Ron Atkinsont 1986 novemberében a Southampton–Manchester United Ligakupa-mérkőzés (4-1) után menesztették az Old Traffordról.
Alex Ferguson útját tehát a Szentek is egyengették, de ha a menedzser hálás volt is a southamptoniaknak, minden ilyen érzése semmivé foszlott manchesteri működésének tizedik esztendejében.
Amikor a 16. helyezett lepofozza a címvédőt
Harminc éve, április 13-án a Southampton úgy nyert 3-1-re a Manchester United ellen, hogy a 16. helyen állt, míg favorit ellenfele előző tizennyolc mérkőzésén veretlen maradt, azaz egyenes úton haladt sorozatban harmadik bajnoki címe elnyerése felé.
Ám a Dell stadion 15 262 nézője váratlanul annak örvendezhetett, hogy csapata huszonhárom perc alatt 2-0-s vezetést szerzett, majd a szünetig 3-0-ra hizlalta előnyét. Végül 3-1-re nyert, de a találkozó nem elsősorban a szenzációt keltő eredményről maradt emlékezetes, hanem arról, Ferguson miként magyarázta az első félidő manchesteri black outját.
Csődöt mondtak a MU legendái
Azt mondta, a Unitedet szponzoráló cég szürke meze az oka mindennek. Vagyis nem amiatt került tetemes hátrányba a vendégcsapat, mert Ken Monkout és Neil Shipperley-t nem tudta meggátolni a gólszerzésben; nem is azért, mert Jason Dodd beívelését Peter Schmeichel – a korabeli leírások szerint „kétbalkezes” mozdulattal – kiejtette, így Matt Le Tissier a legnagyobb nyugalommal passzolhatott az üres kapuba.
Nem. A szerelés miatt. Amely szürke volt, mint a hályog.
A fordulás után kékben játszott a United, de a váltás nem használt, Ryan Giggs egy perccel a lefújás előtt szépített, már amennyire (3-1). A szépségtapasz nem feledtethette, hogy a zűrös mérkőzés közben Schmeichel Steve Bruce-szal, Roy Keane meg Schmeichellel ordibált, hangulatilag nem egyszer úgy tűnt, mintha a Schmeichel – Gary Neville, Bruce, Irwin, Sharpe (May) – Beckham, Butt (Scholes), Keane, Giggs – Cantona, Andy Cole összetételben játszó, ám a sztárparádé ellenére is tehetetlen vendégek sörmeccsen lettek volna.
0-5 után 3-6
Na, majd legközelebb – vigasztalták magukat a manchesteriek, ám 1996 őszén még jobban megjárták a tengerparti városban. Magyar ember számára igazán jól hangzó angliai eredmény született: a Southampton 6-3-ra győzött. (Ha nem is november 25-én: október 26-án.)
A Manchester United hat nap alatt tizenegy gólt kapott, mert október 20-án a másik United, a Newcastle 5-0-ra győzte le Ferguson akkoriban boldogtalan együttesét. Miközben a kolumbiai Faustino Asprilla a cserepadon ült, Darren Peacock, David Ginola, Les Ferdinand, Alan Shearer és Philippe Albert durván megrongálta Schmeichel hálóját.
A Southampton sem kímélte a MU-t, Ferguson pedig nem foghatta a szürkére a lefagyást, mert csapata a kék-fehér szerelésben szedte be sorra a gólokat. Ezúttal a félidő volt 3-1, miután Jeff Winter játékvezető a huszadik percben, 1-0-nál kiállította Keane-t. A létszámfölény olyannyira feldobta a már az 1986-os 4-1-en is pengető Matt Le Tissier-t, hogy a tizenhatos közelében mozgolódó játékos csipke finom emeléssel csapta be Schmeichelt,
aki lövésre számított, és kifelé indult, ám a southamptoni futballista nem erőből, hanem ésszel és technikával oldotta meg a helyzetet.
A gól, amely tökéletesen megragadja a saját korát
A The Guardian 2017-ben, a Premier Liga megalakulásának huszonötödik évfordulóján ezt választotta a negyedszázad góljának.
„A PL eddigi 25 768 gólja között több száz ilyen van. A huszonöt év legszebb élvonalbeli góljának kiválasztása nevetségesen szubjektív feladat, ám amennyire értelmetlen, annyira elkerülhetetlen a késztetés. Ha kontextust keresünk, eléggé erős érvek szólnak Sergio Agüerónak a Queens Park Rangers elleni győztes gólja mellett (3-2), hiszen azt a 2011/12-es szezon utolsó másodperceiben szerezte, és bajnoki címhez segítette az előzőleg 1968-ban aranyérmes Manchester Cityt. De a nagyszerű gólok sokfélék. Olyanok, mint a lenyűgöző fotóalbumok vagy a ragyogó kislemezek: egy adott időről, helyről, egy érzésről szólnak.
Le Tissier gólja talán nem a valaha szerzett legzseniálisabb gól. De pazar gól egy olyan embertől, akinek még mindig a legnagyobb személyes részesedése van a Premier Liga-történet összes felejthetetlen góljából.
Ez a gól tökéletesen megragadja saját korát, a PL legjobb időszakát, azokat a korai szezonokat, amikor a világ még fiatal volt, a jövő pedig tágra nyílt.”
Minden bejött a Southamptonnak
A southamptoni 6-3 alkalmával a szünet után is esett egy lélegzetelállító gól: az izraeli Eyal Berkovic föld-levegő rakétát küldött a bal felső sarokba.
A triplázó norvég Egil Östenstad csak harmadik lehetett a mesterhármasával.
A Beasant – Lundekvam – Dodd, Van Gobbel, Dryden, Simon Charlton (Potter) – Le Tissier (Watson), Oakley, Neilson (Magilton), Berkovic – Östenstad összeállítású Southamptonnak minden sikerült, ezúttal 15 253 néző ámult a parádén. (Kilenccel kevesebben voltak, mint a 3-1-en.)
Aki nem ment ki a meccsre vagy nem kapott jegyet, az is hamar megtudhatta a részleteket. Egy órával a forduló mérkőzéseinek lefújása után már utcán volt a Gazette Sports című lap az angol és skót első, másod-, valamint harmadosztály összes meccsének tudósításával, tabellákkal, friss képekkel, huszonnyolc oldalon.
Hogyan csinálták, nem tudom. De hát azt sem lehetett sejteni, mi történt a Southamptonnal, és főként mi lett a Manchester Uniteddal 1996. április 13-án és október 26-án. Annyi bizonyos: a bajnoki címet 1996-ban és 1997-ben is a Manchester United nyerte, a Southampton mindkét évadban – épphogy – bennmaradt.
A Soton ikonja végül lemaradt a 98-as vébéről
Le Tissier, az első középpályás, aki több mint száz gólt ért el a Premier League-ben, mindössze nyolcszor szerepelt a válogatottban. A 1998-as világbajnokság előkészületi időszakában Anglia utolsó B válogatott mérkőzésén mesterhármast ért el az oroszok ellen, Glenn Hoddle menedzser mégis kihagyta az utazó keretből.
Hiába zárult meggyőző 4-1-gyel, a próbajáték nem sikerült.
The post Amikor Alex Ferguson átment humoristába, és a furcsa mezre fogta a kínos MU-zakót first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
