Volt a családjában nagy nevettető?

Nem kimondottan. Egyik első találkozásom a humorral a Rádiókabarén keresztül történt. Mindig felvettük az adásokat kazettára, és aztán azt hallgattuk a hét többi napján.

Mi fogta meg benne?

Tetszett, hogyha valaki mond valamit, azon a többiek röhögnek. De általánosságban még jobban tetszett, hogyha valaki nevettet, akkor köré gyűlnek az emberek. Az óvodában, iskolában és később a munkahelyeimen is én voltam a nagy nevettető. Amikor stand-upos lettem, ezt intézményesítettem.

Amit ma csinálok, azt ugyanígy csináltam korábban a jászkarajenői Spaten kocsma előtt is egy asztalnál, sokszor ugyanakkora közönséggel.

Erről ismertek a környéken.

Tavaly, amikor 16 év után eljött a Showder Klubtól, ezt nyilatkozta: „45 éves vagyok, amit akartam, már megcsináltam. Volt 6 önálló estem, ki tudja, hány tévéműsorban szerepeltem, megjelent 5 könyvem. Amit a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten el tudtam érni, azt elértem.” Van még bármilyen nagyobb szakmai célja?

Igazából nincs.

Akkor ez azt is jelenti, hogy lassan lezárul a humorista karrierje?

A lezárás olyan ijesztő, végleges szó. Inkább azt mondanám: felfelé már nem építkezek. Inkább oldalirányba.

Sikeresebb, ügyesebb, viccesebb már nem tudok lenni, de nincs is ezzel baj. Elértem a csúcsra – nem »a” csúcsra, hanem az én személyes csúcsomra.

A Showder Klubot egyébként azért hagytam ott, mert azt a fajta formátumot én már régen kinőttem. A négyszer tíz perc nekem már nem volt kényelmes. A műsorvezetőmmel, Bellus István barátommal csinálom, és soha nem vállalok be egy napra dupla előadást.

Összességében kevesebbet vállal?

Lényegesen kevesebbet.

Úgy tudom, jár külföldre is. Hova?

Például most voltam Csehországban, de megyek majd Skóciába és Amszterdamba is.

Mi vonzza ezekben a fellépésekben?

Elsősorban két dolog: imádok repülni, és nagyon szeretek találkozni a külföldi magyarokkal. Ezeket az utakat már én szervezem magamnak. De azt is nagyon érdekes látni, hogy a szomszédos országokban még csak most kezd elterjedni a stand-up műfaja: nagyjából ott tartanak ezen a téren, ahol mi húsz éve. De, hogy egy másik példát is mondjak az oldalirányú építkezésre: nagyon megtetszettek az egyszemélyes előadások. Itt nálunk, a művelődési házban is sok ilyen van mostanában.

Meghívok színművészeket, akik aztán fellépnek monodrámával, verses betétekkel, saját műsorral. Ezek nagyon változatos műfajúak, de jellemzően nem humoros előadások. Ami közös bennük, hogy egyetlen ember építi fel őket. Ezek indítottak arra, hogy én is csináljak egy ilyet.

Még nem készült el, dolgozom rajta. Ez most először nem szórakoztató, humoros előadás lesz, inkább egy kicsit komolyabb, színháziasabb jellegű.

Miről fog szólni?

Egy nagyon híres, ma már nem élő komikus életéről: Benny Hillről.

Miért pont róla?

Ő is humorista, én is – ennyiben megvan az azonosulási alap. Emellett úgy érzem, ő egy méltatlanul elfeledett figura, senki nem foglalkozik vele. Találtam ehhez az ötlethez egy színházat, amelyik befogadja és gondozza majd a darabot: rendezi, dramaturgizálja. Most először engedek be valaki mást is az alkotói folyamatba, ami nagyon izgalmas számomra. Nem mintha eddig annyira rossz arc lettem volna, de a stand-up lényege pont az, hogy ne szóljon bele senki.

Már lassan öt éve szólhat bele abba, milyen kulturális műsorok legyenek Jászkarajenőn – ugyanis 2020 óta vezeti a helyi művelődési házat. Mennyire más ez a munka, mint a humorista lét, hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt?

Én ezt a munkát eleve úgy vállaltam, hogy hibrid megoldásban csinálom. Nem nyolctól négyig dolgozom, hanem tulajdonképpen mindig: akár, amikor úton vagyok, akár otthonról is. Mikor elbírálták a pályázatomat, közöltem: számomra továbbra is a fellépéseim az elsők, de ezek mellett tudom vezetni a művelődési házat is. Összesen hárman vagyunk itt alkalmazásban, rajtam kívül még két hölgy, akiknek megvan a maguk feladata. Így, ha előadás van, én vagyok a technikus: én hangosítok, én kezelem a lámpákat, ami szül vicces helyzeteket.

Például?

The post Dombóvári István: Azt az ablakot szeretném kinyitni, amit a saját, eltespedt seggünk zárt be first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu