Ritka alkalom, hogy egy aktív bíró a tárgyalótermen kívül arccal, névvel a nyilvánosság elé áll…

Ez egy hosszú történet, amelyben személyes érintettség is van, erről azonban részletesen nem beszélnék. Több fájdalmas, embert próbáló év van mögöttünk.

A személyes érintettségről akkor csupán annyit, hogy az apropó egy nemrég született jogerős ítélet: a férje beperelte a saját bíróságát, és első és másodfokon is nyert, amihez hosszú út vezetett.

A bíróság jogerős döntése egy folyamat végeredménye. Alapvetően hiszek abban, hogy az igazság előbb-utóbb utat tör. Erre közel három évtizedet kellett várni ezen problémával összefüggésben. Arról van szó, hogy a magasabb ítélkezési szintre kirendelt bírák nem kapják meg az elvégzett munkájuk alapján az adekvát bérezést, a végzett többletmunkájuk ellentételezését. Akár éveken át dolgoznak úgy, hogy nem a saját munkájuk alapján kapják a fizetést, hanem egy másik munkavállaló által végzett munka után. Mindamellett, hogy a kirendelésnek rendeltetésénél fogva nem évekre kell szólnia.

Azt sajnálom, hogy nem léptem korábban, nem próbáltam meg hamarabb felszámolni ezt a törvénysértést. Több év erkölcsi meghasonlás vezetett oda, hogy tenni kell, ez így nem maradhat tovább. Ez az a pont, amikor az ember már nem tudja hova tenni az igazságtalanságot, amikor már tehetetlenül kiabálna, hogy miért, meddig lehet elmenni egy munkavállalóval szemben. Hamarabb kellett volna lépni, hiszen, ha látjuk, hogy nem helyénvalóan, nem jogszerűen működnek a dolgok, akkor tenni kell.

Ez a probléma hány embert érinthet?

Akár több száz bírót – köztük a férjemet is –, akik emiatt havonta legalább százezer forintot veszítenek. Ez minden más hivatásrendnél, foglalkozásnál rendezve van, így az ügyészeknél, a pedagógusoknál, a katonáknál, a rendőröknél, a kormánytisztviselőknél, az egészségügyi dolgozóknál, ahogy a Munka törvénykönyvében szintén szabályozva van, hogyha egy munkavállaló ideiglenesen más eltérő munkakört lát el, ami után magasabb bérezés jár, akkor arra az időre neki azt kell fizetni.

A bírákat illetően teljes mértékben diszkriminatív ez a szabályozásbeli hiányosság, illetve jogalkalmazás.

Az EU egyik legerősebb alapelve a hátrányos megkülönböztetés tilalma, mely az Emberi Jogok Európai Egyezményének is alapköve. Ez a diszkrimináció jelen esetben minden más munkavállalóhoz viszonyítottan fennáll. Jogi keretek között mind az állami szférában, mind a gazdasági életben szabályozva van a többletmunka ellentételezése. Elhatároztam, hogy ez nem maradhat így a bírák jogállási törvényét illetően, ezt végig fogom vinni mindenáron, mert ez a szabályozás sem jogilag, sem erkölcsileg nem védhető. A tisztességes foglalkoztatás alapvető követelményeinek sem felel meg. Nemcsak munkajogi alapelveket, de mindennemű alapvető jogi és társadalmi normát, alkotmányos elveket, az Alaptörvény rendelkezéseit is sérti.

Hogy tapasztalta, mennyire látták el a feladatukat az állami szervek, miután elkezdték ennek az ellentmondásnak a rendezését?

Az elmúlt több mint két évben számtalan módon megpróbáltam elérni, hogy a probléma megoldása törvényes keretek között rendeződjön. Elsőként, 2024 februárjában az Országos Bírói Tanács elé került egy indítvány, hogy a kiterjesztett felhatalmazásuk alapján számolják fel ezt a jogsértő állapotot, minden érintett kolléga érdekeit szem előtt tartva tegyenek lépéseket, hogy a jövőre nézve és a munkajogi elévülés alapján három évre visszamenőleg rendezzék az elmaradt bér kifizetését.

Nem sokkal később, 2024. március 7-én mentem be az alapvető jogok biztosának helyi képviseletéhez, ekkor még kértem, hogy név nélkül vegyék fel az indítványt. A hivatalnak ezt követően írtam néhány emailt tájékoztatás végett, telefonálgattam nekik, felhívtam a figyelmet, hogy évente több száz millió forint nem kerül az ezen összegért megdolgozó munkavállalókhoz. Azt mondták, hogy semmilyen határidő nem vonatkozik az eljárásra, az akár lehet öt év is. Végül idén februárban, 23 hónap után kaptam egy levelet arról, hogy érdemben nem foglalkoznak a kérdéssel, nem fogják elbírálni, és utaltak arra, hogy az Alkotmánybíróságnál folyik eljárás. Ebben a két évben is – bár pontos számokat, adatokat nem tudok, de – több száz millió forint nem került az arra jogosultakhoz.

Az Alkotmánybíróságról kapott bármilyen információt az eljárásról?

Nem. Annyit tudok, hogy 2024 decemberében érkezett be az indítvány ötven országgyűlési képviselőtől, abban soronkívüliségre vonatkozó kérelem is szerepelt a kérdés jelentős súlyára tekintettel. Lassan másfél éve nincs benne döntés. Emailben érdeklődtem az ügy állásáról, a második levelemre kaptam választ az ügy előadó alkotmánybírója, Handó Tünde megbízásából (az Országos Bírósági Hivatal volt elnöke – a szerk.), miszerint ügyféli minőségem hiányában a honlapon tudok tájékozódni, érdemi információt nem közöltek.

Hova fordult még?

2024. április 3-án egy 6–7 oldalas, alaptörvényi rendelkezésekre, más jogállási törvények jogszabályi helyére hivatkozásokkal alátámasztott beadvánnyal fordultam Tuzson Bence igazságügyi miniszterhez, kértem, hogy ezt a jogsértő állapotot számolják fel. Az államtitkára válaszolt. Egyetlen mondatból álló választ küldött, hogy megküldi a beadványomat az Országos Bírósági Hivatalnak.

És az OBH?

Ott született egy javaslat, amit megküldtek néhány kollégának országszerte véleményezésre. Ez a javaslat félmegoldást jelentett volna, de a teljes mértékben jogszerű, a tisztességes foglalkoztatásnak, az egyenlő munkáért egyenlő bérezés elvének nem felelt volna meg. Tudomásom szerint több megkérdezett kolléga is jelezte, hogy az ügyészekre vonatkozó törvény szerinti szabályozás elfogadható kizárólag. Az ügyészeknél 1998 júliusától szabályozott a kérdés. Nem tudjuk, hogy mi lett ennek a törvénymódosító javaslatnak a sorsa.

Törvényt csak az Országgyűlés módosíthat. Fordult parlamenti képviselőkhöz emiatt?

Kétharmados többség szükséges, mert a bírói jogállást érinti a kérdés.

Jelenleg kétharmados többsége van a kormányoldalnak.

2024 májusában a Miniszterelnöki Kabinetirodához is fordultam, több emailváltás, telefonbeszélgetés zajlott egy ott dolgozó hölggyel, visszajelzett, hogy látják a probléma lényegét, azt ígérték, hogy haladéktalanul viszik az igazságügyi miniszter elé a kérdést. Azóta sem tudok semmit ennek eredményéről.

Ha jól tudom, született egyéni képviselői javaslat a kérdés rendezése érdekében.

Valóban. Ez a javaslat a teljes mértékben jogszerű, az ügyészekével azonos szabályozást kívánt megvalósítani a magasabb szintre kirendelt bírák bérezését illetően. A törvényjavaslat az igazságügyi bizottság elé került. A tavaly októberben tartott bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvéből értesültem, hogy szavaztak róla, de nem kapott többséget, a kormánypárti képviselők leszavazták a javaslatot, tehát még parlament elé sem került ez a kérdéskör. De írtam a köztársasági elnöknek is emiatt.

Akkor már Sulyok Tamás volt az államfő?

Igen. Ott azt mondták, hogy ezzel nem tudnak foglalkozni. Hatalmas probléma, hogy egy ilyen szintű, mind az adott egyént, mind a bírói függetlenség alkotmányos alapelvét súlyosan sértő helyzet esetében nem tudom elérni semmilyen állami szervnél, hogy ezt felszámolják. Már az Állami Számvevőszéknek is küldtem megkeresést elkeseredésemben, persze, tudom, hogy erre semmilyen hatáskörük nincs.

Az elmúlt két évben számtalan kudarcot éltem meg, holott tudom, hogy megkérdőjelezhetetlenül igazam van, mégsem sikerül ezt érvényre juttatni. Ezalatt számtalan kapu bezárult. Fél év után láttam, hogy az ombudsmant hiába fogom hívogatni, emaillel bombázni, teljesen reménytelen, ahogy a kabinetirodai vonal is megfeneklett. Menetrend szerint azzal szembesültem, hogy ez sem vezetett eredményre, az sem vezetett eredményre, minden olyan helyről lepattantam, ahol a kérdést megoldhatták volna. Az első pár hónap nagyon kimerítő volt, szerintem 100–200 óra munkám biztosan benne van az ügyben. Lelkileg is borzasztóan megterhelő volt, mintha egy hullámvasútban ülnék: hol elhalt minden remény, hol újabb kapuk nyíltak meg újabb reménysugárral.

2024 augusztusában csatlakoztunk Oláh Gaszton kollégának az Európai Bizottsághoz benyújtott indítványához, továbbá saját indítvánnyal is éltünk a magasabb ítélkezési szintre kirendelt kollégák bérezése tárgyában, ezeket a kérdéseket az EB úgynevezett többes panasz eljárásban vizsgálja. Egyébként pedig a jogállamisági jelentésben is szerepel, hogy az érintett kollégák nem kapják meg a munkájukkal arányos bérüket.

Mennyibe fájt a családjának ez a méltánytalanság?

A férjemet a járásbíróságról rendelték ki a törvényszékre, és hat éven keresztül kapta az alacsonyabb, járásbírói fizetést. A pótlékkülönbözet jelenleg nettó 95 ezer forint havonta, ami éves szinten 1 millió 150 ezer forintot jelent. Aki munkabérből, fizetésből él, hiteleket törleszt, gyerekeket nevel, azoknak az ez az évi egymillió forint nagyon sok pénz. Különösen, hogyha éveken keresztül ilyetén formában dolgozik. Tehát ez mondjuk egy év alatt „csak” egy gyönyörű nyaralás ára, de 5–7 év alatt majdhogynem egy új autóé.

Azt hangsúlyozni kell, hogy ez az igény nem plusz juttatás, nem többlet juttatás, nem kiváltság, nem kegy, nem is béremelés, hanem egyszerűen annyiról van szó, hogy az elvégzett munkához, amit a kolléga ténylegesen dolgozik, ahhoz a bérét hozzáfésüljék jogilag, garantálva, hogy ne egy másik kolléga fizetését kapja (ami természetszerűleg alacsonyabb összeg), hanem a saját munkája után.

Ez nem méltányossági kérdés, a jogszabály adott ítélkezési tevékenységhez konkrét pótlékmértéket rendel. Ezt megélni akár éveken át egy komoly erkölcsi válság is. Azon túl, hogy komoly összegeket veszít el a kolléga, fennáll egy végtelenül bizonytalan helyzet, egy munkavállalói mivoltában való kiszolgáltatottság, a karrier útjának a megtörésére, megakasztására is alkalmas ez a helyzet, mellyel a korábbi Országos Bírói Tanács is több esetben foglalkozott. Azt se felejtsük el, hogy hosszú távon a nyugdíj összegét is negatívan befolyásolja. Egy kedves kolléga feltett egy költői kérdést, amire nem várt választ: hogyan lehet ilyen lelkiállapotban, ilyen kiszolgáltatott helyzetben ítélkezni, a munka minőségére koncentrálni?

Mit ítélt végül a bíróság?

Az ítélőtábla a törvényszéki ítélettel azonos álláspontra helyezkedett. A keresetnek egészében helyt adott a bíróság, bruttó 3 millió 218 ezer forint erejéig a három év munkajogi elévülést figyelembe véve ítélték meg a pótlékkülönbözetet.

Mivel indokolták?

Olvasom: „A beosztási pótlékok sávos mértékét a kirendelt bíró esetén akként kell értelmezni, hogy a magasabb ítélkezési szintre történő kirendelés idejére a teljes mértékben a felsőbb bírósági szinthez tartozó feladatokat ellátó bíró az eredeti beosztása és a magasabb bírói beosztásra irányadó pótlék különbözetére a tényleges feladatellátás idejére jogosult. Kizárólag ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott erkölcsös és gazdaságos célnak, a józan ész szempontjainak.” Illetve hivatkoztak a bírói jogállási törvényre, valamint az Alaptörvény 26. cikkre, amelynek alkalmazásával a bírót a felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg.

Hozzáteszem, az Európai Unió Bíróságának is van olyan döntése, amelyben alapvetésként rögzítette, hogy a bírák javadalmazásának összhangban kell állni a rájuk bízott feladatok jelentőségével, továbbá kiszámíthatónak, objektívnek, átláthatónak kell lenni a szabályozásnak.

Akkor fellélegezhetnek a kirendelt bírák, hogy mostantól nem kell beérniük az alacsonyabb illetménnyel?

Ez egyedi bírósági döntés. Amíg nincs benne a bírói jogállási törvényben a kifejezett szabályozás, addig vélhetően automatikusan nem fogják megkapni ezt a különbözetet az érintett kollégák. Holott ez a jogsértés fennáll lassan három évtizede.

Ez az összeg járna minden kollégának, aki a munkát elvégezte, aki a mérleg serpenyőjébe munkavállalói oldalról beletette a munkát, de a munkáltatói oldalon nem került bele az ezen munkáért járó, a jogszabályban rögzített pótlék összege. De ha nincs ez a jogerős bírósági döntés, akkor a bíráknál beláthatatlan ideig nem oldódik meg az ellentételezés nélküli munkavégzés kérdése.

Mit szóltak a bíróságon a kollégái az ítélethez?

Sok kolléga üdvözölte ezt, ügyészek, ügyvédek szorítottak nekünk mindvégig, és kiálltak mellettünk. Egy volt munkaügyi bíró azt mondta, hogy hősök vagyunk, az ő fejében meg sem fordult, hogy másként döntsön a munkaügyi tanács. Én olyan emberrel még nem beszéltem, aki azt tudta volna észérvek alapján mondani, hogy egy munkavállaló munkabérét ne a saját munkájához kellene igazítani. Alapvetően etikátlannak tartom amellett érvelni, hogy a munkavállalók ne kapják meg a tisztességgel elvégzett munkájuk ellenértékét.

Érte-e esetleg valamilyen retorzió önöket?

Nem, semmi.

Milyen most a helyzet a bíróságokon? Egy-két éve arról szóltak a hírek, hogy hatalmas a fluktuáció, nagy a szakemberhiány főként a bírósági alkalmazottak körében.

Az talán lecsendesedett egy kicsit. Nálunk is volt egy nagyobb elvándorlási hullám, most ezt annyira nem tapasztalom. Talán Budapesten súlyosabb a helyzet.

Tehát akkor önnek van jegyzőkönyvvezetője.

Van.

Részt vett a tavaly év eleji bírótüntetésen, amit a kormány igazságügyi reformterve váltott ki?

A 2024. végi eseményekhez nyúlnék vissza, mivel a tavaly februári demonstráció egy hosszabb folyamat következménye, végkifejlete volt. Az úgynevezett négyoldalú megállapodással kapcsolatban a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) és a Res Iudicata Egyesület felhívására sok más kollégához hasonlóan mi is nyilatkozatot tettünk a házastársammal, kifejezve az egyet nem értésünket, kiemelve a hatalmi ágak szétválasztásának alapvetését. Egyébként már azon nyilatkozatban is említettük a kirendelés problematikáját. Részt vettünk a demonstráción is. Utóbb beléptünk a MABIE-ba, mivel úgy éreztük, hogy ez az egyetlen olyan opció, ahol a bírói érdekvédelem, érdekérvényesítés előmozdításáért tenni tudunk.

Mivel nem értettek egyet? A beígért fizetésemelésről mit gondolnak?

Az igazságszolgáltatást függetleníteni kell a többi hatalmi ágtól, amennyiben ez az elv sérül, úgy megbicsaklik a jogállamiság. A 2027-re ígért fizetésemeléssel kapcsolatban ahhoz tudok csatlakozni, amit előttem már a bírói egyesületek is kifejtettek. Az előrevetített számok átlagot jelentenek, szóval nem a tényleges bérszintet tükrözik, a bírák lényegesen nagyobb hányadának a fizetése nem fogja azt megközelíteni.

Megfordult a fejében, hogy elhagyja a bírói pályát, mert elege van az igazságtalanságból, és a panaszait semmibe veszik a hatóságok?

Nem. Egy bíró azért is bíró, hogy kiálljon, hogy merjen kiállni. Ha a két évi küzdelem folytán hozzá tudok járulni ahhoz, hogy tisztességes jogi szabályozást nyerjen a kérdés, akkor megérte. És persze nagyon nehéz volt ez az elmúlt két év, de sok értékes embert is megismertem. Talán nem véletlenül adta a sors azt a mélységet, ami elindította a folyamatot, talán nem véletlenül kaptam ezt a feladatot. Szerintem más már százszor feladta volna, de én túl makacs és konok vagyok, tudtam, ha kell, a falon is átmegyek. Egyedül sem vagyunk kevesek, ha a helyes cél, a helyes út vezérel. Élő példa, több mint két év után itt állunk, és hiszem, hogy sikerülni fog ezt törvényi szinten is szabályozásra juttatni. Legfőképpen a három gyermekemből merítettem erőt, miattuk sem adhattam fel. Az motivál, hogy nekik példát kell mutatnom, hogy az életük során ők is minden körülmények között kiálljanak az igazukért, az igazságért, a becsületért. Éreztették, hogy mellettem állnak, és hogy helyesen cselekszem. És még egy mérce: úgy tudjak tükörbe nézni, hogy, ami tőlem tellett, azt megtettem és megteszem. Ezt kívánja a tisztesség.

The post A Miskolci Törvényszék bírája: Ez így nem maradhat tovább! first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu