Családjáról mesélt a Blikknek adott interjúban ifjabb Schóbert Norbert, Rubint Réka és Schóbert Norbert 20 éves fia. Mint elmondta, szülei ismertsége gyerekként az ő életére is hatással volt, néha cikizték is miatta az iskolatársai. Eleinte nehezen élte meg a szereplést, de mivel ebben nőtt fel, nem kellett ráerőltetni.

Most sem mondanám azt, hogy idegesítene, de az tény, hogy amikor esetleg egy kicsit jobban elengedném magamat, nem tehetem meg, hiszen benne van, hogy felismernek. Mindenkinek van egy egyfajta elvárása, benyomása rólam, gondolata arról milyen vagyok, és ezért nyilvános helyen ennek megfelelően kell viselkedjek. Ilyen helyzetben az ember nem teheti meg, hogy például elmegy egy fesztiválra és leissza magát. Igaz, nem is vagyok ilyen típus, de oda kell figyelnem arra, hogy viselkedek

– fogalmazott.

Kisgyereként nem volt egyszerű viselkednie

Nagyon rossz gyerek voltam! Tényleg! Volt, hogy a nagyszüleimnél focilabdával berúgtam az ablakot, egyszer egy szállodában, ahol a szilvesztert töltöttük, meghúztam a tűzjelzőt. De talán a legemlékezetesebb eset, amikor egy családi összejövetelen a nagybátyám egész nap főzött húslevesébe, amelyet fazekastul betett a mosogatótálba hűlni, belemostam a koszos, kutyaszőrös kezem

– idézte fel korábbi tetteit ifj. Schóbert, aki ezek miatt büntetést is kapott szigorú apjától.

Soha nem felejtem el azt a csalódott tekintetet, amivel apa egy-egy eset után rám nézett. Benne volt minden. Szerencsére tanultam belőle, és egészen biztos vagyok abban, hogy máshol tartanék, ha akkor a szüleim nem fegyelmeztek volna. Most már igényem sincs lázadni, szerintem kisgyerekként kiéltem ezt.

A nevelésén múlt, hogy nem indult el rossz irányba

Schóbert Norbert elmondta, szerinte a neveltetése is szerepet játszik abban, hogy nem züllött le.

Tudtam mindig, hogy mi a dolgom, mi a kötelességem, sosem fordult meg a fejemben, hogy kábítószer vagy rossz társaság áldozata legyek. Akármennyire is nehéz volt, mindig azzal próbáltam elterelni a figyelmemet, hogy még jobban ráfeküdtem a céljaimra, legyen az a tanulás vagy a sport, és ezekből próbáltam erőt meríteni. Emellett mi rengeteget beszélgettünk a szüleinkkel, az is nagyon sokat segít mindig. Anya még mindig nagyon odafigyel ránk, folyamatosan a lokátor alkalmazást nézi és nem alszik, amíg nem érünk haza vagy nem jelentkezünk be. Nyilván ez egy kicsit tud zavaró is lenni, de ha nagyon belegondolok, akkor meg azt mondom, hogy örüljünk, hogy vannak, akik ennyire aggódnak.

The post „Belemostam a kutyaszőrös kezem a húslevesbe” – gyerekkori csínytevéseiről mesélt ifj. Schóbert Norbert first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu