Az MSZMP-székházat még nem merték bevállalni

Bár a romos épületek felfedezése azóta foglalkoztatja az embereket, mióta léteznek romos épületek, az internet és a digitális kamerák megjelenésével mégis óriási lökést kapott ez a tevékenység.

Az angol urban exploration, azaz városfelfedezés kifejezés után egyszerűen csak urbexnek nevezett hobbi pedig – ahogy a világ minden táján, úgy hazánkban is – sokakat vonz, ha csak távolról is. Legalábbis erről árulkodik, hogy a legnépszerűbb magyar urbexesnek számító Hajner Gyula egy-egy videóját akár több százezren is megnézik a YouTube-on. De még a romos helyek egyszerű, dokumentarista jellegű lefotózásával is hatalmas követőbázisra lehet szert tenni a közösségi médiában.

A városfelfedezés legismertebb hazai képviselőjével, „Urbex Gyulával” készített interjúnk után öt évvel ezúttal az egyik legnépszerűbb tematikus magyar Facebook-oldal, a 127 ezer követővel rendelkező Magyarország elhagyottan – BCO urbex mögött álló két veterán városfelfedezővel – az elmúlt két évtizedben több mint 500 magyarországi elhagyatott helyet bejáró és megörökítő, de saját platformjaikon is névtelenségbe és arctalanságba burkolózó – G.-vel és M.-mel jártuk körbe kedvenc hobbijuk, az urbexezés legfontosabb kérdéseit.

Stílszerűen egy romos, bár kevésbé elhagyatott helyen, a jelenleg paintball- és airsoftpályaként működő egykori Dózsa György laktanyában Szentendrén, ahol nemcsak szovjet csapatok állomásoztak évtizedeken át, hanem a szovjet hadsereg tankjai is. Amiknek a karbantartását is ebben a Duna, a Dera-patak és a Dózsa György út által körbevett komplexumban végezték el.

A Hotel Olimpia hozta össze őket

Ugyan a két urbexes első kalandjaira kis túlzással Budapest két ellentétes végén került sor, a két fiatalember történetében közös, hogy már kiskamasz korukban mindkettejüket vonzotta, ahogy a természet visszaveszi magának az emberek által teremtett környezetet.

Egy kertes ház tőlem öt percre – nem hivatalosan az volt az első. Bunkereztünk, és közben azt gondoltuk, hogy ez egy romos ház, menjünk be, takarítsuk ki, és az lesz a főhadiszállásunk. Aztán persze elzavart innen a szomszéd. És akkor utána jött ez a gyár, a mai napig nem tudom, hogy mi volt pontosan, Michelin gumik voltak benne, elektronikai vagy szövőgyár lehetett – oda nagyon sokat jártunk

– mesélte G., akinek az első romos épületben tett látogatása Zuglóban, a Fogarasi úti Tesco közelében történt még 2004-ben.

„Aztán 2005-ben ajánlották Erzsébetligeten a volt szovjet laktanyát, és akkor már oda jártunk nagyon sokat. Filmeket forgattunk, airsoftoztunk, de néha csak úgy céltalanul mentünk ki oda, mert tetszett. És 2006-ban jött a Nagyvásártelep a Közvágóhídnál” – folytatta G., aki már ekkor elkezdte dokumentálni ezeket a romos helyeket, és online is megosztotta a fotóit a mind a mai napig létező G-Portálos honlapján, ami a 2019 végén elindított Facebook-oldal elődjének tekinthető.

Adrián Zoltán / 24.hu

Az erzsébetligeti kalandokra visszaemlékezve azt is felidézte, hogy amikor még rutintalan városfelfedezőként nem nézett a lába elé a volt szovjet laktanya területén, belelépett egy rozsdás szögbe, és egy korábbi tiszti lakásban élő orosz pár fertőtlenítette le a sérüléseit. Az edzőcipőt azóta sem cserélte le acélbetétes bakancsra, és saját bevallása szerint maszkot vagy kesztyűt sem szokott hordani. (Bár az egészségük szempontjából ez talán nem tűnik túl bölcs gyakorlatnak, arra mindenképpen jó a módszer, hogy kevésbé nézik őket tolvajnak, ha esetleg lebuknának.)

M.-nél ezzel szemben a Normafán indult a romos épületekhez való vonzódás, ahol a családi kirándulások alkalmával elkezdett szemezni az akkor még működő Hotel Olimpiával.

„Volt, hogy be is mentünk a mosdóba, aztán a szállónak egy idő után már egyre kisebb részei működtek. A végén csak az étterem, aztán már az sem. És mindig néztem az ablakait, hogy mi lehet benne, nagyon érdekelt. Végül pont a bontás előtt sikerült bejutni. De ott is háromszor–négyszer próbálkoztunk előtte” – mondta a kezdetekről M., aki az egyik ilyen felfedező akció alkalmával ismerkedett meg G.-vel.