Sokat változott a sport, nem csupán az elért eredmények és a rekordok javulása vagy a doppingellenes küzdelmek terén. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került a nemi vizsgálat fontossága, noha egykoron ez is ártalmatlanul indult: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ugyanis annak idején attól tartott, hogy álruhás férfiak indulnak a női versenyeken.
A pletykák az 1960-as római olimpián bukkantak fel (valójában egyetlen bizonyított eset sem történt), ezért akkor a még IAAF néven ismert atlétikai szövetség 1966-ban nemi tesztet írt elő. A sportolóknak meztelenül kellett bemutatniuk magukat egy csoport orvos előtt vizsgálat céljából.
1967-ben az IAAF és a NOB bevezette az úgynevezett Barr-test vizsgálatát a nők számára (ez gyakorlatilag egy kromoszómateszt, a férfiaknak nincs Barr-testük), amelyhez csak sejtmintára volt szükség. Egyetlen olyan dokumentált eset sem maradt fenn, amelyben e teszt teljesítette volna eredeti célját, vagyis egy nőnek álcázott férfi leleplezését.
Azonban több olyan eset is előfordult, amikor a női sportolók megbuktak a teszten, mert a kromoszómák lehetséges variációi miatt nem lehetett őket egyértelműen besorolni a férfi és női kategóriákba.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1992-ben beszüntette a nemi szűrést, de fenntartotta a lehetőséget, hogy gyanú esetén vizsgálatot indítson. A NOB 1996-os, nők és egészségügy világkonferenciáján határozatot fogadtak el „az olimpiai játékok alatti nemi ellenőrzés jelenlegi folyamatának megszüntetéséről.”
Azaz kromoszómavizsgálatot legutóbb az 1996-os atlantai olimpiai játékokon végeztek.
A Semenya-ügy és hatása
A probléma súlyosabbá vált, amikor olyan interszexuális sportolók kerültek a figyelem középpontjába, mint a dél-afrikai Caster Semenya vagy az algériai ökölvívó, Iman Helif. Utóbbi tavaly olimpiai bajnok lett Párizsban, miután ellenfeleinek – köztük Hámori Lucának – esélyük sem volt a győzelemre.
Semenya esetében kiderült, hogy férfikromoszómái vannak, születési rendellenesség miatt férfi pubertáson ment keresztül, ezért fizikai előnyben van más női sportolókkal szemben. A jelenséget szexuális fejlődési rendellenességnek (DSD) nevezik, az ENSZ becslései szerint a világ lakosságának akár 1,7 százalékát is érintheti.
A dél-afrikai sportoló esetében a hiperandrogenizmus állapota áll fenn, amelyet a szokásosnál magasabb tesztoszteronszint jellemez, ez pedig növeli az izomtömeget és az izomerőt. A női 800 méter londoni és riói aranyérmese a tokiói olimpián már nem vett részt, mert elutasította a Nemzetközi Atlétikai Szövetség javaslatát, miszerint gyógyszerekkel korlátoznia kell a tesztoszteronszintjét.
A Semenya-ügy nyomán tesztoszterontesztet vezettek be, a NOB pedig a nemzeti olimpiai bizottságokat azzal bízta meg, hogy aktívan vizsgálják ki a nemi jellemzők észlelt eltéréseit.
A közfelháborodás Semenya és Helif esetében is heves volt, de a kritikák a sportvezetők tehetetlenségére is rámutattak, hiszen fogalmuk sem volt, miként kezeljék az eseteket.
Mi lesz a személyiségi jogokkal?
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (amelynek immár World Athletics a neve) nemrégiben bejelentette, hogy minden női sportolónak DNS-teszten kell átesnie, hogy meghatározhassák a nemüket. A javaslat szerint a felnőttek között bemutatkozó sportolókat az első versenyük előtt kell megvizsgálni. Kérdés, hogy ez lenne-e valóban az ideális megoldás?
Az ötlet első ránézésre meggyőző, a szabályok egyértelműek: aki XY kromoszómával rendelkezik, az nem versenyezhet a nők között. Ez a fajta vizsgálat a sportjog szerint is elfogadható lenne: ugyan az interszexuális sportolókat diszkriminálná, de a szakértők abban egyetértenek, hogy nagyobb súlyt kell helyezni a biológiai nők tisztességes versenyhez való jogára.
Ezt az álláspontot a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) többször megerősítette, ugyanakkor a helyzet etikai szempontból kevésbé egyértelmű. A svájci Neue Zürcher Zeitung megszólaltatott egy orvosetikával foglalkozó szakembert, Jürg Streulit, aki egy gyermekkórházban és egy egészségügyi alapítványnál dolgozik, emellett a Zürichi Egyetemen végez kutatásokat.
A genetika nagyon személyes információ, ami csak az érintett személyre tartozik. Emellett fontos, hogy ezek a vizsgálatok önkéntesek legyenek
– mondta, jelezve, hogy kérdésesnek tartja az élsportban elterjedt genetikai tesztelést.
Szerinte még akkor is, ha a doppingellenőrzésekhez hasonlóan a nők DNS-vizsgálata a sportszabályok részét képezi, túl nagy a személyiségi jogok megsértésének kockázata.
Streuli problémásnak tartja azt is, ha mindezen vizsgálatokat anélkül rendelik el, hogy erre orvosilag szükség lenne. A DNS-vizsgálatok ugyanis sokféle genetikai információt tárhatnak fel, beleértve bizonyos típusú rák kialakulásának a kockázatát. A legismertebb példa Angelina Jolie színésznő, aki átesett egy ilyen teszten, majd megelőző mastectomia (azaz melleltávolítás) mellett döntött.
Orvosetikai aggályok árnyékában
Az orvos szerint Svájcban szigorúan szabályozottak a DNS-tesztek, és csak orvosilag releváns okokból végezhetők el. A sportban azonban nincs ilyen szabályozás, erre megoldást kellene találnia a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek is.
„Egy másik fontos kérdés, hogy a véletlenszerű leleteket hogyan kezelik. Tájékoztatják-e a sportolót, ha például egy DNS-vizsgálat eredményeként megnövekedett rákkockázatot diagnosztizálnak nála? Gyűjthetők egyáltalán ezek az információk? Mert erre még az orvosetikával foglalkozóknak sincs egyértelmű válaszuk.”
A lap megszólaltatta Peter von Stokar sportorvost, aki azt mondta, hazájában nem tud interszexuális sportolóról, ám, miután tagja a Svájci Atlétikai Szövetség orvosi csapatának, felelős a témáért. Az etikai aggályai ugyanazok, mint kollégájának.
„Az ilyen tesztek eredményeit csak a vizsgált személlyel szabad megosztani, egy szervezettel nem” – állítja, hozzátéve, hogy a vizsgálatokat egy független testületnek semleges laboratóriumban kellene elvégeznie.
Abban Streuli és Von Stokar egyetértett, hogy a sportban meg kell találni az interszexuális sportolók versenyeztetésének módját. Elképzelhetők lennének például bizonyos sportágakban a nyitott kategóriák.
Egy biztos, az olimpiai játékoknak úttörő szerepet kell vállalniuk, akár egy teljesen új versenyrendszerben, más pontozással
– mondta Streuli.
De ez valószínűleg még hosszú ideig elmélet marad, csakúgy, mint a felvetődött és megválaszolatlan etikai kérdések sokasága.
LA2028: közbeszól a politika?
Az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottsága (USOPC) kijelentette, hogy a 2028-as Los Angeles-i játékok előtt nem határoz meg semmilyen politikát a transznemű sportolók részvételével kapcsolatban annak ellenére, hogy a Trump-adminisztráció egyre nagyobb politikai nyomást gyakorol, és egyre jobban ellenőrizni kívánja a női sportba való bejutást és részvételt.
Sarah Hirshland vezérigazgató a bizottság 2025-ös, első igazgatósági ülése után azt mondta, hogy az USOPC nem tervezi a jogosultsági kritériumok meghatározását, még akkor sem, ha Donald Trump amerikai elnök 14201-es számú végrehajtási rendelete – A férfiak távoltartása a női sportoktól – a nemzetközi részvételi protokollok felborításával fenyeget.
„Nem lenne helyénvaló, és nem a mi feladatunk” – jelentette ki Hirshland, aki szerint a sportolók alkalmasságáért a nemzeti, illetve a nemzetközi szövetségek a felelősek.
Az LA28 házigazdaként, rendezőként kötött szerződése megköveteli az Egyesült Államoktól, hogy minden kvalifikált sportoló számára garantálja a részvételt – ez a kötelezettség ütközhet az új szövetségi rendelettel, amely megtiltja a transznemű nőknek, hogy női kategóriákban versenyezzenek.
The post A nyitott kategória lehet a megoldás, hogy ne zúduljon össztűz az interszexuális sportolókra az olimpián first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
