A 2022-es ukrajnai invázió óta Magyarország Oroszországgal fenntartott energiakereskedelme már nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai és energiabiztonsági kockázat is. Moszkva az energiahordozókat zsarolási eszközként használja azokkal az országokkal szemben, melyek elítélik a Kreml agresszióját az unió szomszédságában. Ezt a fegyvert az oroszok már a 2014-es krími válság idején bevetették, majd 2021 végén is sikerrel okoztak gázpiaci sokkot azzal, hogy visszatartották az Európába irányuló gázszállításokat.
Az orosz energiafüggőség most is bármikor lehetővé teszi, hogy Moszkva ellátáskorlátozást vagy politikai célú árfelhajtást generáljon nyomásgyakorlásként.
Ezen felül a lecsatlakozás melletti érvként szokás említeni, hogy azzal megnehezíthető, hogy Oroszország fenntartsa ukrajnai háborúját. A háborút megelőzően Oroszország bevételeinek a harmadát az Európával folytatott energiakereskedelem biztosította. Habár a magyarországi import éves szinten mindössze az orosz export 1–1,5 százalékát teszi ki, abból elméletileg Oroszország 1500–1700 Iskander-M ballisztikus rakétát képes kilőni.
Magyarországnak – ha az elmúlt tíz évben esetleg nem is, de Ukrajna 2022-es inváziója óta feltétlenül – egyértelmű biztonsági érdeke lett volna nagyban csökkenteni függőségét az orosz fosszilis energiahordozókról. A régiós tendenciákkal szemben viszont Magyarországon a leválás 2025-re lelassult;
az orosz import aránya a földgázt illetően 70 százalék körül stagnál, míg az orosz kőolajimport aránya a 2021-es 61-ről 2024-ben 86 százalékra nőtt,
az idei évben pedig még tovább.
Pedig ez a régiós példák alapján közel sem törvényszerű.
Csehország például gyorsan, stratégiai beruházásokkal és hosszú távú LNG-szerződések megkötésével reagált a megváltozott geopolitikai helyzetre. A leválás természetesen Prágának is rendkívül megterhelő volt pénzügyileg. A TAL kőolajvezeték bővítése hirtelen 64 millió eurós befektetést igényelt, a holland gáztőzsdén vásárolt gáz (döntően LNG vagy norvég) is jóval drágább megoldás volt az orosz importnál. Így
a csehek ma a 2021-es a lakossági gázár dupláját fizetik.
Viszont a háború kezdete óta Csehország a holland és lengyel LNG-terminálokon keresztül importált gázzal a mintegy 90 százalékos orosz gázfüggőséget majdnem nullára csökkentette. Ezen felül a 2025 áprilisára elkészült TAL kőolajvezeték kapacitásbővítésével már olajjal is ellátható alternatív forrásokból.
Ausztria helyzete nagyon hasonló volt Magyarországéhoz a háború kitörésekor, bár földrajzi adottságai és infrastruktúrája jobb lehetőséget adott a lecsatlakozáshoz. Bécs a nyugat-európai LNG-terminálokon, valamint Norvégián keresztül bőven Magyarország előtt jár az orosz gázról való leválásban.
Litvánia gyors átállásában szerepet játszott, hogy tengerparti országként rendelkezik LNG terminállal és nyugati gázvezeték-összeköttetéssel, ám a háború kitörésekor még a felhasznált energiájának 96 százalékát Oroszországból importálta a balti állam. 2022 májusára viszont teljesen lecsatlakozott Oroszországról – még ha a gázárak a két és félszeresükre nőttek is cserébe rövid idő alatt.
A háború harmadik évére az Európai Unió kész jogilag is kötelező érvényű kereteket létrehozni, miután Magyarország és Szlovákia az engedményeket kihasználva és szükségleteire hivatkozva továbbra is orosz energiahordozókkal kereskedik.
Az érvénybe lépő közös kereskedelempolitikai jogszabály (Common Commercial Policy – CCP) jelentősen eltér a hagyományos szankciós csomagoktól, mert a tagállamokra nézve kötelező érvényű, és nem vonatkozik rá vétójog (azaz megerősített minősített többséggel megszavazható). Ebből következően az október 20-án elfogadott CCP szerint
Magyarország nem importálhat orosz fosszilis energiahordozót 2028-tól.
Való igaz, hogy hazánk importportfólióját és diverzifikációs lehetőségeit meghatározza, hogy energiaellátását a keleti blokktól örökölt infrastruktúra biztosítja. A Mol százhalombattai finomítója a keményebb Urals típusú nyersolaj feldolgozására optimalizált, a gáz esetében pedig a szomszédainkra kell hagyatkoznunk, amennyiben LNG-t importálnánk.
Az orosz gázról való azonnali leválás 15–25 százalékos plusz beszerzési költséget jelentene, de az ország gázellátása biztosítható azeri, kazah vagy román forrásból, valamint a horvátországi vagy görög LNG-terminálon keresztül is. Az az állítás, hogy Magyarország nem tud máshonnan földgázt importálni, nem állja meg a helyét a legtöbb szakértő szerint. Magyarországnak az összes szomszédjával van vezetékes összeköttetése, így az ország gázellátása megoldható alternatív útvonalakon.
Kőolajat Magyarország továbbra is a Barátság-vezetéken keresztül importál. Ahhoz, hogy az ország teljes olajellátását alternatív forrásokból tudja fedezni a Mol, becslések szerint még 460 millió eurónyi beruházás és nagyjából egy év szükséges.
A Mol ugyanakkor 2024-ben ellátásgaranciát kapott a horvát Janaftól a teljes magyar nyersolaj-szükségletre, bár a magyar cég folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy az Adria-vezetéken nem érkezik elegendő olaj. Vész esetén azonban a kieső mennyiség ezután is beszerezhető eseti, úgynevezett on-demand vásárlással is más kereskedőktől, természetesen drágábban.
Az orosz olajról való leválás technikai feltételeinek kiépítését viszont Magyarország mintha elhanyagolta volna az elmúlt években – amit elsősorban egy üzleti szempont magyaráz.
A magyar olajkereskedők – elsősorban a Mol – az uniós engedményeket kihasználva orosz olajat importálnak, amit hazai finomítás és „átcímkézés” után továbbértékesítenek a régióban. Az olcsóbb (orosz) Urals és a drágább (Magyarországon finomított) Brent közti árkülönbséget a Mol nyereségként tudja elszámolni, ami 2022 óta 2,3 milliárd eurós extraprofitot termelt. Vagyis a profit töredékéből finanszírozható lenne a leváláshoz szükséges beruházás költsége – az állam azonban a Brent-Ural különbözetre (bizonyos szint felett 95 százalékos) különadót vetett ki, vagyis az nagyrészt a költségvetést gazdagítja.
Orbán Viktor washingtoni tárgyalása inkább tekinthető a kormányfő rövid távú politikai sikerének, mintsem hosszú távú megoldásnak az ország függőségi problémájára. Amennyiben a mentesség egy év haladékot jelent, az csak arra elég, hogy a rezsiemelés közvetlen politikai kockázatát elhárítsa az áprilisi választásig. De ha „korlátlan” – vagyis kvázi automatikusan megújul évente –, Magyarország akkor is csak 2028-ig folytathatja az orosz importot az uniós szabályok miatt, az amerikai mentesség tehát nem változtat azon, hogy Magyarországnak belátható időn belül le kell csatlakoznia az orosz energiáról. Ennek költségei viszont csak a 2026-os választás után jelentkeznek.
The post A Trumptól kapott haladék ellenére fenntarthatatlan az orbáni energiapolitika first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
