Dióssy Klárinál 2025 áprilisában diagnosztizáltak mellrákot, amiről egy évvel később, az idei Nemzeti Rákellenes Napon beszélt először a nyilvánosság előtt. A műsorvezető most a Best magazinnak adott interjút, melynek fotózásán rövid frizuráját is megmutatta. Azt mondja, fia szerint olyan, mint Pumukli.

Bár bevallása szerint még szokatlanul rövidek a tincsei, már nő vissza a haja, nem visel parókát.

Tudtam, hogy a gyógyulás érdekében szükség lesz kemoterápiára. Amikor eljött az idő, a férjem vágta le a hajamat a fürdőszobánkban

– mesélte Dióssy, hozzátéve: mindkettejüket nagyon megviselte a dolog.

Együtt sírtunk. Akkor már túl voltam az első időszak megrázkódtatásain, a műtéten.

Mint mondja, járt szűrésre, mégis zuhanyzás közben vette észre, hogy nem egyforma a két melle. Ez megijesztette, ezért orvoshoz fordult, aki azonnal meglátta az elváltozást, és mintavételre küldte.

Az első vizsgálaton még egyedül volt, de a biopszia megrázó eredményét már a férjével együtt hallgatták, egymás kezét fogva sírtak.

Ezután az Onkológiai Intézetbe kerültem, PET-CT-re küldtek, hogy kiderüljön, van-e máshol is daganat. A várakozás megviselt, embert próbáló időszak volt. Nem lehetett hozzám szólni, magamba roskadtam, egyfajta önkívületi állapotba kerültem. Napokig nem kommunikáltam senkivel, a legközelebbi barátokkal sem. A család összezárt, csak a férjem, a fiam létezett számomra, az apukámat, a testvéremet is a férjem hívta föl.

Hogy ez a félelemből fakadt-e, nem tudja, ám amikor kiderült, hogy nincs áttét, megnyugodott. Ma, egy évvel a diagnózis után, túl a műtéten, kemoterápián és sugárkezeléseken, a gyógyulás útjának e szakaszán azt mondja, jól van. Gyógytorna, két év gyógyszerszedés és rendszeres ellenőrzés az orvosi javaslat.

Azóta a munkába is visszatért: délelőtt a Kossuth Rádióban hallhatják a hallgatók, lesz egy hét, amikor újra háziasszonya lesz régi műsorának, a Ridikülnek, és terveznek egy egészségügyi felvilágosító műsort is.

Napjai változóak: dolgozik, pihen, főz vagy épp kirándul, és nagyon örül annak, hogy újra biciklizhet. Diétát nem követ, de a bélflóráját erősíti, mert úgy véli, az immunrendszer egészsége onnan indul. Emellett csak azt teszi, amit az orvosai előírnak neki, a spiritualitás távol áll tőle.

Ami a kezeléseit illeti, rossz mellékhatásokat nem tapasztalt. Néha szenvedett, de amikor mélyre került, tudta, hogy össze kell szednie a maradék energiáját, és túl kell lennie rajta.

„Harcos vagyok, előre nézek.”

A nehéz napokon a férje és négy barátnője segítette. Kedvese végig mellette állt, hozta, vitte, átkötötte a sebét és átvállalt minden házimunkát, miközben a barátai is mindent megtettek érte, amit csak tudtak, amiért végtelenül hálás.

Úgy véli, többet kellene beszélni a rákról

Sok tabu van a rákkal kapcsolatban, az érintettektől félnek kérdezni, nem mernek segítséget ajánlani, nem tudják, mit mondjanak. Pedig fontos lenne, ezt tapasztaltam. A betegségemről én sem beszéltem jó ideig, mert féltem, szenzációként kerül a nyilvánosság elé, de a gyógyulásnak ebben a fázisában tartozom azzal a barátaimnak, a közönségemnek, hogy nyíltan szólok, és fölhívom a figyelmet arra, a rákot nem szabad szégyellni.

Azt mondja, a betegsége megtanította kérni, és ráébresztette arra, hogy van, amit nem képes egyedül megoldani. Szerinte ezen az úton elsősorban önmagával kell foglalkoznia az embernek, és megértenie azt, hogy a trauma nem az, ami vele történik, hanem ami benne történik.

Én ezzel elkezdtem foglalkozni, és megértettem, ahogy fölszakadtak emlékek, fájdalmak, hogy ezeket helyre kell tenni a lelkemben. Példákat mondok. Rákban vesztettem el a kislányomat, most én küzdök azzal, ez mély sebeket hoz felszínre. Az anyukám hirtelen halt meg embólia miatt, és hiányzik a szeretete, a gondoskodása. Föltettem magamnak a kérdést: a munka, a leterheltség mellett meg tudtam gyászolni rendesen? Ilyen helyzetben ezek feltörnek, az ember elemez, helyre tesz dolgokat.

Hozzátette: egy percig nem marcangolta vagy hibáztatta magát, és nem keresett okokat. Megtanult kérni, dacára annak, hogy korábban mindig mindent ő oldott meg, optimistán ment előre minden téren.

A kezelések alatt, nyáron jöttem rá, van, ami ebben a helyzetben nem megy. Máté (a műsorvezető fia – a szerk.) osztálytársainak szüleitől többször kértem segítséget, és kiderült, örültek, hogy segíthetnek.

A műsorvezető azt mondja, a férje és 12 éves fia ad neki erőt, akinek nem volt egyszerű megmondaniuk, hogy édesanyja beteg. Emellett a hit erejében is hisz: hisz az orvosoknak, önmagában és az erejében.

Nem kérdőjelezek meg semmit, nem olvasok olyasmit, ami kételyt teremt bennem. Meg kellett tanulnom magamban hinni az élet különböző szakaszaiban, és voltak erőt próbáló dolgok. A gyógyulási folyamat is kemény, de meg kell csinálni, meg kell gyógyulni. Amit elkezdtem, be kell fejezni, ahogy apukám tanította.

The post Dióssy Klári a rákbetegségéről: Együtt sírtunk, amikor a férjem levágta a hajam a fürdőszobánkban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu