Sok idő után kezdted újra, hogy bírod?

Fájnak a visszereim, azok nagyon, emiatt ki is kellett hagynom jó pár évet. Tavaly szeptember végén pedig iszonyatos módon odakentem magam, felrepedt a szemöldököm, az egész jobb oldalamat lezúztam. Egyelőre ennyi, de csak azért, mert visszafogom magam. A térdem viszonylag rendben van, nagyon sokszor kiment a bokám régen, mind a kettő, és emiatt mindig hosszabb kihagyásokra kényszerültem. Ezért is váltam gyávává. Félek a sérülésektől, a fájdalomtól, nem tudom. Óvatosabban deszkázom.

Lehet ezt óvatosan csinálni?

Valamennyire igen, amennyire nekem kényelmes, annyira lehet. Aki bátrabb vagy nem sújtják annyira a sérülések, az sokáig magas szinten tudja űzni a deszkázást.

Akár negyven fölött az ötvenhez közeledve is?

Aki belemélyedt a gördeszkázásba, és szorosabb kapcsolatot alakított ki a sportággal, az igazából soha nem tudja száműzni az életéből. Engem lefékeztek ezek a kényelmetlenségek, főleg a sérülésveszély, ezért nagyjából hat–hét éve abbahagytam, de, amikor nem sportoltam, akkor is megtartottam a deszkámat. Tavaly tavasszal újra belekezdtem, persze csak óvatosan, de még így is sikerült lesérülnöm. A korombeliek közül sokan nem hagyták abba, ők nagyon elhúztak tudásban. Már a feltételek is adottak ehhez, hiszen vannak pályák, lehet nyomulni mindenfelé.

Ez mennyiben befolyásolta azt, hogy újra kimész a pályára?

Alapvetően a deszkázás szeretete miatt kezdtem újra, de nagy segítség, hogy ma már sokkal minőségibb pályák vannak, mint akár hat–nyolc évvel ezelőtt. Ráadásul már nem kell folyamatosan harcolnunk, hogy sportolhassunk a pályákon. Ez a harc azt is jelentette, hogy a deszkás közösségnek korábban sokszor magának kellett megteremtenie a feltételeket. Mint például a legendás Goldmann György téri pálya esetében. A régi Rio helyén felépített komplexum az egyik legkedveltebb fővárosi pálya lett, és hatalmas szerepe volt abban, hogy magyar gördeszkázás kultúrája kialakult – mégis folyamatosan harcolni kellett a helyért.

Mi volt a gond?

A pályát, sok másikhoz hasonlóan, nem törvényesen építették fel. Tizenhárom éve egy társaság, a Rios Crew, akik a nevüket a formálódó pálya után kapták, kezdte el ott építeni a pályát, legalábbis ekkor készült el az első elem. Akkoriban minden DIY (Do It Yourself – csináld magad – a szerk.) pálya így jött létre – a deszkások találtak egy szpotot, kialakították sittből az elemek formáját, majd lehúzták betonnal. A terület olyan volt, hogy adta magát, hogy csináljanak oda valami elemet. Működött is, kedvelték, és sorra épültek az új elemek. Aztán jött az az ötlet, hogy legyen egy pool, azaz medence is, ez is elkészült, ami szintén a csapat hozzáállásának és összefogásának volt köszönhető. A cementet és a sódert is ők vették, maguk cipelték az ásót, a lapátot, a kanalat, és keverték a betont. Ez is hozzáadott valamit ahhoz, hogy a pályát kicsit mindenki a sajátjának érezte.

És ez nemcsak a gördeszkásokra igaz – a főváros és a 11. kerület között vita alakult ki, hogy kihez tartozik a terület. Ez mennyire volt hatással az életetekre?

Mindig is rezgett a léc, hogy maradhat vagy sem, de ez a kockázat minden DIY-helyben benne van. Ezzel együtt viszont soha nem éreztük azt, hogy meg akarnának tőlünk szabadulni. A 11. kerület és a főváros is megértette, hogy ez egy nagyon előremutató kezdeményezés.

Elvégre melyik sportág képviselői építenek fel maguknak saját pályát? Melyik az a szubkultúra, amelyik játszóteret épít magának?

Még a szülők sem építenek játszóteret. Itt pedig a közösség felépített egy olyan helyet, amit szeretett volna.

Most úgy tűnik, rendeződik a Goldmann téri pálya sorsa, a fővároshoz kerül a terület, és komolyan fejlesztenék. Viszont így nem maradhat, Bardóczi Sándor, a főpolgármesteri hivatal tájépítészeti osztályának vezetője azt írta, hogy balesetveszélyes a hely.

Ha igazán őszinték akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy minden gördeszkapálya balesetveszélyes. Mint maga a sport. De mindenhol ki van írva, hogy csak saját felelősségre, a megfelelő védőfelszereléssel lehet használni a pályákat. A Goldmann György téri pálya nem balesetveszélyesebb, mint az Erzsébet téri, a zuglói vagy a törökbálinti.

A főváros nemrég mutatta be a Zöld Budapest programot, aminek része a gördeszkapálya megújulása. Hogy értékeled a terveket?

Elég jól néznek ki, nagy örömünk, hogy végre létrejön egy szabványpálya. A régi álom végre legális és hivatalos lesz. Most már nem jöhet egy buldózer, hogy legyalulja.

A gördeszkázás és úgy általában az extrém sportok mindig is az ellenállás, a kívülállás szimbólumai voltak. Megbékéltetek azzal, hogy a nagy álom megvalósulását jórészt a „hatalomnak” köszönhetitek?

The post „Döbbenetes és gyönyörű, hogy Révész Máriusz együtt ünnepli a deszkásokkal a sikereket” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu