fektettünk be a családommal. Összefogtunk a Barale családdal, hogy felpörgessünk egy alumíniumgyárat, a tatabányai Eurált.

1996-ban elkísértem Árpi bácsit, Göncz Árpád köztársasági elnököt, amikor Carlos Menem argentin elnökkel kereskedelmi megállapodást kötött. Zebra néven egy vámügynökséget is alapítottam, a mai napig 40 vámtisztviselő dolgozik nekem Tatabányán, már harmincadik éve.

A családja mivel foglalkozott?

Patagóniából származom. Apám agronómus volt: burgonyát, hagymát, fokhagymát és tököt termesztett nagy mennyiségben. Mindig volt valamilyen kapcsolódása a gasztronómiához, a La Granjita nevű boltjában saját szalámikat, felvágottakat készített.

És ez megalapozott egy olyan vagyont, amiből Kaliforniában borászatot lehetett vásárolni?
Nem, az sokkal később volt. Az etyeki Haraszthy volt az első borászatom, amit 1996-ban alapítottam, fél hektáron. Merő véletlen volt az egész: Egerben próbáltam bort kóstolni, de minden zárva volt. Az akkori barátnőm mutatott egy helyet Etyeken, és egy hölgy árult ott egy telket. Nyomban lecsaptam rá, pedig csak egy hétvégi kiruccanásnak indult, mostanra meg a miénk az egyik legnagyobb és legelismertebb magyar bormárka.

Korábban ismerte az etyeki borrégiót?

Egyáltalán nem, Ricardo Gonzalez barátomat hívtam segítségül Argentínából, aki segített kialakítani a projektet. Ő az argentin borász és sommelier szövetség elnöke, apám régi barátja, aki segített megtalálni a megfelelő embereket. Így találkoztam Szabó Györggyel, Gyuri bácsival, a Traubisoda feltalálójával is. Már akkor is idős volt, nyugdíjba készült, de úgy volt vele, hogy ezt még összerakja nekem.

Azt mondta, ha tisztes nyugdíjat biztosítok neki, két dolgot ad cserébe. Az egyik, hogy segít kiválasztani a borászomat, a másik, hogy készít egy bort, ami híressé tesz.

Így is lett, ez volt a Sir Irsai. 2003-ban az enyém lett Budapest város bora, egy Zenit-Kirányleányka cuvée. Mostanra alighanem bárhol megtalálhatóak a boraim Magyarországon. És megnyitottam a Winehubot a saját telepemen, ahol most is ülünk.

Ezt Óbudán, a Pacsirtamező utcában tesszük: hogyan került önhöz az egykori Goldberger gyártelep?

2002-ben vásároltam, amikor eladtam a részesedésemet a gyárban, és ingatlanokba fektettem a pénzt. Lettek érdekeltségeim a Gyáli úton, továbbá a Bajcsy-Zsilinszky úti BJ48 és a Keler tőzsdei elszámolóház épülete. Ez a telep sem úgy nézett ki, mint most: sokat költöttem rá.

És hogyhogy megőrizte az ipari jelleget? Ebben a városban inkább lerombolni szokták a régi épületeket.

Én máshogy gondolkodom: mi is rengeteg felújítást csinálunk, de szeretem az ipari jelleget, csak ott nyúlunk hozzá, ahol muszáj. Sokáig a GYÁR filmes utómunkacég működött itt, de számos más vállalatnak adunk bérbe felújított helyiségeket. Most költözik ide a Nanushka. Ez főleg a feleségem, Ingeborg reszortja: jönnek, megnézik a termeket, aztán leszerződünk.

Mi a személyes szerepe a belterek kialakításában?

(Az építészkamarától kapott oklevelére mutat az irodában.) A szívem mélyén belsőépítész vagyok, habár egyetemen sosem tanultam. Imádom a designt, ebben teljesedek ki. Nyilván együtt dolgozom más építészekkel, de az utolsó simítás általában az enyém, ahogy az itt működő designdíjas éttermem esetében is. Ez a másik hobbim a bor mellett.

Szóval hogyan lett a budapesti ingatlanokból és az etyeki birtokból kaliforniai borászat?

Amikor a tatabányai gyárat eladtuk, már volt földem Kaliforniában. Házat építettem Los Angelesben és vettem egy farmot Santa Barbarában, meg mellé egy már működő borászatot. Vannak, akik ravasznak tartanak, de én egyszerű üzletember vagyok. Self-made, ha úgy tetszik, 50 éve dolgozom, 13 éves korom óta.

Az etyeki borászatnak miért adta a Haraszthy nevet?

Haraszthy Ágoston teremtette meg a kaliforniai borkultúrát, ez előtt akartam tisztelegni Etyeken. A kaliforniai borászatomat Tantarának hívják, ahhoz nincs köze – Haraszthy ottani egykori borászatát franciák vásárolták fel, ahogy a legjobb magyar pincészetek közül is sokat.

Gondolja, hogy a név ismerősen cseng a magyaroknak?

Azt gondolom, hogy mostanra Nyíregyházától, Debrecentől Zalaegerszegig és Szlovákiáig ismerik, mert ismertté tettük. Az volt a mottóm, hogy minőségi bort adunk elérhető áron, hogy bárki élvezhesse. Úgyhogy a boraink ott vannak a Lidlben, a SPAR-ban, a Metro-ban. A Winehubot azért alapítottam, hogy ahogy a neve is mondja, egy központ legyen a magyar borágazat számára. A VinCE magazin szerint a 10 legjobb Magyarországon elérhető pezsgő közül hatot mi importálunk, a három dobogós mind a miénk. Az olasz pezsgőkészítés szívéből, Franciacortából hozzuk őket, mi képviseljük a Jacquartot és a Berlucchit, akik a műfaj megalapozói.

És ez egy nyereséges sztori?

Minden cégem az, meg lehet nézni az Opten adatbázisában. A Winehub esetében kifejezetten érdekeltek vagyunk abban, hogy jó forgalmunk legyen, mert bizományosi modellben értékesítjük a borokat.

Azért kérdezem, mert van az a mondás, hogy úgy a legkönnyebb milliomost teremteni, ha egy milliárdos indít egy borászatot.

Tudtommal az enyém az egyetlen 15 éve folyamatosan növekvő és pénzt termelő borászat Magyarországon. És éppen új üzemet építünk, hogy megkétszerezzük a kapacitásunkat. Minden nap részt veszek a munkában, aprólékosan ellenőrzöm a költségeket, ott vagyok a termék mögött. És talán az is beszédes, hogy vagy egy tucat munkatársunk 15 éve velünk van.

Mekkora részt exportál?

22 százalékot, az USA-ba, Európába és az Egyesült Királyságba.

Mit vesznek Amerikában?

Pinot noirt, chardonnay-t, irsait és újabban bordeaux-i házasításokat is Válról.

Etyeki pinot noirt exportál a Napa-völgy országába?

Ezt nevezik tehetségnek. Viccen kívül, nyilván sokat számít az árszint. Viszik éttermek, szállodák – jó kinti kereskedőnk van. És a Winehub is sikeres sztori: szerintem páratlan abban, hogy ilyen bemutatkozási lehetőséget ad a borászatoknak. Minden szerdán sommelierkurzust tartunk, visszajár hozzánk a VinCE és a kastélyszállók szövetsége.

Ezt azért csináljuk, mert mélyen hiszek a magyar borban. Külföldiként nem mindenki kedvel, de én magyarnak is érzem magam, van hat magyar gyerekem. Igyekszem megtenni, amit tudok, bár a magas adók mellett nem könnyű.

Nagyra tartom az alacsony társasági adót, de a munkabérek járulékterhe elképesztően magas, és a forint is túl erős. Magyarország olyan drága lett, mint Spanyolország vagy bármely másik nyugat-európai ország. A munkaerő színvonala viszont jobb, mint például a spanyoloknál, akik nincsenek jó formában.

Van még jó pár remek adottságú bortermelő ország a környéken, van, amelyik előrébb is tart. A személyes kötelékek mellett mi táplálja a magyar bor iránti hitét?

Történelmi kitekintésben Magyarország a legfontosabb borországok egyike. Területarányosan itt van a legtöbb borvidék. Itt volt az első eredetvédelmi terület: az olaszok találták ki, de a magyarok csinálták meg először, Tokajban. Ehhez a borkultúrához kevés hasonló akad, a franciákéval van egy szinten. A különbséget a marketing teszi. Az övék jóval erősebb, de szerintem a magyar is sokat fejlődött, az utóbbi három évben a nemzetközi reprezentáció rengeteget erősödött az állami bormarketing cég révén. Időbe tellett, de kezd beérni a gyümölcse. Ott leszünk Párizsban, jól láthatóak vagyunk Kínában, az USA-ban. Erre büszke vagyok, és szerintem szép jövő elé nézünk. A magyar termelők feladata, hogy kiváló minőségű bort készítsünk, mint most a poharamban ez a sárgamuskotály.

A gyökereire visszatérve, mi alapozta meg az elveit?

Kemény neveltetést kaptam. A nagyapám egy szó szerint is igen erős kezű Buenos Aires-i olasz ács volt. Apám hasonló volt, úgyhogy megtanultuk, mit jelent a munka és hogy tiszteljük a társainkat. Én is így neveltem a gyerekeimet, persze már nem szó szerint erős kézzel. Az egyik fiam, Mateo az ELTE Radnótiba járt, most Írországban tanul, a dublini magyar diákszövetség elnöke. Gábrielnek meg most volt a szalagavatója az AKG-ban. Gyönyörű, rendkívül művelt családból származnak, az előző feleségemmel nőttek fel.

Korábban a Kékessy, most pedig a Dornbach családról van szó, mindkettőt nyugodtan nevezhetjük a magyarországi elit részének. Hogyan került kapcsolatba velük?

Az első apósomtól elváltam, vele nem volt jó a kapcsolatom. De a másodikat, Dornbach Alajost, Lojzit, a magyar apámnak is nevezhetném. A lánya válásunk után is számos értelemben egyik legjobb barátom maradt, és csodálatos fiaim vannak tőle. A kérdésre visszatérve, azt hiszem, mindig megfelelően, korrektül és tiszteletteljesen viselkedtem. Keményen dolgozó üzletember vagyok, és nem folyok bele olyan dolgokba, amik nem az én világomhoz tartoznak. Hagyom, hogy mindenki tegye a dolgát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy semleges vagyok.

És soha nem akarták elterelni a bortól, vagy mondjuk presztízsből Tokaj felé terelni?

Nem. Az első apósomnak volt egy tokaji pincészete, de mint mondtam, sosem szimpatizáltam vele. Áruljuk a boraikat, de őszintén szólva nemigen fogynak.

Ami – a Patrícius – most már nem a Kékessy család, hanem Tiborcz pincészete.

Kié?

Tiborcz Istváné, a miniszterelnök vejéé.

Tiborcz Istvánt nem ismerem, tisztában vagyok vele, de sose találkoztunk. Én a borásszal vagyok kapcsolatban, nem a politikusokkal. Ezért mondtam a beszélgetésünk elején, hogy alapító atyaként tekintek magamra, mindent láttam, ami itt történt. 1987-ben mindenki lila öltönyben és lila nyakkendőben járt, senki sem beszélt angolul, csak németül. Minden szürke volt.

Mostanra színesebb?

Jó kérdés. A borászat mellett a másik nagy magyar teljesítményemnek a váli Szeretetszobrot tartom, Alexander Milov ukrán művész szobrát, amit a váli szőlőföldünk közepén állítottunk ki. Akkor vettem, amikor a feleségemmel eladtunk egy házat Argentínában, a Trump Foundation kezéről kellett lecsapnom, ők is pályáztak rá.

Ami az éttermeit illeti…

Az a szenvedélyem.

Pénztermelő szenvedély?

Az, mert nagyon magas minőséget adunk itt és Etyeken is. Itt a séftől kezdve mindenki dél-amerikai. Nagyon fontos a kiszolgálás, és ez az egyik legnehezebb ebben a műfajban. De ez a kezünkre is játszik, mert tudja, nem könnyű megváltoztatni a magyar vendéglátósok hozzáállását. Folyamatosan képezzük az embereinket, és sok kollégát hoztunk Argentínából is.

Kifejezetten szükség volt erre, vagy csak őket preferálja?

Az argentin szakácsok rendkívül tehetségesek, Magyarországon pedig szakácshiány van. Egyébként is máshogy működünk: nagyon szervezetten és fegyelmezetten. Az argentin hús hivatalos importja hozzám tartozik, havi rendszerességgel érkezik szállítmány repülővel. De nem minden a marhahús: elkészíteni is tudni kell. Mostanra a magyar étteremjárók megtanulták, hogy medium rare kérjék a steakjüket, de nem így kell argentin húst enni, ez a medium rare műfaj amerikai dolog. Valójában minden húsrésznek van egy tökéletes készültségi foka, és azon kell őket találni. Ehhez pedig szakértő kell. Ne mondd meg a séfnek, hogyan kéred a húst, hidd el, mi jobban fogjuk tudni, hogyan érdemes enned. Ezt elsőre nehezen veszi be a magyar fül, de telt házzal megyünk.

Elégedett azzal, ahol a nagyobb étterem, a Cut & Barrel tart?

2024-ben és 2025-ben is szerepeltünk a Michelin-kalauzban. A csúcséttermünkkel, az Epicureannal pedig csillagra törünk – ha kipróbálják az ítészeik, azt is meg fogjuk kapni. De amikor találkoztunk, azt mondta, nem várta volna, hogy valaki ebben a városrészben nyisson nagyra törő éttermet. Miért?

Mert ezt a belvárosban szokták művelni, hogy az utazókkal is számolhassanak.

Nos, a miénk másfajta gasztronómia és szerviz, és úgy tekintek rá, mint ami megér egy utazást. De egyébként már a Fausto’s is a második kerületbe települt (az Andrássy út mellől – P. Zs.). Virányoson élek mintegy húsz éve, még akkor vettem ott házat, amikor meg lehetett fizetni. És nem nagyon van hol enni a budai oldalon: a Déryné nem az én világom, a Stand 25 nagyon magas színvonalat hoz, de nem túl széles kínálattal. Nálam végtelen parkolóhely van, a város azon oldalán, ahol a megcélzott vendégkörünk él. Hogyan lehetne ezt elrontani, ha jó ételt is kínálunk?

Az Epicurean a séfem, André Bicalho, Ingeborg és az én közös álmom. 50 éve van közöm a gasztronómiához, nem is emlékszem, mióta álmodok a Michelin-csillagról. Az idén a legjobb étteremkoncepció díját kaptuk egy szaklaptól, az a férfi adta át, akinek talán a legtöbb étterme van a városban. Azon meglepődtem.

Lehet, hogy épp azért választottak, mert mindig kívülálló voltam ezekhez a nagykutyákhoz képest. Mi csak jól főzünk, tesszük a dolgunkat. Ezt képviselem.

The post „A magyar a legkedvesebb útlevelem” – miért épp Etyeken nyitotta meg első borászatát az argentin születésű világpolgár? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu