Milyen Magyarországról külpolitikát csinálni Brüsszel helyett?

Brüsszelben talán nem olyan éles a határvonal, úgyhogy nehéz összehasonlítani, de az biztos, hogy egy óriási fellendülés, óriási lehetőség van most a választások után a magyar külpolitikában is, csakúgy, mint a belpolitikában. Az az új gondolat – amelynek nem szabadna egyébként újnak lennie –, hogy mindent a magyar nemzet, a magyar polgárok érdekeinek alárendelve csináljunk, ez a külpolitikában is változást jelent, és ennek a részének lenni, ez nyilván izgalmas.

Az első körben ez ugye azt jelenti, hogy be kell mutatni az új tiszás többséget. Bár nagy volt az elégedetlenség az előző rezsimmel szemben külföldön – majdnem mindenhol egyébként, még az Egyesült Államokban is –, ez nem jelenti azt, hogy kellő mélységben ismerték a Tiszát.

Annyit tudtak, hogy a Tisza a kihívója a Fidesznek, de azon a szűk körön túl, akikkel együtt dolgoztunk az Európai Parlamentben konkrét ügyeken, nem sokan ismertek minket, mert nekünk belpolitikai fókuszunk volt. A kormányzásra való felkészüléssel és a választás megnyerésével foglalkoztunk.

Most, a választások után elképesztően nagy az igény arra, hogy többet megtudjanak rólunk. Oké, azt mondtuk, hogy le kell váltani az előző rezsimet, mert korrupt, nem a magyar érdeket szolgálja, és tönkreteszi Magyarország szövetségi kapcsolatait, de ezen túl mit kell rólunk tudni? Mit gondolunk a világról? Ezt el kell elmondanunk – ez persze elsősorban intézményesen a kormány feladata, azon belül is természetesen a külügyminiszteré meg a Külügyminisztériumé, de a Külügyi Bizottság elnökeként, parlamenti képviselőként ez nekem is kiemelt feladatom.

Az európai centrista erőkkel nagyrészt ön kötötte össze a párt vezetőit az elején, mennyire sikerült megoldania ezt a feladatot? Értik már a Tiszát?

A legfontosabb különbséget mindig is értették, hogy mi a jogállamiságon alapuló, szabadversenyes demokráciában hiszünk. Ezért támogattak minket az elejétől fogva. Az árnyalatnyi, nüanszos, konkrét szakpolitikákkal kapcsolatban napról napra alakul. A legszorosabb kapcsolat a környékbeli országokkal volt már korábban is. Itt volt Manfred Weber, a Néppárt elnöke, voltak itt német látogatók, a német külügyminiszter, a magyar kormányfő járt Varsóban, Bécsben, Berlinben. Én magam számtalan néppárti delegációt fogadtam. Volt egy nagy, harmincfős néppárti delegáció szerte Európából itt szeptemberben. Egyrészt ebből alakul ki a megértés, másrészt abból, ha konkrét európai ügyeken dolgozunk együtt. Nekünk az első számú prioritásunk Európában a választás után az uniós pénzek hazahozatala volt. Ez egy olyan gigantikus feladat volt, amit mindenki megértett külföldön, és mindenki értette, hogy ez miért elengedhetetlenül fontos.

Bármilyen meglepő, az előző rezsim úgy gondolta, hogy el lehet engedni, ki lehet dobni az ablakon 10 milliárd eurót –, de mindenki más értette, hogy nem engedhetjük meg magunknak ennek az elvesztését. Óriási szükség van ezekre a beruházásokra. Nagyon nehéz örökséget kaptunk az előző rezsimtől a gazdaság területén.

Most majd felpörögnek más ügyek is, például a hétéves keretköltségvetés, a gazdasági kérdések, a migrációval kapcsolatos ügyek. Ezekben fog majd kikristályosodni, hogy mit gondol az új többség kormányzati szinten.

Magyar Péter első uniós csúcsán azt látják a többi tagállam vezetői, hogy rendben, Magyarországon leváltották az Orbán-rendszert, majd a nagykövetek találkozójára bejön az eddigi nagykövet, és akadékoskodik az ukrán csatlakozás elindításával kapcsolatban, Magyar Péter főtárgyalójaként pedig megjelenik az eddigi helyettes serpa. Brüsszelben nagyrészt ugyanazok a szereplők képviselik a magyar kormányt, sokszor ugyanazokban az ügyekben akadékoskodnak, még ha máshogy is. Milyen következtetést vontak le ebből külföldön? Ez egy olyan Orbán-kormány, amelynek jobb a modora?

The post „Az biztos, hogy udvariasabb vagyok Orbán Viktornál, de nem ez a fő különbség” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu