Az évszázad visszavágója: 7:1-re győztünk az angolok ellen

Az évszázad mérkőzésének nevezett találkozón 1953. november 25-én a magyar futballválogatott 6:3-ra verte Angliát a londoni Wembley Stadionban, a visszavágót szűk fél évvel később rendezték, 1954. május 23-án. Óriási volt az érdeklődés, erre az alkalomra kissé átalakították a Népstadion nézőterét, így az 85 500 fő befogadására vált alkalmassá, a Népsport szerint ugyanakkor 92 ezer fő látta a meccset, mivel sokan bemásztak, illetve különböző objektumokra felkapaszkodva nézték – írja a Rubicon.hu. A magyar-angolnak sporttörténeti jelentőségén túl politikai üzenete is volt, a magyar vezetők a kommunizmus felsőbbrendűségének bizonyítékaként tekintettek a magyar csapat remélt győzelmére.

A játékot az angolok kezdték, de az első félidőben nem sokat volt náluk a labda, folyamatosan a magyarok támadtak. Az első gólt Lantos Mihály szerezte szabadrúgásból a 8. percben, majd a 21. percben Kocsis lövése egy angol védőről Puskás elé pattant, ő pedig a kapuba lőtte. Az angolok továbbra sem tudták átvenni az irányítást, a 31. percben Kocsis lőtte a harmadik magyar gólt, és ezzel az eredménnyel mentek félidőre a csapatok. A második félidőben az angolok jobban játszottak, és többet birtokolták a labdát, mint az első félidő bármelyik részében, ám nem sokra mentek vele. Kocsis, majd Tóth II. góljával a 60. percben már 5:0 volt az állás, majd két perc múlva Hidegkuti berúgta a hatodikat. Az angolok nagy nehezen, egy szabadrúgás után szépítettek, majd Puskás újra kilőtte a hálójukat:

ez maradt a végeredmény, Magyarország, Anglia 7:1.

Az évszázad meccsének visszavágóján az angolok történelmi vereséget szenvedtek, a szakértők korabeli értékelése szerint Puskásék egyéni zsenialitása mellett a magyarok játékrendszere volt a nagy vereség oka. A magyar válogatott Hidegkuti személyében visszavont középcsatárral játszott, míg az egyik középpályás inkább védekezett. Ráadásul ehhez magas védelmi vonalak és letámadás párosult, aminek hatékony végrehajtása érdekében nagyon kötetlen szerepek alakultak ki. A szélsőhátvédek is felfutottak, és bizony nemegyszer előfordult, hogy helyet cseréltek a szélsőkkel, amit az ellenfél nem tudott követni. „Túlsúly a védekezésben, emberfölény a támadásban!” – ahogy ezt visszaemlékezésében Grosics Gyula is megfogalmazta.