Lassítható-e az öregedés? Meddig élhetünk?
– ezzel a felütéssel konferálta fel Farkas András nyugdíjszakértő egyik hírlevelét. Az első kérdésre, hogy lassítható-e az öregedés, szerinte az lehet a válasz, hogy igen, mert a tudomány ebbe az irányba halad. A másodikra pedig az, hogy jó eséllyel egyre tovább élhetünk, ráadásul egészségben. Nem hangzik rosszul, de nézzük, mivel járhat ez.
Az öregedés legújabb elméletei szerint az öregedés a genetikai információáramlást zavaró. Az öregedés e felfogásban gyógyítható alapbetegség, amelynek kezelésével az emberi életet fenyegető összes rettegett betegség (krónikus gyulladások, rák, szív-, ér- és légzőrendszeri betegségek, és így tovább) megelőzhetővé válik. Az öregedés információs elméletének kutatói szerint hiába találnánk meg például a rák általános gyógymódját, attól még belehalnánk valamelyik másik betegségbe, vagyis a várható élettartamunk alig módosulna. Egészen más a helyzet, ha az alapbetegséget, azaz az öregedést tudnánk gyógyítani – és mint Farkas megjegyzi, a téma kutatói szerint minden esélyünk megvan erre az elkövetkező évtizedekben.
A betegségek nemzetközi statisztikai osztályozási rendszerében 2018 óta betegségként szerepel maga az öregedés, vagyis az öregedés lassítását, leállítását, visszafordítását célzó gyógyszerek fejlesztése zöld utat kaphat. A gyógyszerjelölt molekulák közül öt is ígéretes, mindegyik a DNS-kifejeződést képes szabályozni, közülük kettőt a magyarok is jól ismerhetnek:
- a jelenleg kettes típusú cukorbetegeknek felírt metformint
- és a vörösborban is megtalálható rezveratrolt,
- de mellettük az mTOR (mechanistic target of rapamycin)
- a NAD+ (nikotinamid-adenin-dinukleotid) és
- a sirtuin (silent information regulation proteins)
azok a varázsszavak, amelyek talán kinyitják az örök ifjúsághoz (vagy legalábbis a lassabb öregedéshez) vezető titkos átjárók ajtaját. Az új paradigma szerint tehát
az egészségben töltött emberi életnek nincs természeti törvények által kiszabott határa.
Ez az új paradigma bizonyára éppen olyan nehezen nyer elismerést, mint az általános relativitáselmélet, hiszen nagyon sokan vallják, hogy az öregedés nem javítandó hiba, hanem maga az élet, hozzátéve, hogy
nem az öregedés a gond, hanem a hozzá tapadó előítéletek
(„ageism”, vagyis az életkori diszkrimináció).
Az öregedés új narratívája szerint minden életszakasz azonosan értékes, így az öregkorunk is, különösen, ha ennek hossza – az öregedés mint gyógyítható alapbetegség kezelése esetén – akár több évtizedig is tarthat. A nyugdíjas szónak ezért mielőbb el kell vesztenie Farkas szerint enervált, lemondó, feladást sugalló jelentését:
a nyugdíjas nem nyugszik,
hanem aktív, hozzáadott értéket termelő, saját magukat és szeretteiket kiteljesítő életet élnek, amelynek során kamatoztathatják az életük során felhalmozott tapasztalati és érzelmi tőkéjüket.
Meggyőződése, hogy az öregeket létszámukban és erejükben egyre növekvő társadalmi erőforrásnak kell tekintenünk – és persze nekik saját magukat is annak kell tekinteniük –, akik a családok mellett a munkahelyi és lakóhelyi közösségeket, végsősoron az egész társadalmat képesek stabilizálni. Ez az öregedés új szemléletének a lényege: az öregek olyan család- és társadalomszervező erőt, tudást, érzelmi és gyakorlati tapasztalatot képviselnek, amely egyedülálló módon képes stabilizálni törékeny jövőbeni társadalmainkat.
The post „A nyugdíjas nem nyugszik”, meglepő állítások érkeztek az öregedésről first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
