A NASA az amerikaiak szemében az egyik legfontosabb és legmegbecsültebb állami szervnek számít, a holdprogram azonban már nem ennyire népszerű: a Pew Kutatóközpont felmérése szerint az állampolgárok mindössze 12 százaléka szerint kellene prioritásként kezelni. Ehelyett a legtöbben a Földre fókuszáló, például a potenciálisan veszélyes aszteroidák észlelését célzó, illetve klímatudománnyal kapcsolatos küldetésekre helyeznék a hangsúlyt – utóbbit az űrügynökség éppen háttérbe szorítja a holdküldetések kedvéért.

Ennek egyik oka, hogy a dinamikusan fejlődő kínai űrprogram látszólag elkezdte veszélyeztetni az Egyesült Államok vezető szerepét a világűrben, amit az Amerika nagyságát ígérő Donald Trump aligha néz jó szemmel. Ráadásul nem csupán az forog kockán, hogy melyik nemzet lesz az első, amely a 21. században űrhajóst juttat az égitestre, mindkét ország célkitűzései között szerepel egy tartós holdbázis felépítése is. Egy ilyen vállalkozáshoz a műszaki és technológiai feltételek mellett elengedhetetlen egy ideális helyszín is, ahol elegendő víz, napfény és egyéb energiaforrás áll rendelkezésre, ilyenből pedig korlátozott számú létezik a Hold felszínén. Éppen ezért félő, hogy akinek először sikerül tartós jelenlétet kialakítani az égitesten, az teljesen kiszoríthatja versenytársait. Mindez eddig világos, az viszont már kevésbé, hogy miért ennyire lényeges bolygónk kísérőjének meghódítása.

Meg kell nyerni az új űrversenyt, de miért?

A NASA még 2017-ben jelentette be, hogy visszatér a Holdra, és ezúttal ott is akar maradni. A nagyratörő célok megvalósítása azonban nem megy zökkenőmentesen. A most megvalósuló Artemis–2 küldetésnek az eredeti tervek szerint például 2022-ben kellett volna megvalósulnia, a következő emberes holdra szállásnak pedig 2024-ben – erre jelen állás szerint legalább 2028-ig kell várnunk. Ettől kezdve félévente szeretnének űrhajósokat küldeni az égitestre, ahol megkezdenén egy fenntartható bázis felépítését is.

A NASA hivatalos kommunikációja szerint ez a létesítmény az egész emberiség javát szolgálhatná, hiszen egy holdi kutatóállomás létesítésének komoly tudományos hozománya lehet. Olyan vizsgálatok lefolytatását tenné lehetőve, amelyek földi körülmények között megvalósíthatatlanok, az égitesten található anyagok elemzése pedig sok kérdésre adhatna választ a Föld és a Naprendszer korai időszakával kapcsolatban.

Emellett potenciális gazdasági haszonról is beszélnek, hiszen az égitest felszíne alatt értékes erőforrások rejtőznek – például ritkaföldfémek, valamint egy hélium-3 nevű izotóp, ami akár a fúziós energia kulcsát is jelntheti. Ezek hasznosítása egyelőre persze még nem kifejezetten reális, hiszen kitermelésük és hazaszállításuk annyira költséges, hogy a belefektetett pénz valószínűleg nem térülne meg. Hosszú évtizedekkel előre gondolkozva viszont fontos tartalékot jelenthetnek.

Sok a buktató a NASA holdprojektjében

Ha mindez science fictionnek hangzik, az nem véletlen, sok szakértő is szkeptikus azzal kapcsolatban, mennyire megvalósíthatók az Artemis-program vállalásai. A probléma ott kezdődik, hogy a NASA-nak kis túlzással egyelőre egy valamije van a holdra szálláshoz: egy dátuma. Az egyik legfontosabb eszköz, amelyik az égitest felszínére szállítaná az asztronautákat, messze van a bevetésre kész állapottól. Ezt a feladatatot a SpaceX Starshipjének kellene ellátnia, ám jelenleg csak korai tesztrepüléseit végzi, méghozzá változó sikerrel. Leghosszabb útja alig több mint egy óráig tartott, és többször előfordult, hogy a levegőben felrobbant vagy szétesett. Vagyis a rendszeres holdra szállások teljesítése még nincs karnyújtásnyira.

Mondani sem kell, hogy a holdbázis megépítése és üzemeltetése ennél is nagyobb falat, működtetéséhez többek között jelentős méretű vízlelőhelyre lenne szükség. Jég formájában a Holdon elméletileg meglepően nagy vízkészletek lehetnek jelen, a probléma viszont az, hogy nem tudjuk biztosan, ezek mennyire könnyen hozzáférhetők, és elegendőek-e egy állandó élőhely hosszú távú fenntartásához. Ez a programpont ráadásul nemcsak technikai, de morális aggályokat is felvet. A Hold nem éppen ideális élettér az emberek számára: se mágneses mezeje, de említésre méltó légköre sincs, amely megvédhetné az űrhajósokat a súlyosan egészségkárosító kozmikus sugárzástól, ami az égitest felszínén kiépített tartós emberi jelenlétet legalábbis kockázatossá teszi.

Ezek a kilátások finoman szólva sem kedvezők, sőt akár teljesen keresztbe is tehetnek a kitűzött céloknak. Ez a kimenetel a NASA számára amellett, hogy arcvesztéssel járna, óriási anyagi kárt is jelentene, hiszen a projekt már most több tízmilliárd dollárt emésztett fel.

Kína válhat a Hold urává?

Az Egyesült Államok tehát – bár nagy lépést tett előre – még korántsincs célegyenesben. És mi a helyzet a rivális Kínával? A rövid válasz: nem tudjuk. A Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) megközelítőleg sem kommunikál olyan nyíltan, mint amerikai vetélytársa, ezért azt is nehéz felmérni, mennyire lehetnek közel például egy emberes holdra szálláshoz – amelyet saját elmondásuk szerint egyébként legkésőbb 2030-ig végrehajtanak. Elképzeléseink ugyanakkor lehetnek.

Bár a kelet-ázsiai nagyhatalom viszonylag új szereplője az űrkutatásnak (a CNSA-t 1993-ban alapították), az elmúlt években hihetetlen gyorsasággal kezdett felzárkózni a hosszú évtizedek óta operáló NASA-hoz, és egyedülálló sikereket ért el a Holdon is. 2024-ben a Csang-o–6 nevű küldetésük részeként sikeresen az égitest déli pólusához juttattak egy leszállóegységet, amely az ott begyűjtött mintákat később vissza is jutatta a Földre. Ez olyan teljesítményt, amelyet korábban senkinek sem sikerült elérnie.

Az emberes holdra szállás persze más tészta, de a szakértők már komoly esélyt adnak annak, hogy Kína képes lehet megugrani, akár Amerika előtt is.

Ha tippelnem kellene, hogy asztronauta vagy tajkonauta lesz az első ember az Apollo-program után újra a Holdon, nem mernék asztronautára fogadni

– fogalmazott Kiss László csillagász egy 2025-ben lapunknak adott nyilatkozatában.

The post Amerika már a Hold felé tart, de Kína ott lehet a sarkában first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu