Donald Trump újraválasztása nem volt akkora sokk az amerikai politikai rendszerre, mint az első elnöksége, mégis sokkal hatékonyabban bénította meg a rendszert, mint korábban.

Másodjára ugyanis alaposan felkészült az elnökségre. Ma már nem csupán egy kívülről érkezett, karizmatikus szereplő, aki valahogy felküzdötte magát a politikai szféra tetejére, hanem valódi politikus, aki alapjaiban határozza meg a Republikánus Párt elmúlt tíz évét.

Trump a visszatérésekor elképesztő lendülettel kezdett, sorra írta alá a végrehajtói határozatokat, megpróbálta átalakítani azt, ahogyan az amerikai politika működik. Ez a sodró áradat megtörhetetlennek látszott – és szinte hihetetlen, hogy még egy éve sincs annak, hogy beiktatták.

Ennek a lendületnek nagyrészt az adott hátteret, hogy Trump vasmarokkal fogta a politikai közösségét. A második elnökségére felnőtt egy politikai generáció, amely a republikánus politikán belül kifejezetten a trumpi üzenetben hitt. (Az, hogy ki mit értett trumpi üzenet alatt, más kérdés.) Ez a generáció a második Trump-elnökséggel fontos pozíciókat foglalt el a kormányzattól a médián át a civil és a félcivil szervezetek vezetéséig.

Trump mögött összeállt egy politikai világ, nem is meglepő, hogy miközben az első ciklusa arról volt híres, hogy folyamatosan cserélődtek körülötte az őt megzabolázni kívánó régi republikánus politikusok, a másodikban szinte senki nem hullott ki eddig (az elnökkel látványosan szakító Elon Musk nem kormánytag, bár mostanában ismét barátkoznak). Egyetlen nagy áldozata Matt Gaetz, akit igazságügyi miniszternek szánt, ám a korábbi botrányai miatt számos republikánusnak is túl sok volt. Rajta kívül minden sokat vitatott embere túlélt eddig, még a rengeteget támadott Pete Hegseth hadügyminiszter is.

Vasmarok

Az elnök ebben az időszakban élet és halál ura volt az amerikai jobboldalon. A támogatása könnyen tudott felemelni politikai szereplőket, a megvetése elsüllyeszteni karriereket. A szenátust és a képviselőházat vasmarokkal fogta. Senki sem tudta elképzelni, hogy szembemenjen Trumppal, hiszen egyet jelentett azzal a bázissal, amelyik megválasztja a politikusokat. Ráadásul ez a bázis nagyobbnak tűnt, mint korábban bármikor. Trump változatos és széles koalíciót szedett össze olyan emberekből, akik különböző okokból szavaztak rá. Voltak hagyományos republikánus támogatói, de olyanok is, akik azt látták, hogy a status quo fenntartása nem szolgálja az érdekeiket, amikor egyre nehezebb megélni Amerikában. Ezt a színes koalíciót kevesen merték magukra haragítani azzal, hogy szembemennek az elnökkel.

Már Trump elnökségének kezdetén is látszottak ennek a hozzáállásnak a korlátai. Olyan lendülettel kezdett el végrehajtói határozatokkal átalakítani egyes területeket, mintha azokhoz nem lenne szükség a kongresszus felhatalmazására is.

Emögött valójában bizonyos gyengeség állt.

The post Donald Trump, a béna kacsa first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu