A műemlékvédelem célja a világ minden országában az, hogy megőrizzék az épített örökség legértékesebb darabjait, illetve a művészettörténet legnívósabb példáit, legyen szó hétszáz éves katedrálisokról, alig néhány étizede született, veszélyeztetett modern villákról, vagy épp egy forgalmas téren álló szoborról.
A védhető értékek körét Nagy-Britanniában egy kicsit másként értelmezik, mint a világ többi részén, hiszen az elmúlt évtizedekben több kutyaházat is védelem alá helyeztek.
A döntés végső soron érthető, hiszen egy négylábú otthona is képviselhet építészeti értéket, a döntés innen, Közép-Európából nézve azonban mégiscsak meglepő.
A konkrét példákat nézve az okok persze nyilvánvalóbbá válnak, hiszen a 14. századig visszanyúló, vizesárokkal körülvett Ightham Mote udvarán álló darab például szépen átörökítette az épület favázát, és szépen illeszkedik a környezetéhez:
Az 1890-ben, Sir Thomas Colyer-Ferguson által saját bernáthegyije, Dido számára építtetett otthon nem a kategóriája egyetlen példája: a Surrey grófságban álló West Horsley Place téglákból rakott, szép oromzatú kutyalakja például 1985 óta számít II. kategóriájú értéknek.
Az építmény pontos kora nem ismert, a fényűző otthonban egykor élő Currie család egy tagja 1901-es visszaemlékezésében azonban arról írt, hogy azt, illetve a mostanra eltűnt másik ugyanilyen kutyaház a West Horsley Place-be való 1838-as beköltözésükkel egyidőben született.
A témában a mindössze háromszáz embernek otthont adó kistelepülés, Bighton is tartogat meglepetést, hiszen ott egy téglaburkolatú, íves tetővel különlegessé tett 19. század végi példa rejtőzik. Az 1983-ban védelmet kapott darabnak még miniatűr, ketreces kifutója is van:
The post Angliában nemcsak az épületek és szobrok, de a kutyaólak is lehetnek műemlékek first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
