A nemzeti-konzervatív oldalnak nem megy a mocskolódás
– írta a Magyar Nemzet egyik publicistája már-már lemondóan a 2006-os választási kampányban. Ezzel biztos már akkor is sokan vitatkoztak volna, de a húsz éves mondat a mából visszanézve külünösen jól érzékelteti az idők múlását.
A mostani kampánynak nemcsak a karaktergyilkosságok és a gyenge ténybeli alapokon nyugvó lejáratások szerves részei, de komoly hullámokat vertek a kormánypárthoz köthető, sokszor konkrét politikusok – akár Orbán Viktor miniszterelnök – vagy a Fidesz propagandistái által megosztott, mesterséges intelligenciával előállított videók. Legutóbb például a budapesti Fidesz osztott meg a Facebookon egy olyan, a Tisza Párt győzelme utáni elképzelt disztópikus jövőben játszódó videót, amiben egy kislány sírva keresi a besorozott édesapját, majd azt láthatjuk, hogy a hadifogságba esett férfit kivégzik.
Az animáció megjelenése után Magyar Péter úgy reagált, hogy „a Fidesz tényleg minden határt túllépett” most, és egyúttal azt is követelte, hogy a „gyomorforgató AI-videót” azonnal távolítsák el a közösségi médiából.
Az ominózus bejegyzés azóta is elérhető, Szentkirályi Alexandra védelmébe is vette, így a botrány árnyékában érdemes lehet felelevenítenünk, hogy a közfelháborodást kiváltó politikai hirdetések már a modern magyar demokrácia születése óta velünk vannak. Összeszedtük az 1989-es rendszerváltás és a Fidesz első, 2010-es kétharmados győzelme közötti időszak botrányossá váló politikai kampányhirdetéseit. Amik közül több is a Fidesz kifejlett propagandagépezetének előfutárának tekinthető.
Fidesz 1990: Tessék választani!
A Fiatal Demokraták Szövetsége a nevéhez méltó lendülettel vágott neki a rendszerváltás utáni első országgyűlési választásnak 1990-ben. Elég ha az emlékezetes „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” kampányszövegre gondolunk.
Az akkor kétéves pártnak azonban volt egy másik fiatalos nagy dobása is. Egy plakát, melynek felső részén a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) korábbi vezetőinek, Leonyid Iljics Brezsnyevnek és Erich Honeckernek a csókját ábrázolja, az alsó része pedig egy fiatal párt szintén csók közben. A két fotó között azzal a szöveggel, hogy
Tessék választani.
Vagyis a botrányosnak szánt kampányhirdetéseket már az első adandó alkalommal bevetették a Fidesz kampánystratégái.
MSZP 2004: Kettős állampolgárság
A mostani mesterséges intelligenciával előállított kampányvideókkal azonban jobban párhuzamba állítható a Magyar Szocialista Párt kampánya, amit a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló 2004-es népszavazás idején folytattak. Még akkor is, ha a félelemkeltésre kihegyezett kampány fő üzenetének tartott 23 millió román vendégmunkással való riogatás valójában nem a kettős állampolgárság kapcsán hangzott el az MSZP akkori elnöke, Kovács László szájából, hanem még 2001-ben, a státustörvény elfogadásának évében, amikor ellenzékben voltak, és a munkahelyek fenyegetésével kapcsolatos riogatás része volt a 2002-es választási kampánynak is.
A 23 millió román vendégmunkás emlegetése ugyan elmaradt, de a 2004-es népszavazási kampányban a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-SZDSZ kormány lényegében azt sugallta, hogyha a határon túli honfitársaink megkapják az állampolgárságot, akkor azzal az országhatárokon belül élők rosszul fognak járni.
Az akkori kormánypártok kampányát nemcsak azért érdemes feleleveníteni, mert az MSZP-ből kivált Gyurcsány által később megalapított Demokratikus Koalíció többször előhúzta ezt a kártyát (a magyar állampolgárok szavazati jogának megvonását ígérő kampányplakátjai most is hasonló hozzáállást visszhangoznak).
Hanem azért is, mert a rendszerváltás utáni magyar politika történetében ez egyik korai, emlékezetes példa arra, amikor egy hatalmon lévő politikai erő a félelemre alapozva akarta meggyőzni valamiről a híveit.
Emellett azért is tanulságos ez a kampány két évtized távlatából, mert a modern magyar politikatörténet talán első nagy riogatásának hosszú távon nagy politikai ára lett az egész magyar baloldalra nézve.
2006: Gyurcsány-mínusz vs. Orbán-mínusz
Bár az ellenzékből folytatott, részben félelemkeltésen alapuló lejáratókampány az őszödi beszéd kiszivárgása előtt pár hónappal nem jött be a Fidesznek, a 2006-os választási kampány legemlékezetesebb vizuális eleme az akkor ellenzékben lévő párt „Rosszabbul élünk, mint négy éve” plakátsorozata volt. Ami nem csoda, hiszen a Political Capital honlapján olvasható korabeli elemzés szerint ekkoriban indult be igazán az ellenfél lejáratására alapozó kampányolás a magyar politikában.
A 2006 februárjában megjelent, témát körüljáró publicisztikákat összegyűjtő elemzés azt írja, hogy a negatív kampány ekkora már annyira a szerves része volt a magyar politikai kommunikációnak, hogy a két nagy párt egymásra rákontrázva próbálta lejáratni az ellenfél vezetőjét olyan Gyurcsány- illetve Orbán-mínusz című kampányanyagokkal, amikkel a másikat próbálták besározni.
Giró-Szász András például arról írt ekkoriban a Heti Válasz hasábjain, hogy a negatív kampány a választási időszak nélkülözhetetlen velejárója, mely hatékony eszköz lehet a politikai pártok kezében. A bírálat ugyanakkor visszaüthet, ha ügyetlenül alkalmazzák – mint történt a két nagy párt kampányai esetében.
A politikai tét óriási, s a választási siker érdekében sok mindenre – sokszor maguknak sem tetsző cselekedetekre is – ragadtatják magukat a politikai erők. De akkor legalább csinálnák jól!
– fogalmazott például a későbbi kormányszóvivő és államtitkár.
Török Gábor pedig az alábbi szavakkal fejezte ki a véleményét szintén a lap 2006. január 12-i számában:
A negatív kampány gyakran nem a méltányosság és a tisztesség talaján fogalmazódik meg, és még ha tényeket tartalmaz is, az egyoldalúság minden esetben feltűnő és gyakran elkeserítő.
Úgy vélte azonban, hogy mivel a szavazóknak lehetőségük van arra, hogy megbüntessék az egymást lejárató pártokat, nem kell félniük a negatív kampánytól.
Meggyőződésem, hogy a túlzásba vitt vagy amatőr módon kivitelezett negatív kampány önveszélyes fegyverré válhat, és akár vissza is üthet a kezdeményezőre. Hiszen minden rajtunk múlik: éppen azért nem kell félni a negatív kampánytól, sőt semmilyen kampánytól, mert a döntés tavasszal az összes praktika ellenére is kizárólag a mi kezünkben lesz.
Fidesz 2006: A Magyar Vizsla-ügy
A korszak legnagyobb botrányt kiváltó, óriásplakátokkal megspékelt lejáratókampánya mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen a Magyar Vizsla-ügy néven elhíresült eset volt az első alkalom, amikor a Fidesz a civilnek látszó szatellitszervezeten keresztül akarta besározni a politikai ellenfeleit. Ahogy azt 2010 óta már olyan jól megszokhattuk a Civil Összefogás Fóruma – és újabban a Nemzeti Ellenállás Mozgalom – kampányainak köszönhetően.
A Magyar Vizsla ebben a történetben nem egy kutyafajta, hanem az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége nevű szervezet két számot megélt lapjának a neve.
A 2005 novemberében és 2006 januárjában összesen 3,5 millió példányban kézbesített ingyenes újság egyik számát ugyanis teljes egészében annak szentelték, hogy lejárassák benne Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és Kóka János gazdasági és közlekedési minisztert.
Az újságok megjelenését ráadásul egy plakátkampánnyal is megtámogatták, így az utcán járva rendszeresen azt olvashatta az ember a két politikus arcképének társaságában, hogy ők azok
Akiknek semmi sem drága.
Aztán az MSZP birtokába jutottak a kiadvány megjelenéséhez kapcsolódó dokumentumok, és kiderült, hogy az újság legutolsó ellenőrzésen átesett változatát a Fidesz Szentirályi utcai pártközpontjából küldték el faxon a nyomdába, és az üzeneten még az akkoriban a Fidesz kampányfőnökeként tevékenykedő Rogán Antal titkárságának a telefonszáma is látszott.
SZDSZ 2006: Kovács Pistivel a gyerekek is megérkeztek a kampányba
De 2006 nemcsak azért fontos év a magyar politikai kommunikáció történetében, mert ekkoriban indultak be igazán a lejáratókampányok, hanem azért is, mert ebben az évben találkozhatott először a magyar nyilvánosság azzal, hogy milyen az, amikor a gyerekeket politikai kampányeszközként használják. (Mármint ha nem számítjuk bele az MSZP 2002-es, Kövér László köteles beszédére felhúzott kampányvideóját, amiben egy kislány olvassa fel a jelenlegi fideszes házelnök vitatott szavait.)
Ami manapság már a kormánypropaganda egyik fontos fegyverévé vált. Legyen szó az óvodákba műanyag motorokat személyesen kiszállító, kisiskolások által tartott szalagokat elvágó fideszes politikusokról, vagy a legújabb AI-videóban sírdogáló animált kislányról.
Azonban a gyerekek politikai célú felhasználásának legismertebb megnyilvánulása érdekes módon a politikai spektrum másik oldaláról, a 2006-ban az MSZP koalíciós partnereként újabb kormányalakításra készülő Szabad Demokraták Szövetségétől származik.
Hiszen az SZDSZ 2006-os kampányának a főszereplője egy Kovács Pisti nevű kisfiú volt, akit a választás második fordulójára készített kampányvideó szerint még Gyurcsány Ferenc is a saját csapatában szeretett volna látni.
Az mondjuk jelentős különbség volt az azóta már megszűnt liberális párt 20 évvel ezelőtti kampánya és a Fidesz új AI-videója között, hogy az SZDSZ nem félelemkeltésre használta a reklámvideóiban szereplő kisfiút, hanem a cukiságában rejlő lehetőségeket próbálta kihasználni.
De ahogy Török Gábor a friss posztjában felhívta a figyelmet, a választók félelemérzetének gyerekekkel való felébresztésének eszközét is a politikai spektrum másik oldaláról vehette kölcsön a Fidesz, hiszen a politológus szerint a háború rémképének gyerekek segítségével való felvillantását már az 1964-es amerikai elnökválasztáson bevetették a demokraták.
A választók félelemérzetének felébresztéséről mint kampányeszközről maga Orbán Viktor is beszélt egy elhíresült 2007-es Echo TV-s megszólalásában:
„Az általános európai felfogás a mi szakmánkban az, hogy legalul, tehát a legmélyebben, ezért a legmeghatározóbb erővel a fizikai biztonság iránti vágy jelentkezik az emberben. Ezért van ez oly gyakran, nemcsak Magyarországon, máshol is, különösen a harmadik világ országaiban, hogy a hatalmon lévők éppen az embereknek ezt a legalul lévő, legmélyebb, legerősebb ösztönökből fakadó igényét vagy életösztönét támadják meg, ez pedig a fizikai biztonság.
És ha el tudja hitetni egy kormány, vagy egy harmadik világbeli erő az ellenfeléről, hogy valójában ezen a szinten kell félni az ellenzéktől, mert az a fizikai biztonságot is veszélyezteti már, akkor jó eséllyel pályázhat arra, hogy mindenfajta kormányzati teljesítménytől függetlenül a rend iránti vágy miatt odafordulnak az emberek.
Orbán Viktor ugyanakkor rögtön hozzátette: „Szerintem ez a harmadik világban működik, Európában azért az emberek jobban átlátnak a szitán.”
The post Brezsnyev csókjától a 23 millió román vendégmunkáson át az AI-kivégzésig – így durvultak el a magyar kampányok first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
