40 ezer kilométer. Majdnem a Föld egyenlítőjével megegyező hosszúságú elektromosvezeték-hálózatot kezel a DTEK Grid csak Odessza megyében, hogy eljuttassa a fosszilisből és megújulókból előállított áramot a fogyasztóihoz. A megtermelt áramot nagyfeszültségű vezetékeken továbbítják, majd elosztó alállomásokon keresztül letranszformálják, mielőtt eljut a háztartásokba.
A háború 2022-es kitörése óta azonban Oroszország módszeresen célozza Ukrajna áramtermelő kapacitását.
Ma Ukrajnában nincs olyan erőmű – az atomerőművek kivételével –, amelyek ne semmisültek volna meg részben vagy egészben
– mondja Dmitro Hrihorjev vezérigazgató, aki a vállalat odesszai hálózatáért felelős.
Áramot azonban lehet importálni, az erőműveket körbe lehet bástyázni vasbetonnal, esetleg légvédelmi rakétákkal védeni (már, ha épp van elég, vagy elérhető a piacon). Az oroszok 2025 őszén viszont léptéket váltottak.
Azonosítottak egy szűk keresztmetszetet az ukrán hálózatban: az elosztóállomásokat. Ezeket kezdték el módszeresen pusztítani, hogy még akkor se jusson el a végfelhasználókhoz az áram, ha egyébként az erőmű megtermeli azt.
2025 decembere és 2026 márciusa között az ukránok 12 nagyobb és több száz kisebb támadást szenvedtek el, ezekben több mint 5000 „Shaheed” típusú drón és mintegy 150 ballisztikus rakéta, valamint több száz cirkálórakéta vett részt.
A támadások eredménye egy emberkísérlet lett: kiderült, hogy képes-e egy iparosodott, modern társadalom a huszonegyedik században átvészelni egy kemény telet napi néhányórányi világossággal, javarészt fűtés nélkül. Mint kiderült: képes a túlélésre, de sokkal többre már nem biztos.
Energetikai terror vagy energetikai népirtás: annak hívják, aminek akarják
– fogalmaz Dmitro egy odesszai alállomás feketére égett csonkjai előtt állva.
Ezt az alállomást az idén télen kétszer bombázták le. Körülötte munkagépek jönnek-mennek, a földön legalább negyven kiégett trafó feltornyozva várja, hogy elvigyék az ócskavastelepre. A rozsda vörösének minden árnyalata felvonul itt.
„Az első becsapódás után tűz keletkezett, amit a tűzoltók eloltottak, aztán majdnem két hét alatt helyreállítottuk a kárt. Később egy nagyobb támadás során körülbelül 10 drón találta el, mindkét transzformátor kiégett, a relévédelmi rendszer megsérült” – idézi fel az eseményeket Dmitro.
Az alállomást 2021-ben újították fel sok millió euróért. Most teljesen használhatatlan.
Ez az alállomás látta el a városközpontot, a kórházakat, a vízellátó rendszereket. Ahhoz, hogy újra működni tudjon, legalább egy transzformátort kéne telepíteni. A szükséges alkatrészek szállítása akár fél évig is eltarthat, a javítás további két–három hónapig. Addig is ideiglenesen más hálózatból tápláljuk a fogyasztókat.
Dmitro elmondása szerint a drónok elegendőek egy ilyen alállomás tönkretételéhez, nincs szükség hozzá rakétára. Oroszország a háború elején vásárolt iráni „Shaheed” típusú licensz alapján ipari mennyiségben képes ezeket gyártani és kilőni – sőt, azóta jelentősen továbbfejlesztették az eredeti típust.
Minden éjjel 20–30 drón támad minket. Kezdetben 50 kilós robbanófejekkel repültek, mostanra már 100 kilós robbanóanyaggal érkeznek. Ezen felül repeszekkel vannak megtöltve – apró golyókkal, amelyek minden irányba szétrepülnek. Nemcsak az objektumot akarják elpusztítani, hanem azokat is meg akarják ölni, akik javítani jönnek.
Elmondása szerint, ha összeadjuk a légiriadók idejét, Odesszában az elmúlt négy évben egybefüggően 228 napig volt légiriadó.
Ahhoz, hogy mindez ne fordulhasson elő még egyszer, komplex védelemre lenne szükség: fizikai és légvédelemre, tartalék berendezések felhalmozására.
Ukrajna-szerte autózva sok helyen láthatók a transzformátor állomások körül daruk, amelyek segítségével óriási betonelemekből emelnek falat a trafóállomások köré, de még ezek sem nyújtanak védelmet egy jó manőverező képességű cirkálórakéta ellen.
Utóbbiak lelövésére alkalmas légvédelmi rakétákra is szükség lenne, amihez Ukrajna az iráni háború miatt nem vagy csak nagyon nehezen jut hozzá: a drága és nehezen előállítható típusokból többet használtak el az Öböl-államok az iráni légitámadások elhárításához az elmúlt hetekben, mint Ukrajna a háború kitörése óta összesen. Tartalék berendezések pedig a partnerektől csordogálnak ugyan, de nem elegendő mennyiségben, ráadásul túl lassan.
Egy ilyen transzformátort senki sem tart raktáron nagy mennyiségben. Régen úgy működött, hogy tudtad, mikor lesz rá szükség, egy európai vagy ukrán gyárnak leadtad a rendelést, előleget fizettél, és hat–nyolc hónap alatt elkészült. De mostanra Ukrajnában sok vállalat megsemmisült, esetleg megszállt területen van, vagy nem működik teljes kapacitással, mert az emberek egy részét mozgósították. Ezért hosszúak a várólisták
– magyarázza Dmitro.
Az igényeiket továbbítják a hatóságok felé, az energetikai minisztérium pedig felállítja a prioritásokat. A probléma viszont nem csak az odesszai szolgáltatókat érinti, ezért nagy a tolongás.
„Napi szinten támadják a donyecki létesítményeket, de ott vannak még a harkivi, a szumi és a csernyihivi berendezések– szinte egész Ukrajnát érik a csapások.”
Miután az energetikai minisztérium sorrendet állít fel, a partnerektől megrendelik a berendezéseket, vagy humanitárius segítségen keresztül érkeznek az elosztókhoz.
Addig is kénytelenek vagyunk »energetikai kannibalizmust” alkalmazni. Ha vannak olyan alállomások, amelyek nem sérültek, akkor onnan el tudunk vinni alkatrészeket, hogy pótoljuk a károkat. Bizonyos létesítményeket eleve tartalékkal építettek, de ezek nagyon gyorsan fogynak. Ez a tél ezt megmutatta.
Dmitro szerint az Odessza megyében üzemeltetett 73 alállomásuk körülbelül 40 százaléka van olyan állapotban, mint, amit itt megmutattak, országszerte pedig több száz alállomás semmisült meg teljesen.
A szétlőtt telepen munkások próbálják kiválogatni a megmenthető alkatrészeket a romok közül. Ha megszólal a légiriadó, mindenkinek el kell hagynia a helyszínt, az oroszok elsődleges célpontja épp az a terület, ahol dolgoznak. A sziszifuszi javítgatás helyett az egyik legkecsegtetőbb megoldás az lenne, ha Ukrajna ezeket az alállomásokat a föld alá vihetné – csakhogy ez még drágább megoldás lenne, mint megpróbálni megvédeni.
Véleményem szerint körülbelül ötszörös lenne a költség ahhoz képest, ha megjavítjuk őket. Az viszont hatással lenne az áram árára, márpedig a társadalom nincs erre felkészülve. Nemcsak a mi költségvetésünkről van szó, hanem arról is, hogyan mondjuk meg az embereknek, hogy a háború alatt ötször-tízszer többet kell fizetniük. Ez lehetetlen.
Pedig az állami vetélytárs, az Ukrenergo már kísérletezik ezzel a megoldással, viszont a projekt rendkívül drága, dollártízmilliókba kerül alállomásonként, és az anyagiak mellett évekbe telne, mire a mind a száz alállomásnál sikerülne végigvinni. Jelenleg még csak az első van készen, a második állomásnál zajlanak a munkálatok.
Az emberek javarészt megértik és elfogadják, ha áram nélkül maradtak, nem a céget hibáztatják érte. „Látták a környéken, hogy éjjel-nappal dolgoztunk a helyreállításon – hóban, fagyban. Sokan hoztak a munkásoknak a környékről forró levest, teát, apróságokat” – meséli Dmitro.
Az alállomás mellett álló épületben relészekrények vannak, ez az „agy” – az ajtókon olvasható, hová zümmög tova belőle az áram: az állatkertbe vagy az ikonikus odesszai sétálóutcára, a Francia boulevard-ra.
2025–26 telén az orosz támadások miatt Ukrajna 5–6 gigawattnyi áramtermelő kapacitást vesztett, ami körülbelül éppen 5–6 millió ember áramfogyasztását fedezné. A deficit miatt az ország importra szorult, aminek 40 százalékát Magyarországól szerezték be egészen 2026 februárjáig, amikor a magyar kormány a Barátság kőolajvezeték leállása miatt dízel- és áramembargót hirdetett Ukrajna ellen.
Ukrajnának nehezebb lesz. Ez politikai játszma is. Vannak, akik megpróbálnak minket megbüntetni azért, mert nem viszonyulunk jól azokhoz, akik megölik a rokonainkat. De a mi dolgunk az odesszai hálózattal kapcsolatban tájékoztatást nyújtani, nem a nagypolitikát kommentálni
– zárja rövidre a témát Dmitro.
Ennek ellenére nem pesszimista. Azt mondja, az optimizmus náluk szakmai ártalom.
Elektromos autóval járok. Szeretem-e? Minden alkalommal, amikor elhajtok egy benzinkút mellett, és látom az árakat, egyre jobban. Ha nincs áram, gyalogolok. Az energetikában nem lehet pesszimistának lenni. Látod? Most is elektromos cigit szívok
– nyitja ki a markát, miközben elmosolyodik.
The post „Azokat is meg akarják ölni, akik javítani jönnek” – így válik népirtássá az energetikai terror first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
