Már az első visszajelzések alapján megérte minden álmatlan éjszaka. Szeretném, hogy idővel minél kevesebb gyerek jöjjön hozzám csúfolódás és bántalmazás miatt. Ha egyre többen jönnének majd el a családi napra olyanok is, akik nem érintettek közvetlenül. Hogy töltsenek együtt időt. Ha a szülők magukra is fordítanának időt, mert azt éreznék, hogy a gyerekeik sínen vannak.
A Heves vármegyei Rózsaszentmártonban járunk, ahol augusztus végén egy új intézmény nyitotta meg kapuit: a Kaleidoszkóp Tehetségtámogató, Fejlesztő és Mentálhigiénés Központ. A központot a helyi általános iskola pszichológusa, az imént idézett Géczi-Tóth Viktória álmodta meg, a projektet pedig az önkormányzat egy épület biztosításával támogatja.
A központ szeptembertől számos szakemberrel – köztük pszichológussal, logopédussal, meseterapeutával, pozitív fegyelmezés szülőoktatóval és zenepedagógussal – várja a felnőtteket és a gyerekeket. A szakemberekben közös, hogy neuroaffirmatív szemlélettel dolgoznak (ennek az a célja, hogy a különbségeket ne problémaként, hanem értékes sajátosságnak tekintsék – a szerk.), rendszerszemléletben és erőforrásközpontúan gondolkodnak. Nagyon várják még újabb szakemberek jelentkezését is, kiváltképp autizmus spektrum pedagógiája szakos gyógypedagógust és állatterápiás szakembert.
Időközben felcsillant a remény, hogy lesz gyermekpszichiáterünk is – aki egyébként emellett felnőtt pszichiáter és neurológus is –, ami tudomásom szerint még Egerben sincs
– újságolja Viktória.
A fejlesztőház – amelyben olyan egyéb foglalkozások is elérhetőek lesznek, mint például bűvészkedés, szakkörök, képzőművészeti foglalkozások vagy akár színjátszás is – kezdetben csak térítéses szolgáltatást nyújt majd, de az alapító csapat egy egyesület létrehozásán dolgozik azért, hogy később pályázati hozzájárulással a rászorulók számára ingyen ellátást is nyújthasson.
A pszichológus első kézből tapasztalta meg, hogy egyre több az atipikus fejlődésmenetű gyermek, sokuknak egyszerre lenne szükségük tehetséggondozásra és fejlesztésre, miközben már nemcsak az állami ellátórendszer leterhelt, hanem a magánszakemberek kapacitása is véges. Ráadásul az utóbbiak főleg a nagyobb városokban elérhetők, azaz az olyan térségek, mint a hatvani járás – amelyhez az alig több mint 1800 lakossal rendelkező Rózsaszentmárton is tartozik –, részben ellátatlanok.
Mit jelent az atipikus? Kikről beszélünk?
Az elmúlt években folyamatosan emelkedett hazánkban a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma, a KSH adatai szerint a 2024/2025-ös tanévben mintegy 4600 fővel. Atipikus fejlődésnek pedig az olyan, nem mindig nyilvánvaló és egzakt módon azonosítható eltéréseket nevezzük, amelyek gyakran együtt és különböző kombinációkban jelennek meg. A szindrómák gyakori közös megjelenésének oka az egymást átfedő fejlődési utak, amelyek az atipikus fejlődéshez vezetnek. Ide tartoznak a neurológiai alapú teljesítményzavarok, mint például a tanulási zavarok (például a diszlexia vagy a diszkalkulia) és az ADHD; illetve az autizmus spektrum zavarok egy része is.
Viktória érkezésünk után körbe is vezet minket a zegzugos, öt éve felújított, de érkezésükig nagyrészt kihasználatlan épületben. A váróban olvasósarok fogadja az érkezőket, de más izgalmas mozzanatok is akadnak: például itt maradt még a fotókeret a nyílt napról (és az érkezők annyira szeretik, hogy úgy tűnik ott is marad). A szobák egy-egy színről kapták a nevüket, nem véletlenül, hisz a hozzájuk vezető utat azonos színű padlójelölők mutatják. Az ilyesfajta vizuális elemek sokat segíthetnek az autista és ADHD-s személyeknek. A zöld szobában például mindenféle korosztály jól érezheti magát egyszerre, hiszen a gyerekeknek számos babzsák, a felnőtteknek pedig kényelmes kanapé áll rendelkezésükre, sőt, nemrég egy pianínó is érkezett. Mi is itt foglalunk helyet.
Miért pont Rózsaszentmárton?
The post „Anya, én tudom, mit beszéltünk, de nem megy” – a falura hazatérő pszichológus meg akarja mutatni, hogy minden gyerek érték first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
