Október 25-ig látogatható a budapesti KULT7 Galériában az idei Budapest Design Week eseménysorozatának részeként a Szaniter című kiállítás.
A biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés az emberi élet alapfeltétele és elismert emberi jog. Az ENSZ Közgyűlése által 2010. július 28-án kibocsátott határozat kimondja, hogy minden embernek joga van a tiszta, biztonságos ivóvízhez és a megfelelő szanitációhoz – utóbbi kifejezés a fertőzések és a betegségek megelőzését célzó intézkedéseket, valamint a higiéniás körülmények fenntartását takarja.
Ennek ellenére a gyakorlatban sokak számára mindmáig küzdelmet jelent a legalapvetőbb szükségletek kielégítése.
Erről a problémáról szól a KULT7 Galéria tárlata. A Pompa Copia egy kreatív kollektívát takar: Kevés Eszter és Pregun Soma barátságának és három év sikeres szakmai együttműködésének eredménye. Horváth Júlia fotográfussal (lapunk munkatársával), Páder Petra kurátorral, Kalmár Bálint művészeti menedzserrel és a Balka kreatív menedzsmenttel kiegészülve egy a szűkebb és tágabb környezetünket is érintő súlyos problémára kívánják irányítani a fókuszt.
A lakhatási szegénység Magyarországon komoly problémát jelent, különösen a mélyszegénységben élők körében. A Habitat for Humanity 2024-es jelentése szerint 2,8 millió ember él lakhatási szegénységben Magyarországon. Közülük rengetegen küzdenek a beázás vagy a penészes falak okozta gondokkal, vagy élnek túlzsúfolt ingatlanban. És számos család él ma is olyan körülmények között, ahol nélkülözik a fürdőszobát vagy az angol vécét.
Egy kisgyermek napi túléléséhez legalább 4–5 liter víz szükséges, a fejlődéséhez ennek négyszerese. Magyarországon egy átlagember 130 liter vizet használ el naponta. Számos családnak a létminimumot jelentő mennyiség biztosítása is komoly teher.
A vízhez való hozzáférés kérdése szorosan összefonódik a lakhatási szegénységgel. Magyarországon közel 90 ezer olyan ingatlan található, ahol hiányzik az alapvető komfort, és ezekben mintegy 230–250 ezer ember él. Ez azt jelenti, hogy ezek a háztartások nem rendelkeznek az ingatlanon belül vízzel, fürdővel, vécével, és ezen önerőből, jövedelmi helyzetükből adódóan képtelenek változtatni.
A csap megnyitásának gesztusa – amelyet legtöbben gondolkodás nélkül végzünk – mások számára elérhetetlen luxus lehet. A Szaniter ennek a láthatatlan mozdulatnak szeretne súlyt adni.
A Szaniter tehát nem csupán kiállítás, hanem egy társadalmi platform, amely lehetőséget kínál a közös gondolkodásra és a cselekvésre.
Milyen arcai vannak a vízhiánynak? Ivóvíz, víz a mosáshoz, főzéshez, takarításhoz, öntözéshez – mind része ugyanannak a láthatatlan hálózatnak. Infrastruktúra nélkül ez a háló szétszakad: a hiány érinti a lakhatást, a gyerekek és felnőttek egészségét, a mindennapi élet legalapvetőbb rétegeit.
Így kerültünk szembe kérdések és feladatok hadával, és kezdtünk el gondolkodni, kérdezni, beszélgetni vízszegénységről, lakhatási szegénységről, gyerekeket-felnőtteket egyaránt sújtó akadályokról, a higiéniai feltételek és a tiszta vízhez jutás nehézségeiről. Ez a kiállítás nem pusztán dokumentál, nem is kijelent, inkább kérdez.
The post A szegénység intimitása – fotókon a higiénia hiányának embertelensége first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
