Ha magyar gyártású buszokra gondolunk, akkor a legtöbbeknek az Ikarus jut eszébe, a tömegközlekedés hazai történetében azonban rengeteg olyan gyárnak is jutott epizódszerep, aminek a nevét ma már csak kevesen ismerik.
Ilyen volt az ÁMG, azaz az Általános Mechanikai Gépgyár is, ami 1958-as létrejötte után néhány hónappal máris létrehozta a 407-es modellt.
A Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) falai közt született karosszériát Csepel-alvázra ültető, majd egy Csepel-gyárban készült dízelmotorral mozgásba hozó gyártó típus bányászbuszként vált ismertté:
Az ÁMG 1960-ra némi áttervezést követően aztán piacra dobta a 408-ast, amiből a következő három évben négyszáznál is több készült.
Az üzemnek ezen a ponton parancsolt megálljt az állam, hiszen 1963-ban az Ikarusba olvasztották, ami a saját, már meglévő típusainak (66 ill. 311) összeszerelését bízta a székesfehérvári csarnokokban dolgozókra.
A már elkészült darabok a következő évtizedekben szorgosan szállították az embereket, az idő múlásával azonban egyre többet nyugdíjaztak, illetve bontottak darabokra – így járt például ez a példány is, ami 1975-ben már a számos otthon ablakát védő napsugaras rácsokkal felvértezve, lámpatestek nélkül várta a véget az IKV egy XIX. kerületi telephelyén:
Másoknak egy fokkal nagyobb szerencséje volt, a helyzet mégis odáig jutott, hogy ma mindössze egyetlen működő 408-asról tudunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a könnyen felismerhető formával az igazán szemfüles felfedezők ne találkozhatnának – derül ki a Magyar Járművek nevet viselő Facebook-csoportból, ahol nemrég egy víkendházként hasznosított darab képe tűnt fel:
A Szekszárd közeli Bogyoszlóhoz tartozó Bóni-foknál, a Duna partján álló építmény lényegi része könnyen felismerhető, a busz végtelen energiával, illetve vastag pénztárcával talán még mindig megmenthető lenne, köszönhetően a gyártáskor használt nagy számú Csepel-alkatrésznek.
A környéken néhány évvel ezelőtt még távolról sem ez volt az egyetlen 408-as, a Roncs Fotós 2016 elején közzétett képein ugyanis számos másik is látszik:
A képeket nézve nyilvánvaló, hogy a telektulajdonosok ugyanabból a bontóból dolgoztak, a karosszériák a telepre való beérkezésének híre pedig futótűzként futott végig a környéken.
A Bóni-fok környékén sétálva ezek közül ma már csak néhányat fotózhatnánk le, az ország más részein azonban még belefuthatnánk hasonlókba.
Egy évvel ezelőtt a sok helyen ma is a helyi, vagy helyközi buszközlekedés kikezdhetetlen talpköveit jelentő Ikarus 255-ösök kettő, illetve a 266-os egy példányát mutattuk be, amik a Hajdú Volán egykori tiszacsegei üdülőjében váltak emeletes ágyakkal teli szálláshelyekké, a Magyar Járművek csoport egy tagja pedig Baján fedezett fel egy
BOLDOGSÁGLIGET
VÉGÁLLOMÁS
feliratú Ikarus 30-ast.
A közel 3200 darabos széria tagjai 1951 és 1957 közt hagyták el a gyárkaput, így már ötven évvel ezelőtt is jóval gyakoribb látványnak számítottak, mint az ÁMG buszai.
The post Dunai horgásztanyákká és hétvégi házakká váltak a magyar buszgyártás ritka darabjai first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
