Ügyeletes szerkesztőként az elsőtől az utolsó percig végignéztem a Tisza Párt kongresszusát – ezzel ketten lehetünk így a rendezővel –, úgyhogy egy héttel később, amikor a miniszterelnök emelkedett szólásra a Várkert Bazárban, nagy nyugalomban tekertem el közte és a Tabánban focizó Magyar család között, hogy felkaptassak a Gellérthegyre. Nem számoltam azzal, hogy Orbán Viktor olyasmit mondhat, ami annyira személyesen szólít meg, hogy azonnal hallanom kell. Csak akkor esett le, hogy nekünk is szánt ajánlattal állt elő, amikor a feleségem aznap este megjegyezte, egészen biztosan nem az szja elengedése dönti majd el, lesz-e még egy gyerekünk.

És most, amikor visszaemlékszem erre, szembeötlő csak igazán, hogy mennyire egy szó nem esett arról egy hét alatt, hogy másoknak tényleg lesz-e ettől több: hogy cél-e az még egyáltalán, vagy csak az ingatlanpiac okos csokos szétcseszése után még több pénzt csoportosítunk át egygyermekes és gyermektelen honfitársainktól azokhoz, akik elég ifjú magyart szállítottak a poszterekhez. Hatástanulmányokat a NER 16. évében már nem emlegetnék, de legalább egy kiskosztümügyi kormánybiztos turnézta volna körbe a TV2-t meg a Duna TV-t párás szemmel, hogy

mi ebben annyira hiszünk, hogy ki sem kell számolnunk, meg a jövőt amúgy sem lehet pénzben mérni.

Már el sem játsszuk. Adunk még több pénzt a családoknak, mert az a mi meggyőződésünk, hogy ott van az jó helyen, főleg az asszonyoknál, főleg a 30-55 közöttieknél, kis- és középvárosokban, választások előtt, és a Kubatov esetleg név szerint is tudná mondani, de persze nem válogatunk. Hogy honnan lesz erre pénz, arra Gulyás Gergely azért nem válaszolt Baka Zoltánnak, amikor elfogadta eheti meghívását a Dellába, mert jogász – aki meg nem jogász, tehát Nagy Márton, egyelőre ott tart, hogy azt számolja ki, egyáltalán mennyi pénz legyen honnan.

Ahogyan Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója levezette: a Fidesz mindent 2026-ra tesz fel, a gazdasági utóhatások „másodlagosak” – írta körül eufemisztikusan azt, hogy a cél nem Magyarország, hanem a párt üdve, és mivel ez már mindenkinek tök természetes, azt már nem is latolgatja senki, kisülhet-e belőle valami áttételesen, szándékolatlanul hasznos, csak azt számolgatjuk, hogyan nem lesz ebből egy időben elcsúsztatott harakiri.

Ehhez képest sokadlagos gumicsont, hogy ahogy Gulyás Gergely nagyjából mondani akarta, otthon, a négy fal között lesz-e Pride, vagy egy év 0,01 százalékában – ennyit tesz ki két óra – még mindig van rá időnk meg sugárutunk. Ahogyan, mielőtt a tangás férfiak szószólójává keretezem magamat, jelzem, hogy ha kérnék a teret és a figyelmet, a kerekesszékesekre, a virágárusokra vagy akár a volt vezérkari főnökök meglepően népes klubjára is lehetne. Mondjuk, az utóbbiakra mostanában jutott.

(Orbánék mentőötleteiről bővebben a Háromharmadban.)

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post Akkor büszke heterókként, egy Fidesz-zászló alatt fogyunk el first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu