Magyar Péter az M1 stúdiójában a választás után adott konfliktusos interjúban is nyomatékosította, hogy a Tisza-kormány megalakulása után felfüggesztik az állami „hazugsággyár”, azaz a közmédia hírszolgáltatását, amíg nem teremtik meg a független és pártatlan működés feltételeit. Az Orbán-rendszer alatt több, a demokratikus működést biztosítani hivatott állami intézménnyel együtt a közmédiát is foglyul ejtették: a Fidesz politikai céljainak kiszolgálása volt az elsődleges funkciója.

Kivételes történelmi lehetőség, egyben felelősség áll Magyarország előtt az új, független közmédia megteremtéséhez

– fogalmazott a 24.hu-nak Mong Attila, a New York-i székhelyű Committee to Protect Journalists (CPJ) európai képviselője. Ugyanis nem csak a leendő Tisza-kormány politikai nyilatkozataiban jelenik meg a sajtószabadság visszaállításának szándéka, hasonlóan fontos az is, hogy a párt alkotmányozó többségéről döntő választók részéről is elvárás egy korrekt, pártatlan közmédia felállítása.

Polyák: Akik eddig a propaganda működtetését végezték, eltűnnek a háttérből

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője a közmédia hírszolgáltatásának felfüggesztéséről azt mondta, egyelőre nem világos, mit jelent ez a gyakorlatban.

Az ELTE Média- és Kommunikáció Tanszékét vezető médiajogász, a 2022-es hatpárti ellenzéki összefogás kabinetvezetője szerint az intézkedés jelentheti a közmédia egészének lekapcsolását, hosszabb-rövidebb ideig tartó teljes elsötétítést, vagy azt is, hogy kizárólag a tájékoztató műsorokat függesztik fel. Nem tudni azt sem, hogy ez minden közszolgálati csatornát érintene, vagy csak néhányat.

A szándék azonban sokkal világosabb. Ez egy olyan pillanat, amikor érdemes meghúzni egy határvonalat: eddig tartott a propaganda korszaka, és most indul egy új, amelyben a közszolgálati médiának nevezett médiaszolgáltató valóban közszolgálati funkciókat lát el, melynek nyilvánvalóan kiemelt része a tisztességes, pártatlan tájékoztatás

Önmagában bármilyen lekapcsolás vagy felfüggesztés inkább csak szimbolikus jelentőséggel bír, és azt a pillanatot teremti meg, amikor azok az emberek, akik eddig a propaganda működtetését végezték, eltűnnek a háttérből. A helyükre olyan új műsorkészítők, képernyősök és szerkesztők lépnek, akiktől elvárható, hogy tisztességes közszolgálati műsorszolgáltatást végezzenek” – fogalmazott Polyák.

A szakértő szerint nehéz kérdés, hogy ezeket az újságírókat honnan toborozhatják.

„Vajon azok, akik az elmúlt 16 évben kitartottak valamelyik független szerkesztőség mellett, rábírhatók-e arra, hogy a közszolgálati médiában folytassák? Mond-e még a fiatal újságíró-generációknak valamit a közszolgálati média, olyan lehetőségnek tűnik-e számukra, amiért érdemes megszakítaniuk eddigi karrierjüket?”

Szerinte kulcskérdés, hogy bíznak-e annyira a közszolgálati médiában az újságírók, hogy az tartósan, lehetőleg négy évnél hosszabb ideig is képes legyen tisztességes, vállalható szakmai keretet biztosítani a munkájukhoz.

Közszolgálati feladatot ellátó vs. a politika igényeit kiszolgáló emberek

A Fidesz 2010-es „fülkeforradalma” után a közmédia feletti teljes politikai befolyás megszerzését az új médiatörvény tette lehetővé. Ezt társadalmi vita nélkül nyújtották be, majd december 21-ére virradó éjjel kétharmaddal el is fogadták, a következő év első napján pedig hatályba is lépett.

Orbán Viktorék 2010-ben bonyolult közszolgálati intézményrendszert hoztak létre, amivel felszámolták a közszolgálati média politikai, gazdasági és tartalmi függetlenségét.

• Az ekkor létrejövő Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaphoz (MTVA) csoportosították át a műsorgyártást, a vagyont, a bevételeket és a munkaerőt. Az MTVA-tól a következő években több hullámban százával bocsátottak el alkalmazottakat. Vezérigazgatója 2018-tól Papp Dániel, aki jogerős bírósági ítélet szerint nevezhető hírhamisítónak.
• Az MTVA kizárólagos ellenőrzését és menedzselését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsára bízták. A Médiatanácsban kizárólag Fidesz-delegáltak ülnek, tagjait a parlament választja meg, elnökét a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök kilenc évre (a posztot 2021 óta Koltay András tölti be, miután elődje, Karas Monika fél évvel az országgyűlési választás előtt lemondott, és átült az Állami Számvevőszék alelnöki székébe). A Médiatanács az MTVA mint pénzügyi alap kezelője, az elnöke nevezi ki és hívja vissza az MTVA vezérigazgatóját, illetve médiahatóságként vizsgálja, hogy kiegyensúlyozott-e a közmédia szolgáltatása.

Polyák Gábor szerint az új intézményrendszer törvényi alapjainak megteremtésekor egészen biztosan nincsen szükség az MTVA-ra,

vagy egy hasonlóan bonyolult, „kétfedeles” szervezetre. A magyar médiakörnyezet csak egy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb és olcsóbb szervezet fenntartását indokolja.

„Nincs értelme a politikai felelősséget mindenféle kuratóriumok és egyéb testületek mögé rejteni. Tudjuk, hogy bizonyos döntéseket alapvetően a politikusok hoznak meg. Remélhetjük, hogy ezek a politikusok a közszolgálati média napi működésébe már nem akarnak beleszólni, és elfogadják, hogy az általuk megválasztott vezetők tisztességesen és professzionális módon képesek működtetni a médiát, megfelelően figyelembe véve a gazdasági mozgásteret és a társadalmi igényeket” – mondta a szakértő.

A médiajogász szerint fontos, hogy olyanok kerüljenek a közszolgálati média vezető pozícióiba, akik valóban elkötelezett, szakmailag felkészült, a közszolgálatiság nyugat-európai értelmezését ismerő szakemberek. Ezalatt nem feltétlenül csak újságírókat kell érteni, hanem médiamenedzsereket és más szakembereket, akik az újságírókkal együtt képesek összerakni egy működő közszolgálati médiát.

„Ez egy kétirányú folyamat. A politikusok oldaláról elvárjuk, hogy ne próbálják meg befolyásolni a közmédiát, ne hívják fel a szerkesztőket, ne küldjenek utasításokat, és ne fogalmazzanak meg burkolt vagy nyílt elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy miről kell vagy miről nem szabad hírt adni. Ez a másik oldalon is elvárást jelent: az újságíróktól azt várhatjuk el, hogy ne vegyék fel a telefont, ne vegyék komolyan ezeket a kéréseket. Lehetőség szerint legyenek olyan, a szerkesztőségekben kialakult mechanizmusok, amelyek által nyíltan meg lehet beszélni az esetleges nyomásgyakorlásra adható válaszokat.

Tekintsék magukat ezek az újságírók valóban közszolgálatot ellátó szakembereknek, ne pedig a politika igényeit kiszolgáló, az állásukat féltő, lecserélhető figuráknak. Attól tartok, hogy nem a külső garanciák és nem az intézményi megoldások jelentik itt a fő kérdést, hanem az a belső szakmai integritás, amit nagyon nehéz bármilyen jogszabályi előírással megvalósítani. Ehhez tényleg az kell, hogy a legelkötelezettebb újságírókat sikerüljön a közszolgálati média köré gyűjteni, lehetőleg úgy, hogy ezzel ne tegyük tönkre a független média kiválóan teljesítő szerkesztőségeit

– fogalmazott Polyák.

Abban is úttörők lehetünk, hogyan lehet kijönni az illiberalizmus utcájából

Mong Attila újságíróként személyesen is megtapasztalta, hogy a második Orbán-kormány hogyan foglalta el a közszolgálati médiát. A Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorának vezetőjeként egy perc csenddel tiltakozott az éjszaka elfogadott médiatörvényről beszámoló hír elhangzása után. Mongot ezért szerkesztőjével – a jelenleg a 24.hu-nál vezető szerkesztőként dolgozó Bogár Zsolttal – együtt felfüggesztették állásából, arra hivatkozva, hogy a közmédia kódexe szerint hírt nem kommentálhattak volna, néhány hónappal később pedig már egyikük sem volt a közmédia állományában.

A sajtószabadsággal és újságírók védelmével foglalkozó szervezet európai képviselője szerint a Tisza-kormánynak a történelmi tapasztalatok alapján is érdemes lenne több hónapot a társadalmi egyeztetésre fordítania azzal kapcsolatban, hogy a közszolgálati média intézményi és szerkesztői függetlenségét milyen módon biztosítsák. Mint mondta, a kormány és a civil-szakmai, illetve újságírói szervezetek közötti párbeszéd és a felvetődő kérdésekről a médiában folytatott nyilvános vita járulhat hozzá ahhoz, hogy ezúttal ne csak egy párt szempontjai határozzák meg az új közmédia működését.

Mong úgy látja, az Orbán-rendszer 16 éve után a magyar társadalom nemzetközi viszonylatban is egyedi tapasztalatokkal rendelkezik az illiberális hatalomgyakorlásról, és ezek alapján kell, hogy kialakítsa magának azokat az intézményeket és módszereket, amelyek alkalmasak a közszolgálati média korrektségének biztosítására.

Úttörők vagyunk abban, ahogy egy populista kormány elfoglalta az alapvető demokratikus intézményeket az országban, így abban is azok lehetünk, hogyan lehet kijönni ebből az utcából. A társadalomnak olyan tapasztalata van az autokratizálódásról, amit kevés ország élt át ilyen módon, majd döntött a változás mellett. A világ és különösen a populista politikai erők előretörésének kimondottan kitett szomszédos országok szeme rajtunk van azzal kapcsolatban, hogy mit kezdünk a helyzettel.

Hozzátette, hogy az új közmédiához a Németországban vagy a skandináv államokban működő jó gyakorlatok inspirációként szolgálhatnak, de Magyarországon a sajátos politikai tapasztalat mellett a társadalmi-gazdasági környezet is más, így a külföldi példák csak úgy nem emelhetők át.

A CPJ képviselője szerint az erős közszolgálati intézményrendszer felállítása mellett érdemes volna megvizsgálni annak a lehetőségét is, hogy a közforrások egy részét hogyan lehet közszolgálati tartalomgyártás támogatására fordítani azoknál a független médiumoknál, amelyek szinte kizárólagosan szolgáltattak ilyen tartalmakat az Orbán-rendszer évei alatt. Európában számos példa van ilyen támogatási, pályázati rendszerekre is.

The post „Akik eddig a propaganda működtetését végezték, eltűnnek a háttérből” – mi vár a közmédiára, és mit várhatunk tőle? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu