Gazemberség vagy balfékség okolható azért, hogy továbbra sem menti meg senki önmaguktól azokat a magyarokat, akik 15 ezer forintokért eladják az egészségüket? Ezt a kérdést tettük fel a vérplazmabizniszben jó ideje dolgozó segítőnknek. A decens válasz: „Hozzá nem értés. Vagy inkább hanyagság. Pontosabban súlyos mulasztás. A kiszolgáltatott donorok egészségének veszélyeztetése.”
Épp egy éve, hogy riportoztunk a magyarországi vérplazmagyűjtésről, pontosabban a plazmaadók egy széles rétegéről: azokról a mélyszegénységben élő ezrekről, tízezrekről, akik nem pusztán szívjóságból, hanem megélhetési okból csapoltatják meg magukat rendszeresen, és akiknek olykor a legfőbb bevételi forrásuk a vérük.
Észak-borsodi faluban, a 29 éves Marcsinál kezdtünk. Nyolc gyereke van, három vele és az urával él, öt nevelőszülőnél, utóbbiakat arra hivatkozva vette el a gyámügy, hogy kicsi az a húsz négyzetméteres, egyetlen szobából álló házrész, ahol lakik a család.
Marcsi Miskolcra járt be, éttermi konyhán volt mindenes napi tizenkétezer forintért: heti négy műszak, műszakonként tizenkét óra, délelőtt kilenckor indult, éjfél, mire hazaért. A família havi bevétele családi pótlékostul úgy háromszázezer forint, amit Marcsi vérplazmaadással egészített ki alkalmanként úgy tizenötezer forintért.
Marcsit rögtön berántotta a könnyűnek tűnő pénz.
Noha közölték vele, hogy az egészsége érdekében legföljebb háromnaponta adhat plazmát, az éves maximum pedig 45 alkalom, simán kijátszotta az eleve kijátszhatóra kalibrált rendszert: az utolsó négy évben a limit sokszorosát „teljesítve” több mint ötszázszor adott vérplazmát.
Egy plazmagyűjtő cég ózdi állomásán kezdett donorkodni: adott plazmát hétfőn, aztán kedden és szerdán regenerálódott, csütörtökön ismét adott, pénteken és szombaton pihent, vasárnap adott. Ez eddig szabályos. Csakhogy Ózdon több cég is gyűjt plazmát, és a vállalkozások nem látnak rá egymás adatbázisára. Így Marcsi megtehette, hogy kedden egy másik plazmagyűjtőnél adott, ott szerdán és csütörtökön pihent, majd pénteken adott ismét. S hogy lefedje a hét minden napját, a harmadik cégnek is odatartotta a vénáját: ott szerdán adott, csütörtökön és pénteken pihent, szombaton megint adott.
Tehát hétfőn az első cég, kedden a második, szerdán a harmadik, csütörtökön ismét az első, pénteken ismét a második, szombaton ismét a harmadik, vasárnap megint az első, és így tovább, végtelenítve. Sőt, olykor, mint valami beteg sci-fiben, pénz- és vérplazmatermelő üzemmódba állította magát.
Megcsináltam párszor, hogy kezdtem reggel nyolckor az elsőben, tizenegyre átmentem a másikba, délután kettőre a harmadikba, így egyetlen beutazással letudtam három napot.
Vagyis reggel 8 és délután 3 óra között a hat liter vérének három és fél liternyi vérplazmájából háromszor nyolc decit, tehát közel két és fél liternyi plazmát vettek el tőle úgy, hogy közben nem mellesleg ki-be pumpálták belőle/belé a vörösvértesteket, fehérvérsejteket és vérlemezkéket (a normál véradáshoz hasonlóan plazmaadásnál is leveszik a vért, de aztán a „sűrűjét” visszajuttatják a szervezetbe).
Marcsi bírta kis darabig. Aztán már nem annyira.
The post A minisztérium továbbra sem menti meg önmaguktól azokat, akik 15 ezer forintokért eladják az egészségüket first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu