Habár sokaknak nehezükre esik beismerni, életünk során legalább egyszer mindannyian átélünk pánikrohamot. Abban a pillanatban úgy tűnhet, vége a világnak, és perceken belül meghalunk, azonban, amennyire intenzív ez a roham, annyira gyorsan le is cseng. Ha viszont ismétlődően visszatér, és elkezdünk félni a következő roham lehetőségétől, akkor már baj van – jelentette ki a 24.hu-nak Csigó Katalin pszichológus, aki a tüneteken túl a felismerés és a kezelés lehetséges módjait is bemutatta lapunknak.

A modern közbeszédben – különösen a Z generáció körében – ma már természetesnek tűnnek az olyan pszichológiai szakkifejezések, amelyekről néhány évtizede az átlagember még csak nem is hallott. Érdekes módon ez azonban nem feltétlenül igaz a pánikbetegség esetében, amely már a görög mitológiában is megjelent.

Az elnevezés Pán görög istentől ered: a mítosz szerint váratlan felbukkanásával és rikoltozásával keltett riadalmat, innen származik a „páni félelem” kifejezés.

Ez egy hirtelen fellépő, rendkívül intenzív, bénító rettegés, amelyet gyakran fizikai tünetek kísérnek. Jellemzője a kontrollvesztés, a halálfélelem, a hirtelen kialakuló szorongásos roham. Csigó Katalin szerint mindez nagyon szépen leírja, hogy itt egy fenyegetettségre adott félelmi reakcióról beszélünk. Természetesen sokszor és sokan kerülhetünk ilyen helyzetbe az életünkben, így a probléma nem maga a félelmi reakció, hanem az, ha az érintett elkezdi elkerülni az azt kiváltó helyzeteket.

A pánikbetegség átlagosan a lakosság 2–3 százalékánál fordul elő, prevalenciája pedig nagyjából minden országban azonos. Kisebb eltérések adódhatnak, egyes ázsiai országokban például ennél kevesebb a megbetegedések aránya. A pánikroham előfordulása viszont ennél jóval gyakoribb, ott 10 százalékot meghaladó előfordulási arányról beszélhetünk. Csigó szerint – mint mindegyik pszichiátriai betegségnél – keresik a genetikai meghatározottságot, de ez nem olyan egyértelmű, mint mondjuk az ADHD-nál vagy az autizmusnál. Attól, hogy van egy genetikai háttér, az ember nem lesz automatikusan pánikbeteg: ennél sokkal komplexebb összefüggésrendszerről beszélhetünk.

Igen, hozhatunk egy hajlamot a szorongásra, de az, hogy az mikor aktiválódik, illetve milyen traumatikus esemény, tartós megterhelés vagy a kettő összeadódása váltja ki, az kiszámíthatatlan.

A Covid óta egyre több a fiatal beteg, ez alapján pedig azt látni, hogy a nőket kétszer gyakrabban diagnosztizálják pánikbetegséggel, mint a férfiakat. Amit viszont már a legelején érdemes szem előtt tartani, hogy a pánikroham és a pánikbetegség nem ugyanaz.

Pánikbetegség vagy pánikroham?

A két fogalmat a hétköznapokban gyakran összekeverik, pedig jelentős a különbség. Habár tényleg nagyon ijesztő átélni egy pánikrohamot, a statisztikák alapján ez mindannyiunkkal megesik az életünk során – legalább egyszer-kétszer. Ez, ahogy a neve is árulkodik róla, egy erős szorongásos, rohamszerű állapot. Jó hír azonban, hogy, amennyire sok tünettel jár, és amekkora hatást gyakorol ránk, általában annyira hamar le is cseng. Ha viszont rendszeresen visszatér, elkezd ismétlődni, és a személy elkezd félni a következő roham lehetőségétől, azt már pánikbetegségnek nevezzük.

A pánikroham belülről olyan, mint maga az apokalipszis. Olyan hevességű félelmet érezni, amit csak úgy lehet szemléltetni, mintha egy horrorfilmben lenne az ember. Hiába csicseregnek a madarak, és süt a nap, abból a rohamot átélőnek semmi nem érződik. Aki átéli, azt érezheti, szívrohama, idegösszeomlása van, és mindjárt meghal. Egy beszűkült állapotról beszélünk, amikor az irracionális gondolatok egyszerűen elöntenek minket. Emiatt sokan bekerülhetnek a sürgősségi osztályra is, és ott derül csak ki, hogy nem szervi eltérésről és megbetegedésről van szó, hanem a mentális egyensúly nagyon erősen megbillenéséről

– jelentette ki a kutató.

A pánikrohamnak nagyon sok testi tünete lehet. Tipikus a szapora szívdobogás, a légszomj, a fulladásérzet, a mellkasi nyomás, az izzadás és az ájulásérzés. A gondolati tünetek közül a legerősebb a halálfélelem, valamint a rettegés attól, hogy el fogunk ájulni. Kevésbé ismert jellemzők a hasi tünetek, például a vécézési inger vagy a pánik amiatt, hogy nem tudjuk kontroll alatt tartani magunkat, de akár láb-, akár kézzsibbadás is előfordulhat.

Csigó szerint a szorongás önmagában nem tekinthető tünetnek, ennek ugyanis evolúciósan van egy adaptív funkciója. Leegyszerűsítve: ha nem szoronganánk, akkor nem lennénk életképesek. Ez egy csomó helyzetben féket jelent, megóv minket a bajtól. Az intő jelek ott kezdődnek, ha emiatt elindul egyfajta elkerülő viselkedés. Ezt kihozhatja konkrét fizikai inger: tömött, levegő nélküli tömegközlekedési eszköz, folyadékhiány, de akár egy baleset is. Lehet mentális oka is: extrém kihívás, akár egy eddig nem tapasztalt helyzet miatt. Ezek vészreakciók, amelyeknek van fel- és lefutásuk.

Ha viszont valaki pánikbeteg, elkezdhet terebélyesedni ez a fajta „elővételezett szorongás”: ennek hatására előfordulhat, hogy a beteg nem mer kisebb közegben megszólalni, nem mer a megszokott sporttevékenységben részt venni, vagy nem mer utazni a megszokott közlekedési eszközökön. Tehát a pánikrohamok ismétlődő jellege miatt lehet diagnosztizálni a pánikbetegséget. Gyakori az is, hogy nem mernek hídon átmenni, vagy lemenni a metróaluljáróba – ez Csigó szerint már agorafóbiára hasonlítható pánikbetegséget feltételez.

Mindeközben a környezet ebből valószínűleg semmit nem észlel, mert a szorongó profin maszkol, és úgy alakítja a helyzeteket, hogy ne kelljen egyedül utaznia vagy közlekednie, de az invitáció spontánnak tűnik. A közvetlen családi kör ennek eredményeként sokszor már csak a testi tünetekre figyel fel, amikor már kialakult a pánikbetegség.

Az a nehéz a szorongásban, hogy mindig van egy lappangó jellege. Sokan nem veszik észre, hogy amik velük történnek, azok már intő jelek, így a szorongás pókhálószerűen elkezdi behálózni a gondolkodásmódjukat, a működésüket.

Ezekre a kínzó gondolatokra jellemző, hogy sokszor pont olyankor jelennek meg, amikor az ember pihenni akar. Tipikus jelenet, hogy, miután a páciens elalszik, felébred és elkezd malmozni az ágyban, újrajátssza a napközbeni jeleneteket, és elkezdi elemezni, hogy milyen hülyeséget mondott, csinált. Ez gyakran önvádló gondolatokkal jár, amelyek, ha folyamatosan visszatérnek, önértékelési zavarokat okozhatnak. A pánikbetegség kapcsán a szakértő szerint fontos megjegyezni, hogy gyakran társul más szorongásos zavarokkal vagy hangulatzavarral: pánikrohama tehát könnyedén lehet egy kényszerbetegnek, egy depressziósnak, de akár egy ADHD-snak is.

Gyógyulás vagy kezelés?

Csigó Katalin szerint egyértelműen ki lehet gyógyulni a pánikbetegségből, tehát vannak hatékony, komplex, pszichoterápiás megoldások, amik segítenek. Az azonban, hogy kigyógyultunk egy betegségből, még nem jelenti azt, hogy nem lehet olyan sérülékenységünk, melynek nyomán újra aktiválódnak a tünetek. A PPKE intézetvezetője elmondta: a gyógyulás egy folyamatos tanulást jelent: a páciensnek meg kell vizsgálnia, mi az, amiben fejlődnie és változnia kell, hogyan kell reagálnia bizonyos megterhelésekre. Éppen ezért érdemes úgy tekinteni a pánikra, hogy az egy vészreakció, amit gondos odafigyeléssel javítani, finomítani lehet.

Szerencsére több pszichológiai irányzat is hatékony a pánikbetegség kezelésében: vannak olyan pszichoterápiás technikák, amelyek konkrétan a feszültségszabályozás megtanulását célozzák. Az viszont az egyedi tüneti képtől függ, hogy pontosan mely technikák hatásosabbak, melyeket érdemes alkalmazni az adott páciensnél. Csigó jelezte: általánosságban elmondható, hogy a hosszabb, intenzív foglalkozások bizonyulnak hatékonyabbnak, amelyek 4 vagy akár 12 hétig is eltarthatnak, és nem csak heti egy-egy alkalomból állnak.

Persze erre sokan azt mondhatják, hogy a rohanó világban nincs idejük erre, nincs idejük szorongani. Viszont a helyzet az, hogy amikor a pánikbetegség jön, az egyszerűen megálljt parancsol

– mondta, hozzátéve: a rohamok idején van egyfajta fizikai és lelki összeomlás, amit egyszerűen nem lehet elodázni.

A kezelés módja nagyban függ attól is, hogy már kiépült, komplett rendszerről beszélünk, vagy egy még kialakulóban lévő zavarról. Ha régebb óta benne vagyunk, annak gyógyítása a szakértő szerint egyértelműen nagyobb kihívást jelent. Mivel a pánikbetegség nagyon erősen szenvedésteli állapot, így, amikor tartósan jelen van, szükségesek lehetnek gyógyszerek is. Jellemzően antidepresszánsok alkalmazhatók a betegség kezelésében. Erre azért lehet szükség, mert a szenvedés beszűkíti a gondolkodást, és eljöhet az a pont, hogy az ember már nem tud a hétköznapokban funkcionálni. A gyógyszerek, egyesítve az önanalízissel és a pszichoterápiával, megtörhetik azt a spirált, amibe sokan beleragadhatnak a pánikbetegség során.

Van kiút

A pánikbetegek fejlett maszkolási képessége miatt, ahogy korábban jeleztük, könnyen lehet, hogy a család, a barátok vagy a munkatársak már csak a testi tüneteknél figyelnek fel, amikor már kialakult a pánikbetegség. Amikor konkrétan egy akut rohammal állunk szemben, a kívülálló nem sokat tud tenni azon kívül, hogy fizikai biztonságot próbál nyújtani, Csigó szerint ugyanis ez egy olyan erős félelmi reakció, hogy itt nem működnek a hagyományos elterelő technikák. Ha fizikai elakadást látunk, melynek következtében például az illető lecövekel, és nem mer tovább menni a hídon, akkor egyszerűen karon kell fogni, és azt mondani: „nézz a szemembe, és gyere utánam.” Itt nincs helye hosszú magyarázatoknak.

Ezt követően azonban, amikor a közvetlen roham megszűnt, segítség kérésére kell biztatni az érintettet, akár proaktív eszközökkel is. Ez magában foglalhatja azt, hogy előkeressük osztályok elérhetőségét, konkrét rendelések időpontját, és bemutatjuk a különböző lehetőségeket, amik közül választhat az ember.

A mozgásnak szintén kulcsfontosságú szerepe van, lévén egy bizonyítottan hatékony szorongáscsökkentő technikáról beszélünk. „A sport és az aktivitás akkor is kell, ha nincs kedvünk menni, ugyanis, még ha félünk is, garantálható, hogy utána jobb lesz.” Mivel a szorongás hatásai a testen is lecsapódnak izomgörcsök, gyomorgörcsök, kardiológiai problémák formájában, amennyiben elkezdünk sportolni, ezek előfordulását és erősségét is csökkenthetjük.

Végül pedig a devianciáknak is érdemes határt szabni. A Covid ebből a szempontból a szakértő szerint fordulópont volt, ugyanis ez volt az első igazán nagy, univerzális krízisélménye a mostani társadalmunknak. Valamilyen formában mindenkit érintett, a fenyegetettséggel való megbirkózásra pedig mindenki más módot választott. Ezek közé sorolható a szerhasználat is. Márpedig Csigó szerint az alkohol, a dohánytermékek és a drogok fogyasztásának mellőzése egyértelműen segíti a gyógyulási folyamatot.

Hiába érződhet úgy kezdetben, hogy a tudatmódosító szerek segítenek, a kiürülés után még rosszabb, visszacsapó hatásuk is lehet – figyelmeztetett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatója. Ezen felül még a kávé és az energiaital kérdéses. Mint azt a pszichológus kiemelte, korábban nem feltétlenül volt ott az eszköztárában, hogy megkérdezze, hány energiaitalt iszik valaki egy nap, miközben manapság ez szinte már kötelező kérdés, főleg a fiataloknál, akikről általánosságban elmondható, hogy élnek ilyen termékekkel.

Pénz kérdése a gyógyulás Magyarországon?

A pánikbetegséggel történő megbirkózás tehát, ahogy az tisztán látszik, önmagában is komoly kihívást jelenthet, hát még a probléma bemutatása a környezetünk felé. Márpedig a rohanó világban ez kulcsfontosságú: nem is csak a családtagok, hanem a munkáltató vagy az iskola irányába is.

Amikor az ember egy síbalesetben eltöri a lábát, és több hétre fekvőgipszbe kényszerül, azt sokan természetesnek veszik, és indokoltnak tartják a betegszabadságot. Ha viszont valaki azt mondja, hogy pánikol a buszon, már kérdéses, mit mond a munkáltató.

A szakember szerint nagyrészt a cégtől függ, takargatni kell-e a mentális zavart, vagy sem, és mi lehet a következménye egy ilyen bejelentésnek. Szakértői véleménye szerint van még hova fejlődni Magyarországon a tekintetben, hogy a pszichés betegségek elfogadottabbak legyenek, mégis komoly fejlődést lehetett megfigyelni idehaza az elmúlt években. „Sokan jelezték, hogy el tudták mondani a főnöküknek, hogy szorongásos problémájuk van, és nem vájkáltak benne, nem firtatták a részleteket, hanem szimplán támogatták abban, hogy mihamarabb jól legyen, és visszamenjen dolgozni. De ehhez kell egyfajta felvilágosultság.”

A másik, fontos kérdés, hogy hova lehet fordulni, ha megtörtént a felismerés. A pszichiátriai, pszichológiai problémák sokakat érintenek: ezek kezelésére az állami egészségügyben elérhetők a pszichiátriai osztályok és a pszichoterápiás osztályok, illetve a járóbeteg ellátásban a pszichiátriai gondozókban is dolgoznak pszichológusok. Bár van kapacitás, sajnos limitált, hogy hány pácienst tudnak fogadni, mivel egy lassú folyamatról van szó: nem 5 percet tölt bent az ember a pszichológusnál, egy terápiás alkalom közel egy óra, a pszichoterápia pedig általában hónapokig tartó kezelési folyamat.

Az igény tehát óriási, van is valamennyi lehetőség, de szükséges lenne a kapacitást bővíteni.

A sorozat korábbi részei itt olvashatók el:

• 100–150 ezer magyart érint, mégis alig tudunk róla valamit: ilyen az élet a spektrumon
• Több százezer magyar szenved az OCD-től, pedig nagyrészt gyógyítható
• „Így is lehet élni? Végre csönd van a fejemben” – az ADHD felismerésétől a kezelésig

The post „A pánikroham belülről olyan, mint maga az apokalipszis” – így válhat betegséggé egy roham first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu