Újabb megfejtéssel állt elő a Fidesz-KDNP által elbukott választásokat értelmezve Bencsik Gábor.
A Magyar Demokrata című lap főmunkatársa az április 12-i eredményeket látva előbb még Bayer Zsolt fideszes publicistát tette felelőssé az Orbán-kormány bukásáért, kedden azonban az 1994-es választások utáni parlamenti mandátumkiosztás elemzésében talált megnyugtató jeleket a távozó kormánypártok számára.
Facebook-posztjában Bencsik megjegyezte ugyan, hogy a kilencvenes évek közepén az Országgyűlés még nem 199, hanem 386 képviselővel működött, azt ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy a választási rendszer 1994-ben teljesen másként működött; voltak például területi listák, a választás kétfordulós volt, valamint a szavazatarányok és a választási részvételi hajlandóság is teljesen másként alakult, ráadásul a pártstruktúra is egészen más volt, mint 2026-ban.
Az 1994-es mandátumkiosztást értékelve Bencsik arra jutott, hogy „idővel bármi lehet”. Értékelésben kimutatta, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) választási győzelme, valamint a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ) megkötött koalíció után a parlamenti ellenzéki pártoknak, köztük az – akkor egyébként még liberális – Fidesznek együttesen 27 százalékos mandátumaránya volt, a kormánypárti MSZP-SZDSZ-es 72 százalékos alkotmányozó többséggel szemben.
Most a Tisza mögött 71 százalék áll, szemben az ellenzék 29 százalékával. A történelem persze nem ismétli önmagát, de azért csigavér. Ebből idővel még bármi lehet
– értékelte a helyzetet Bencsik Gábor.
Az 1994-es választásokon a második fordulóban az MSZP az önálló területi listákon 1 780 009 szavazatot kapott (32,99 százalék), amivel sikerült megszereznie az abszolút többséget, a hozzájuk koalíciós partnerként utóbb csatlakozó SZDSZ pedig 1 064 788 szavazatot (19,73 százalék) szerzett. Ez összesen 2 844 797 szavazatot jelentett, ami a két pártnak együttesen 52,72 százalékos szavazati arányt jelentett. Az MSZP-SZDSZ koalíció együttesen így tudott kétharmadot szerezni a parlamentben, noha erre semmiféle kényszer nem volt.
A Tisza Párt április 12-én egy teljesen másként működő választási rendszerben az országos listán önállóan ért el több mint 53 százalékos szavazati arányt, így koalíciós kényszer nélkül szerezte meg a kétharmados többséget az Országgyűlésben.
A Fidesznek 1994-hez képest négy évvel később, 1998-ban viszont úgy sikerült kormányt alakítani, hogy a végeredmény alapján 21 mandátummal kevesebbet szerzett, mint a megbuktatott MSZP. Ezért az addigra polgári konzervatív fordulaton átesett párt kénytelen volt koalíciót kötni az abszolút többség megszerzéséhez, az alkotmányozó többségnek viszont még a koalíciós partnerekkel együtt sem sikerült a közelébe jutnia.
The post Bencsik Gábor a ’94-es választási eredményekben talált reményt a Fidesz számára first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
