Ambrus Attila nemrég a Best magazinnak adott interjút, melyben az újrakezdésről mesélt. Mint ismeretes, a Viszkis néven elhíresült rabló harminc alkalommal rabolt bankot, takarékszövetkezetet, utazási irodát és postát. 13 évet ült. Mint mondja, igyekszik betartani a szabályokat, és szerinte úton jár. Úgy fogalmaz, ötven fölött az ember már ne balhézzon, ráadásul a három csapás értelmében neki nincs is több dobása.

Jogszabályok értelmében az, aki három súlyos bűncselekményt követett el, és még egyszer elkövet valamit, automatikusan életfogytiglant kap. Én harmincszor raboltam, 200 millió forinttal lettem gazdagabb…

– emlékezett vissza a Viszkis, akinek bevallása szerint egyik kezén bementek a milliók, a másikon pedig ki.

Szenvedélybeteg voltam, kaszinókba jártam. Szerettem a csajokat, no meg azt gondoltam, előbb-utóbb úgyis lelőnek, vagy sittre kerülök. Úgyhogy amíg tart a buli, addig tart, ha már elhoztam, el is költöm.

A börtönben töltött éveit illetően Ambrus azt mondja, bent megtanulta a beosztást, amit korábban nem tudott. A feleségével több lábon állnak, vállalkozásaik vannak. Ambrusnak a kerámiázás jött be, ami mellett bűnügyi sétákat tart a Budai Várban, illetve csapatépítőt multicégeknél. Jól keresnek, már megtakarításaik is vannak – a Sztárboxszal pedig újabb kihívások előtt áll, amivel pénzt is keres.

A Viszkis egyébként a szabadulása után megnősült és kétgyerekes apa lett. A beszélgetés alkalmával elmondta, hogy a börtönben sokat olvasta az elismert pszichológus, Vekerdy Tamás gyereknevelésről szóló könyvét, tudat alatt már készült az apaságra. Amikor pedig élesre fordult a dolog, volt benne némi tudatosság.

Először virágot vettem a feleségemnek, gondoltam, ha azok nem pusztulnak ki, akkor talán alkalmas vagyok a gondoskodásra. Aztán kutyák érkeztek a házhoz, azok sem pusztultak el. Azt mondtam, na akkor érdemes elgondolkodni, hogyan tovább. A lányunk, Anna hatéves, most lesz iskolás, a fiam, Magor három múlt.

Ami a saját gyerekkorát illeti, Ambrus azt mondja, amikor a szülei elváltak, az apja lefizette a román bíróságot és az egész falut, ahol éltek, hogy valljanak az anyja ellen, és neki ítéljék őt. Apját kemény emberkét jellemezte, aki egész gyerekkorában ütötte-verte.

Spárta és Taigetosz sehol nincs ahhoz képest, ahogy én felnőttem. Én soha nem ütném meg a gyerekeimet, mert a saját példámból tudom, veréssel nem lehet nevelni

– jelentette ki az édesapa, aki emlékei szerint már kilencévesen elindult lefelé a lejtőn: kivágták a templomból, mert megitte a misebort, megette a templom ötévnyi ostyakészletét, majd az apja kollégiumba küldte, ahonnan kirúgták, és javítóintézetbe került.

Édesanyjával negyvenvalahány éven át alig találkoztak, nem keresték egymást. Amikor Ambrus megnősült, szerette volna, ha anyja kíséri el az oltárig, utóbbi azonban sem az esküvőjére, sem a gyerekei keresztelőjére nem ment el, ami nagyon fájt neki. Ennek ellenére kibékültek, és a gyerekeit sem zárja el a nagymamájuktól azért, mert neki problémái voltak vele.

Ami a bűnözői múltját illeti, a Viszkis szerint élete legnehezebb feladata lesz majd színt vallania a gyerekeinek.

Abban hiszek, ha következetesen nevelem a gyerekeimet, ha igyekszem a lehetőségemhez mérten mindent megadni nekik, akkor, ha elfogadni nem is tudják, talán megértik, hogy az édesapjuknak voltak az életben rossz döntési, amiknek megfizette az árát. A kislányom már sok mindent kérdez. Tavaly például az édesanyámat faggatta arról, miért van itt nálunk, hisz kicsi gyerekként elhagyott engem. Anyám csak pislogott, majd azt válaszolta, »az apád megbocsátott nekem”. Bízom benne, hogy ők is megbocsátják majd a korábbi botlásaimat.

Az interjú alkalmával az is szóba került, hogy Ambrus bűnözői múlttal és börtönnel a háta mögött lett népi fős, akiről filmet forgattak és könyveket írtak – ezt pedig sokan nem bocsájtják meg. A Viszkis ennek hallatán úgy fogalmazott, az, hogy hős lett, barokkos túlzás.

Én soha egyetlen szerkesztőt, főszerkesztőt, újságírót nem hívtam fel, hogy írjanak rólam, készítsenek velem interjút. Nem az én problémám, hanem össztársadalmi probléma, hogy egy bűnöző miért lehet népszerű. Ez szerintem sem normális. Azt gondolom, én egy szelep voltam és vagyok a társadalomban, mert ebben is kettős mérce működik. Úgy lehet elvinni milliárdokat egy bankból, hogy annak nincs következménye, de ha ellopsz egy tyúkot, akkor lecsuknak. Én 200 millióért 13 évet ültem. Ha mindenkit lecsuknának, aki belenyúlt úgymond a levesbe, akkor én sem lehetnék az, aki vagyok

– tette hozzá.

The post Ambrus Attila: Nem az én problémám, hanem össztársadalmi probléma, hogy egy bűnöző miért lehet népszerű first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu