Ön most hivatalosan mije a Tiszának? Politikusa, tanácsadója, önkéntese?

Társadalompolitikai szakértőként működöm együtt a Tiszával. A szakértők nagy része önkéntesként dolgozik a Tiszának, sokan inkognitóban.

Nem kap fizetést, nincs állásban?

Nem, és nem vagyok párttag sem.

De azért politikus?

Magyar Péter felkért, hogy legyek a Tisza társadalompolitikai szakértője. Ezzel együtt továbbra is író, pszichológus, dokumentumfilmes vagyok, a Van Helyed Alapítvány oktatási rendszerének kiépítőjeként, vezetőjeként is több mindennel foglalkozom.

Akkor definiáljuk a társadalompolitikát!

Induljunk ki abból, hogy a rendszerváltás óta nincs pártpolitika fölötti, kormányokon átívelő társadalompolitika Magyarországon. Ferge Zsuzsa úgy fogalmazott: „szolgáltatás helyett jogalkotás, szolgáltatás-szervezés helyett jogalkalmazás van.” Mostanra pedig az Orbán-kormány érdeklődése hiányában megszűnt létezni a társadalompolitika, noha korábban sem volt összefüggő, távlatos rendszer, ami minden állampolgár számára egyenlő hozzáférést biztosít a közjavakhoz. A társadalompolitika területeihez tartozik az oktatás, a szociális ügyek, a gyermekvédelem, a lakhatás, a munkaerőpiac, az esélyegyenlőség, az egészségügy, de a kultúra és a sport is. Ezek természetüknél fogva összefüggő rendszert alkotnak, tehát az államigazgatás intézményi struktúráit és az ellátórendszereket ennek ismeretében kellene összehangolni. Az Orbán-kormány leggyengébb pontja épp a társadalompolitika, e téren minduntalan kivillan a pata a palást alól. Ha most hirtelen akarna is a Fidesz társadalompolitikát, nem tudná megtervezni, mert nem ért hozzá.

Elüldözte a szakembereket, tönkretette az állami intézményeket, szakmai irányítás helyett többnyire politikai parancsokat kénytelenek teljesíteni a kutyaszorítóba került tanárok, szociális munkások, ápolók, orvosok, tehát mindenki, aki a társadalompolitika területein dolgozik.

Az Orbán-kormány számára a társadalompolitika nem a közösség javát szolgáló, értékalapú tevékenység, hanem puszta hatalmi eszköz. Ha megnézzük, hol van a társadalompolitikai területek irányítása, azt látjuk, hogy egyrészt a Belügyminisztériumban, másrészt a propagandaminisztériumban. Ez azt jelenti, hogy számukra a társadalompolitika nem szakma, hanem ideológiai háború, amit szavazatszerzési érdek irányít.

Jelenleg jószerivel a belügyminiszter, Pintér Sándor alá tartozik a társadalompolitika, de azért az Emberi Erőforrások Minisztériuma is erősen központosító törekvést mutatott. Másként működne a rendszer egy Tisza-kormány alatt?

Ha az lett volna az Orbán-kormányok célja, hogy a társadalompolitikai területeket összehangolja, és ez egyfajta holisztikus szemléletet tükrözött volna, akkor azt mondtam volna, hogy hajrá. De egyáltalán nem erről volt szó, hanem nagyon erős központi kézi vezérlésről. Balog Zoltán eleinte ágazatközi együttműködésről beszélt. Hogy is mondta Orbán Viktor? Hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit csinál.

Cselekvés ezen a téren egyáltalán nem volt, így aztán a családok, a gyerekek, a mindennapi emberek nem önálló értékként jelennek meg, hanem politikai eszközként.

A társadalompolitika értékei három nagy forrásból erednek: az elfogadás, a cselekvő szeretet, a gyengébbek támogatása az európai kultúrkörből fakad. A felvilágosodás eszméiből a szabadság, egyenlőség, testvériség értékei, a polgári demokráciából pedig az igazságosság, jólét és létbiztonság értékei eredeztethetők. A társadalompolitikák különbözhetnek aszerint, hogy a három eredőből fakadó értékek közül egy kormányzat melyik értéknek milyen súlyt ad, vagyis nincs szó valamilyen zárt, merev politikai vagy pártideológiáról. Ám ehhez képest az emberi alapértékeket devalváló Orbán-kormány legárulkodóbb tünete az eltorzult, majd felszámolt társadalompolitika. És itt visszautalnék a propagandaminisztériumra meg a Belügyminisztériumra. Vagy a kötcsei beszédre, amelyben Orbán Viktor arról beszélt, hogy miket ígér a kampányban, vagyis hogyan vásárolja meg az állampolgárait, és, aki nem engedelmeskedik, azt nyíltan befenyíti.

Az elemzői konszenzus szerint a fenyegető üzenet inkább a saját tábornak szólt.

Szerintem a hallgatóságán kívül mindenki megdöbbent, hogy Orbán még csak nem is burkolta az ígérgetés-fenyegetés kombinációt; úgy vélem, hozzászoktak ehhez. Egyébként az ígérgetések is csak kampányüzemmódban használt propagandaeszközök.

Önök sem nagyon tudnak mást csinálni a következő hónapokban, mint megígérni az embereknek dolgokat. Ha azt mondja, hogy a Tisza hoz egy igazságosabb és észszerűbb társadalompolitikát, azt is lehet politikai propagandának, kampányígéretnek címkézni.

Van egy lényeges különbség: a Fidesz mögött ott áll 15 év kormányzás alapvetően negatív szaldóval, hazugságokkal, zülléssel, lopással és káosszal, ami rányomja a hiteltelenség pecsétjét minden ígéretre. A Tisza azonban tiszta lappal indul: sok-sok változást akaró hétköznapi ember, szakértők, önkéntes aktivisták, roma honfitársak, fiatalok, idősek, fogyatékossággal élők, nők, férfiak, szegények és jobb módúak, különféle gondolkodású és a társadalom számos csoportjából érkező magyar ember hajlandó és kész arra, hogy szervezetten, mindent beleadva, messze kilépve a komfortzónájából kezébe vegye a politikát, vagyis a sorsát. Tizenöt éve volt a Fidesz-kormánynak, hogy a rengeteg EU-s forrásból egy konjunktúrában, kétharmaddal jelentős és előremutató változásokat érjen el minden területen. Ehelyett a mértéktelen hatalomvágyuk és a korrupció következtében ők gazdagodtak meg, az állam nem működik, ami abból is nyilvánvaló, hogy ez alatt az időszak alatt jelentős társadalmi rétegek lecsúsztak, és a már korábban is a szegénységi küszöb alatt élő romák, mint legnagyobb kisebbség szegregációja tovább mélyült.

A gyermekvédelem nem védi, hanem gyakran bántalmazza a gyermeket, a nyugdíjasok megélhetése siralmas, már a támogatásokkal is hátrányosan megkülönböztetik a nőket, a családokat, egymásnak ugrasztják az embereket, politikai parancsuralom irányítja az állami és egyházi szervezeteket, intézményeket, az oktatás az egészségügy, a szociális ellátórendszerek minősége hatalmasat romlott; a szakemberek tömegei hagyják el a pályát, helyükre alulképzett, irányítható tömegek érkeznek.

Vagy nézzük például, hogy hol tartunk a 21. századi kompetenciák területén. A digitális tudás és az alapképességek nem csupán a szegénységben élők körében esett a nemzetközi szint alá. Nem túlzás arra következtetnünk, hogy van e téren valamilyen tudatosság a kormányzat részéről. A politikai propaganda és a dezinformáció úgy tud hatékonyan működni, ha tudatlanságban és érdemi információk nélkül léteznek az emberek.

Tudatlanságban élnek az emberek?

The post Bódis Kriszta: Minduntalan kivillan a pata a palást alól first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu