A sorozatunk előző részében portyákra motivált lovasként említett szpáhik, a rablóbandaként viselkedő akindzsik és az ágyútölteléknek használt azabok több mint 100 ezres tömege olyan katonamennyiséget biztosított az Oszmán Birodalom számára, amilyenről a legnagyobb európai monarchiák sem álmodhattak. És akkor ez még csak a török haderő egyik, tartományi seregnek nevezett része. A másik, az udvari sereg mai fogalmaink szerint elit egységekből állt, közülük is kiemelkedtek a janicsárok: képzettségük, kitartásuk, harci erejük és létszámuk gyakorlatilag legyőzhetetlenné tette őket. A csatában a szultánt védték és megsemmisítették az ellenséget.

Róluk, a szultán elleni merényletről, keresztény gyerekek elrablásáról, valamint a török vértesekről szól a mohácsi csatát feldolgozó sorozatunk jelen része. Ezúttal is Dr. Fodor Pál turkológussal, történésszel, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja kutatóprofesszorával beszélgettünk.

The post A magyar gyerekeket nehéz volt megtörni, nem szívesen vitték őket janicsárnak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu