Te tényleg szereted a matchát?

Igen. A kávéval meggyűlt a bajom az utóbbi időben, nem nagyon fogadta be a szervezetem reggelente, a matchával viszont semmi baj nincs, szóval szeretem.

Én ezt sajnos nem tudom elmondani magamról, de ezzel jó eséllyel a kisebbséghez tartozom, az utóbbi hónapokban mintha minden második ember matchát inna Budapesten. És a nemzetközi helyzet alapján a világon is, hiszen a matcha hazájában, Japánban már a globális hiány veszélyére figyelmeztetnek. A legtöbb ember viszont, aki téged követ, nem feltétlenül a vendéglátóiparból vagy a gasztronómia területéről ismerheti a neved, hanem a közéleti tevékenységedről. Aki nem követ naponta, és most belefutott abba, hogy matcházót nyitsz a belvárosban, meglepődhetett.

Biztos voltak ilyenek.

Egy ilyen éles váltásnál a találgatások is beindulnak, mi lehet a háttérben: kiégés, beismerés, menekülő út… Ezek közül igaz rád bármelyik?

Nem, sőt. Most ugyebár elsősorban a YouTube-ra gyártok tartalmat, de annyi videót nem tudok csinálni, hogy kizárólag ezzel tudjak foglalkozni. Azt tudni kell, hogy a feleségemmel néhány éve viszünk egy burgerezőt Pécsen, abból mostanra ki tudtunk venni annyi profitot, hogy azt be lehessen forgatni valami másba. Úgy döntöttünk, elmegyünk a „növekedés” irányába, egyrészt azért, hogy hosszú távon ez biztosítsa a megélhetésünket, másrészt azért, hogy én a saját tevékenységemet mindentől függetlenül tudjam tovább csinálni – anélkül, hogy bármilyen pályázati pénzhez vagy forráshoz kellene folyamodnom.

De nem titok az sem, hogy a pesti matcházó ahhoz is kellett, hogy fel tudjak költözni Budapestre, és a választásokig itt maradhassak.

Pécsről nehéz volt megoldani, ha például kaptam egy információt egy követőmtől, hogy egy politikus vagy egy közéleti tartalomgyártó itt meg ott van a fővárosban, és nekem azzal kellett számolnom, hogy jobb esetben 2,5–3 óra, rosszabb esetben és a MÁV által garantált késések jóvoltából 3,5–4 óra, mire oda tudok érni, amire a célszemély valószínűleg már rég nem lesz ott. Ez a jövőben biztosan rugalmasabb lesz így.

Most is és a matcáhzó megnyitását bejelentő videódban is hangsúlyoztad: szó sem lehet arról, hogy bármilyen pályázati pénzt igénybe vegyél. Problémásnak tartod ezt az utat?

Inkább azt tartom károsnak, hogy nem lehet ma már Magyarországon semmilyen pályázathoz folyamodni úgy, hogy ne süssenek rá az emberre valamilyen jelzőt. De a magam részéről a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy úgy tűnjön, engem valaki „megvett”. Amióta közéleti témájú videókat csinálok a YouTube-ra, és amióta a megafonosokkal foglalkozom, még inkább figyelek erre.

Zavarna a minősítés?

Nagyon.

2019-ben szerepeltél először a 24.hu-n egy videóriport keretében, amikor 18 évesen belekeveredtél a pécsi politikába. Azóta is rád sütik a kormánymédiában, hogy a pécsi ellenzéki polgármester embere vagy – de a történet valóban úgy indult, hogy te nyíltan kiálltál az ellenzéki pártok által támogatott, akkor még csak polgármesterjelölt, Péterffy Attila mellett.

Akkoriban én még nem voltam újságíró, volt egy YouTube-csatornám 100 ezer feliratkozóval, de addig csak ilyen viccesebb, komolytalanabb tartalmakat raktam fel, a közélet csak akkortájt kezdett érdekelni. És tényleg kiálltam Péterffy Attila mellett, de ha jól emlékszem, ő talán csak egyszer posztolt rólam, igaz, az jó sok lájkot kapott. De én sem vittem túlzásba, nem posztoltam hetente vagy naponta a témában, persze nem is várta ezt el tőlem senki.

Volt viszont egy eset, ami kisebb megütközést keltett, és az országos kormánymédia is beszámolt róla: az iPhone-os nyereményjáték. Itt ugye kiraktál egy felhívást Instagramra, hogy azok között, akik lájkolják a posztot, bekövetik az oldaladat és Péterffy Attila oldalát is, azok között kisorsolsz egy iPhone-t.

Azóta is ezt hozzák fel velem szemben a megafonosok.

Kinek az ötlete volt ez?

Az én ötletem volt, mert akkoriban eléggé mentek a hasonló nyereményjátékok influenszer körökben, szóval nem tűnt úgy, hogy ebben bármi kirívó lenne. Hozzáteszem, a poszt abban a formában, ahogy elmondtad, csak nagyjából másfél–két órán át volt elérhető, utána kivettem a Péterffyre vonatkozó részt a szövegből. Az eredeti posztra egyébként nem is nagyon figyelt fel senki, nagyobb híre akkor lett a dolognak, amikor megkeresett a PécsMa. Ez ugye egy önkormányzati kiadvány Pécsen, ekkoriban pedig fideszes volt a városvezetés. Szóval olyanokat kérdeztek, hogy miért állok ki egy olyan polgármesterjelölt mellett, akit olyan szervezetek támogatnak, amelyek 2006-ban szemeket lövettek ki és hasonlók. Válaszoltam nekik részletesen, erre azt írták, sajnálják, de nem áll módjukban teljes terjedelmében leadni a válaszaimat. Ha nekem ez nem felel meg, akkor inkább azt mondják, hogy megkerestek, de nem válaszoltam. Az erről a beszélgetésről készült screenshotokat kiposztoltam, és innen kapott nagyobb nyilvánosságot az ügy, amiből mára annyi maradt meg, hogy iPhone-t akartam kisorsolni az ellenzéki polgármesterjelölt támogatására.

Megbántad?

The post Bogos Csaba: Nem akarok egész életemben megafonosokat üldözni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu