2024. október elsején lépett érvénybe az úgynevezett kötöttártörvény, amely szerint az újonnan kiadott könyvekre a megjelenést követő egy évben maximum tíz százalék kedvezmény adható. A Kulturális és Innovációs Minisztérium deklarált célja a szabályozással az új termékek, a kisebb könyvesboltok és a sokszínű piac védelme volt, hiszen a nagyobb piaci szereplők könnyebben tudnak élni a nagyobb mértékű akciózással. A törvényről azonban előzetesen nem egyeztetettek a szakmával, a törvényjavaslat tavaly tavaszi benyújtásakor is csak néhány napot hagyott társadalmi egyeztetésre (nem túl szerencsés módon épp a húsvéti időszakban).

Ősszel – közvetlenül a törvény hatályba lépését követően – beszélgettünk könyvszakmai szereplőkkel, akik akkor azt mondták: a törvény az akkori állapotában nem szolgálja a kitűzött célt, sőt, egyenesen ellene dolgozik. Ráadásul a fóliázást kötelezővé tévő jogszabályhoz hasonlóan ezúttal sem sikerült egyértelmű szövegezést alkotni, a kilátásba helyezett büntetés viszont aránytalanul magas.

A több száz kiadót képviselő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, Gál Katalin akkor úgy fogalmazott, az új törvény legfájóbb pontja a kisebb kiadók ellehetetlenítése: azok ugyanis a saját felületeiken adott jóval nagyobb kedvezményekkel tudták csak felvenni a versenyt a nagyobb forgalmazókkal. Az MKKE a törvényjavaslat megjelenésétől fogva folyamatosan küldött visszajelzéseket, és igyekezett párbeszédet kezdeményezni a minisztériummal, erre azonban végül csak a törvény hatályba lépésének napján, október 1-jén került sor.

Ekkor az MKKE Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkárral tárgyalt, a megbeszélés azonban kimerült a kötöttártörvény működésének felvázolásában.

Több mint nyolc hónapja van tehát érvényben a jogszabály, ezért ismét felkerestük Gál Katalint, hogy a tapasztalatokról, a fejleményekről kérdezzük.

„Mindenki nagyon jóindulatú, csak nem történik semmi”

Noha Gál Katalin az októberi megbeszélés során biztató visszajelzéseket kapott – egészen pontosan abban egyeztek meg akkor, hogy jelen formájában „próbaidőn” lesz a törvény, igaz, ez csak szóbeli ígéret volt –,

azóta a minisztérium semmilyen egyeztetésre nem volt nyitott.

„Végrehajtási rendelet mind a mai napig nem született, így – mint az elmúlt időszakban készült jogszabályok többségével – itt is az a probléma, hogy nem egyértelmű a megfogalmazás. A leveleink ennek ellenére rendre nem érnek célba, nem kapunk választ a kérdéseinkre. Talán nem látják szükségesnek a végrehajtási rendeletet; azt érzékeltetik, hogy minden benne van a törvény szövegében” – mondta lapunknak az MKKE elnöke.

Ahogy már októberben is említette, nem világos például, hogy pontosan mi számít a megjelenés dátumának, azaz honnan kezdődik az egyéves intervallum. A törvény ezt a nyomdai teljesítést követő tizedik napként határozza meg, a gyakorlatban viszont nem ritka, hogy ennél sokkal később kerülnek forgalmazásba a könyvek (mondjuk a karácsonyi adagot már nyáron, egy kedvezőbb ajánlattal kinyomtatják). De az sem világos, hogy a nyomtatás és a tizedik nap között milyen szabályok érvényesek.

Ezernyi módon értelmezik ezt a kiadók, és azóta is rendszeresen érdeklődnek, hogy akkor most mi van ezzel a tíz nappal. Én nem tudok erre válaszolni, én is ugyanazt a törvényt olvasom, amit ők. Annyit tudunk mondani, hogy próbálják meg értelmezni

– mondja Gál Katalin. A kiadók ennek ellenére nemigen mernek próbálkozni, mert az itthoni törvénykezésben egy dolog azért nagyon alaposan ki lett dolgozva: hogy miként büntessék azt, aki elkövet valamilyen mulasztást.

The post Az idei könyvhét árain is meglátszik, hogy tavaly óta sem derült ki, miként kellene betartani a könyvártörvényt first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu